0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 19.

Őshonos haszonállatok bölcsője

A gödöllői Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központban dr. Bódi László, az intézmény tudományos főmunkatársa ismertette a központ történelmét és a jelenleg is zajló génmegőrzési munkákat. Céljuk, hogy akár ökológiai gazdálkodás révén az őshonos fajták visszakerüljenek a termelésbe, továbbá a fajtákkal szeretnének ismeretterjesztő tevékenységeket is folytatni.

youtube://v/4VEn_lIbg5A

A Haszonállat-génmegőrzési Intézet múltja egészen 1897-ig nyúlik vissza, mikor is Darányi Ignác földművelésügyi miniszter kezdeményezésére létrejött a Magyar Királyi Baromfitenyésztő Telep és Munkásképző Iskola. A történelem folyamán számos jogelőd szervezete alakult: 1899-ben az Állami Méhészeti Gazdaság, 1936-ban a Magyar Királyi Baromfitenyésztő Tangazdaság, ’50-től Állattenyésztési Kutatóintézet (ugorva az időben), 2006-ban pedig a telep Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézetként néven üzemelt.

Az Agrárminisztérium irányításával 2019. június 1-jén Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ néven működik tovább az intézet, a gödöllői Haszonállat-génmegőrzési Központ tápiószelei Növényi Diverzitás Központba való integrálásával. 

     – Az 1897-es intézményalapítás abból a célból jött létre, hogy Magyarország baromfitenyésztése intenzívebb keretek között működjön. Ennek megfelelően külföldi fajtákat importáltak az országba, majd gyors ütemben elindult a tyúkfajták nemesítése, és innen látták el az országot nemesített napos állatokkal – meséli Dr. Bódi László, az intézet tudományos főmunkatársa.

– Később aztán, a 1970-es években megindult a génmegőrzési tevékenység is – ekkorra datálható az intézetben a magyar tyúkfajták génmegőrzése is –, majd a központ a baromfifélék területén kiterjesztette génmegőrzési tevékenységét a gyöngytyúkra, pulykafajtákra, valamint kacsára és libára is – teszi hozzá a szakember.

Az intézet tevékenységi körébe tartozik továbbá a magyar kutyafajták genetikai vizsgálata, illetve egyes régi magyarországi vadon élő halfajnak a génmegőrzése, mesterséges szaporítása, amelyeknek populációja napjainkban némiképpen veszélybe került. 

A szarvasmarhák kapcsán az intézet alapvetően inkább koordinációs feladatokat lát el, különféle kutatási projektek mellett. Egy pályázati program keretében, Erdélyben például régi magyar szarvasmarhafajta-állományokat vizsgálnak.

– A nem kisállatfajták vonatkozásában nem végzünk tenyésztési feladatokat, az az egyesületek feladata a törzskönyvezéssel együtt, magyarán a szarvasmarhák esetében nem zajlik az intézetben tenyésztési munka. Megvizsgáljuk egyes fajták beltenyészetségét, valamint más állományoktól való genetikai távolságukat – fogalmaz Bódi László, aki oktatási tevékenységén túl a régi magyar baromfifajták tulajdonságainak vizsgálatával foglalkozik.

Vallja, hogy napjaink génmegőrzési szemlélete már nem „élő múzeumként” tekint a fajtákra, ezen túlmutatva sokkal inkább a fajták újrahasznosítását, termelésbe, például ökológiai gazdálkodásba történő visszakerülését tekinti céljának.

Ehhez azonban a fajták termelési, minőségi tulajdonságait kell megismerni, amiket szintén vizsgálnak az intézetben.

De nem csak a génmegőrzési szemléletben történt innovatív változás. Maga az intézet is szépen Jelentős felújítások zajlanak jelenleg is, amelyek elsősorban az állattartást szolgálják. Az épületek felújítása egyben egyfajta modernizációt is jelent, emellett a már említett bemutatóközpont kialakítása is napirenden van.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu