A méhviasz a dolgozó méhek potrohának hasi részén, a viaszmirigyekben keletkezik. A méhek ezekhez az aprócska, áttetsző viaszlapocskákhoz hozzáadják rágómirigyváladékukat, és felépítik belőle a lépeket, melyek lakóhelyül szolgálnak a számukra.
Figyelemre méltó, hogy a lépek hatszögű sejtekből állnak, melyek pontosságát sokáig nem tudtuk megmagyarázni és ezért egyfajta veleszületett „mérnöki” képességet tulajdonítottunk a méheknek.
Azonban a hatszögű méhsejtek pontossága a méhek hőfejlesztő képességének és a méhviasz fizikai tulajdonságainak köszönhető.
A méhviasz fizikai szempontból éppúgy, mint az üveg, folyadékhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkezik.
Leegyszerűsítve: a méhek viaszhengereket építenek, majd miközben együttesen megnövelik testhőmérsékletüket (37-40 °C), a hő hatására a viaszhengerek egymásra nyomást gyakorolnak és pontos, 0,07 mm-es falvastagságú és 120 fokos szögtávolságú hatszögek keletkeznek.
Hasonló jelenséget figyelhetünk meg, amikor egy iskolai kísérlet keretén belül, szappanbuborékokat szívószálakkal egymás mellett egy nagyobb tálcán egyszerre többen felfújnak és ezek összeérve egymásra nyomást fejtenek ki.
A részlet a Méhek ajándéka című könyvből származik.
A cikket hamarosan folytatjuk!