Hazánkban nincs szükség az egész éves madáretetésre, bőven elég késő ősztől kora tavaszig, a költési időszak kezdetéig tartó etetés, aminek nem csak elvi, madárvédelmi okai is vannak.
Madaraink többsége rovarokkal eteti a fészekben fejlődő fiókákat, Magyarországon csak néhány madárfaj fiókája képes megenni a magvakat, de azokat is a szülők emésztik meg a számukra.
A legjobb, ha az első fagyok, havazások megjelenésével töltjük fel az etetőket. Lényeges, nem kell egész nap folyamatosan töltenünk az etetőt, elég, ha minden reggel közel azonos mennyiséget adunk tollas vendégeinknek.
Ezt idővel megszokják, hogy a „reggeli” elfogyasztása után a természetes táplálékaikat kezdjék el keresgélni. Mindez több szempontból is fontos: így jelentősen csökkentik az áttelelő károsítók számát, ugyanakkor nem csak a madáretetőt tekintik élelemforrásnak. Ezzel jelentősen megnő a túlélési esélyük, nem függnek az ember által kihelyezett tápláléktól, ha ’ne adj Isten idővel folyamatosan üresen találnák az etetőt.
És hogy miért fontos a rendszeres etetés?
A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről évre akár messziről is visszatérnek az állandó etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe.
Ezért a napi rendszerességgel történő etetés elengedhetetlen, aki egyszer elkezdte, annak folytatni kell a szezon végéig!
Három nagy csoportra osztható a téli madáreleségek fajtája, és ezek mindegyikét egyszerre kell alkalmazni. Az olajos magvak közül a kölessel vegyített napraforgó, míg az állati zsiradékból a nem sós vagy kifőzött szalonna, illetve faggyú ajánlott, gyümölcsök közül pedig almával érdemes etetni, amit akár a talajra is tehetünk.
Kenyeret, kenyérmorzsát viszont tilos adni a madaraknak, mert ezek erjedésnek indulva gyomor és bélgyulladást, így a madarak pusztulását okozhatják.
