Később érkezett még angus marha Nagy-Britanniából is, szaporítóanyag pedig a világ több pontjáról: az Egyesült Államokból, Kanadából, Németországból, Ausztriából és Ausztráliából.
Kun Péter egy barátjával, Kircsi Zoltánnal alapította a Hortobágy Angus Kft.-t, amelynek társtulajdonosa és ügyvezetője. Az állatállományuk a nemzeti park területén, a városoktól és a forgalmas utaktól távol nevelkedik.
Az angus marha húsa egyelőre luxuscikk Magyarországon. Eljöhet az az idő, amikor már mindenki számára elérhető lesz?
– Az angus bárki számára elérhető, ellentétben mondjuk a wagyuval, ami valóban a legmagasabb kategóriába tartozik, és csak korlátozott mennyiségben lehet hozzájutni, horror áron. Ha a világ más részeit vesszük, akkor az angus a hereforddal a legelterjedtebb húsmarhafajta. Az Egyesült Állomokban az állomány 60-70 százaléka angus, 30 százalék hereford, és a maradék pár százalékon osztozik az összes többi, tehát ott az átlagos keresettel rendelkezők számára is elérhető.
De Magyarországon még kétszer többe kerül egy kiló angus, mint a hagyományos, nálunk megszokott fajta.
– Ez nem azért van, mert az angus drága, hanem azért, mert Magyarországon a boltokban még mindig a selejt, kivénhedt, a termelésből kivett vagy túl idős marhának a húsát lehet megvenni.
Ennek benne van a nevében, hogy tejelő, tehát a tejéért tartjuk, a hús csak melléktermék, mert ez az állat nem a húsára, a hús minőségére dolgozik. Amíg ezeket árulják az üzletben, addig tényleg kétszer annyiba kerül az angus. Külföldön nem az számít a boltban, hogy milyen fajtájú marha húsáról van szó, hanem az, hogy milyen a minősége, és ennek megfelelően határozzák meg az árát is.
Ismerik a magyar vásárlók az angus-t?
– Nekem az a tapasztalatom, hogy a legkisebb faluban is, ahol jártunk, tudtak az angus-ról, és csak nagyon kevés alkalommal kérdezték meg, hogy miről is van szó.
A magyar szürke marhához képest milyen az angus húsa?
– Ez nehéz kérdés, mert az ember szíve csak megdobban, ha azt hallja, hogy magyar szürke marha. Az utóbbi 10-20 évben megnőtt az állomány, de sajnos még mindig a szarvára és a küllemére bírálnak, és nem vizsgálják a hús minőségét. Van egy ilyen romantikus elképzelés, hogy a magyar szürke marha húsa az igazi, de ez nem így van.
Minden egészséges, ami nem halliszten, tápon és szóján hízik, márpedig a magyar szürke kint legel a nemzeti park legelőin, tehát mindenképpen jobb, mint egy tejelő vagy egy selejt marha húsa. De a hús rostjainak vastagsága, a márványozottsága, az összetétele tekintetében csak sokadik a rangsorban. Töltelékhúsnak jó szalámiba, kolbászba, vagy talán milánói makaróninak elfogadható.
Az önök angus marhái Skóciából érkeztek?
– Nem, az alapállományomat Magyarországon vásároltam, de a felmenőik Kanadából és az Egyesült Államokból származnak, a szaporítóanyagot pedig az USA-ból hozzuk. Korábban vettünk bikákat Angliából, de ma már szinte csak amerikai vérvonalakat használunk.
Érdekes, amit mond, hiszen az aberdeen angus Skóciából származik.
– Igen, de mégis Amerikában lett naggyá.
Néhány ottani tenyésztő időben reagált erre, és ők is Észak-Amerikából kezdtek szaporítóanyagot importálni, hogy visszabillentsék az angus-t az őt megillető helyre.
Az milyen többletet adhat, hogy ezek a skót marhák a Hortobágyon legelésznek?
– Egy állat egészségi állapotát nagyban befolyásolja a születési helye és nevelkedése. A Hortobágy ősgyepe régóta védelem alatt áll, mentes a kemikáliáktól, valamint az intenzív mezőgazdasági termeléstől, és sok gyógynövény is terem a legelőkön. Azt szoktuk mondani, hogy a hortobágyi angusok a gyógyító füveket alakítják át steakké, de vizsgálatokkal tényleg kimutatható a vitaminok és az ásványi anyagok szokatlanul magas szintje a mi jószágaink szervezetében.
