Mezei pocok
A talajlakó kártevők közül talán a mezei pocok okozza a legnagyobb gondot hazánkban. A mezei pocok főleg zömökebb testalkatával, apróbb füleivel és rövidebb, a test fele hosszúságát el nem érő farkával különbözik az egértől.
Rendkívül szapora állat, sokat és sokszor fiadzik. Közel 60 évvel ezelőtt olyan mértékben elszaporodott hazánkban és Európában, hogy nemcsak a mezőgazdaságban okozott óriási kárt, hanem még a lakásokba is behatolt. Kertészeti vonatkozásban a gyümölcsfák (alma) talajközeli megrágásával nemcsak közvetlen, hanem közvetett kárt is előidézett. A kérgen okozott rágás következtében ugyanis a kalluszosodó helyeken megtelepedett az üvegszárnyú almafapille, ami később a fák korai pusztulásához vezetett.
Fekete barkó
A fekete barkó fekete színű, nagy testű, fénykerülő ormányos bogár, nappal a rögök között tanyázik, de akkor is táplálkozik.
A lágyszárúak mellett almán, őszibarackon és cseresznyeoltványokon, mályvarózsán, szegfűn és szamócán okozott gondot.
Kétéves fejlődésű. A bogarak tavasszal jelennek meg, rendszerint csak éjjel rágnak, nappal pedig táplálkozási helyük közelében a rögök alatt bújnak meg. Az egyik legalattomosabb kártevő: nappal csak azt látjuk, hogy a növények meg vannak rágva, de a tettes nem látható.
Drótféreg, cserebogárpajor
A drótféreg, vagyis a pattanóbogár lárvája és a cserebogárpajor a talajban él, télen a talaj mélyebb rétegeibe húzódik, 50-80 cm mélyre is, és a talaj tavaszi fölmelegedésével a felsőbb rétegekbe jön fel.
A lárvák fejlődésük során fokozatosan növekednek, a 3 éves lárvák már több centiméteresek. Minél idősebbek, károsításuk annál nagyobb.
Táplálkozásukat akkor kezdik meg, amikor a gyökerek zónájában a talajhőmérséklet eléri a 11-12 °C-ot. Fejlődésükhöz nedves talajt igényelnek, ezért az öntözött kerti talajok különösen kedvezők a számukra. A kiszáradó talajból a lárvák a nedvesebb rétegekbe, az öntözött területekre húzódnak.
Nem ritka, hogy több lárva is károsítja egy növény gyökérzetét. A már lankadó növény gyökerét elhagyva a lárvák új növényekre vándorolnak.
A védekezést a bogarak elleni eredményes kezelésre kell alapozni. A cserebogarak előjöttéről a bogarakon kívül a talajon látható lukak is árulkodnak. A bogarakat jól lehet fogni feromoncsapdával, de arra nagyon kell ügyelni, hogy távolabb helyezzük el a csapdát, mert az oda érkező bogarak károsítani fogják az ültetvényt, illetve a veteményt. Ha rajzáskor a bogarakat nem sikerül csapdázással összefogni, akkor nem tudjuk megakadályozni a szaporodását, a tojásrakást.
A lárvák egyedszáma határozza meg a kémiai védekezés szükségességét. Ha a drótférgek és pajorok együttes száma (fiatal egyedek esetén) meghaladja a 3-4 db-ot négyzetméterenként, a növények beültetése előtt a talajt talajfertőtlenítővel javasolt kezelni. Utolsó éves, teljes kifejlődésű pajoroknál már egyetlen kártevő esetén is szükséges a talajkezelés. A növényvédő szert a palánták gyökérzetéhez vagy a magvetésnél a magágyba, a magok sorába, facsemetéknél az ültetőgödörbe kell kijuttatni, ahol a lárvák károsítása várható.
Házikertekben, ha a talajlakó lárvák egyedszáma alacsony, eredményesen lehet ellenük védekezni csalogatással: a védendő növények gyökérzete közelében a talajba helyezett sárgarépa és burgonyagumók eredményesen gyűjtik össze a drótférgeket.
Gyökérgubacs-fonálférgek
Magyarországon több fonálféregfaj is ismert, melyek a növény szöveteiben élnek: a lárvák a szájszuronyuk segítségével behatolnak a gyökerekbe, és gubacsok képzésére kényszerítik azokat. Ezek a gubacsok néhány mm-es nagyságtól akár az öklömnyi méretig terjedhetnek, a megtámadott növénytől függően.
Az ivarérett nőstények 500-1000 petét raknak. A fonálférgeknek – hazai körülmények között – szabadföldön évente 2-3 nemzedéke van, míg a növényházakban akár 10 is. A fertőzött növény föld feletti részei a fejlődésben visszamaradnak, a levelek lankadnak, répán a karógyökerek rövidülnek és „bajuszosodnak”. A növények korábban elhalnak.
Mézontófű, mustár zöldtrágyanövények termesztésével tovább tudjuk gyéríteni a fonálférgeket. Ne hagyjunk a kertben gyomokat, mert a legtöbb kétszikű gyomnövény is megfelelő gazdanövény a számukra (pl. varjúmák). Amennyiben lehetséges, ellenálló vagy legalábbis toleráns fajtákat célszerű termeszteni. Eredményesen használhatjuk ellenük az Artis Pro nevű, hurokvető gombát tartalmazó biológiai készítményt.
TalajfertőtlenítésSzabadföldön általános (kórokozó, kártevő, gyommagvak) talajfertőtlenítésre a dazomet hatóanyagú Basamid G készítmény használható, adagja 50-60 g/m2. A finomra elmunkált talajra szórt granulátumot 10-20 cm mélyre kell beforgatni, belocsolni és fóliával takarni. Két hét (5-10 °C esetén inkább 3-4 hét) elteltével a fóliát szedjük le és ismét forgassuk meg a földet, hogy elillanjon belőle a maradék hatóanyag. Vetés, ültetés előtt salátamaggal végezzünk csírázási próbát. Talajfertőtlenítést leggyakrabban 3 évente végezhetünk vele. Csak rovarok ellen (drótféreg, káposztalégy, sárgarépalégy, fiatal pajorok) hat a cipermetrin hatóanyagú, II. forgalmi kategóriájú Columbo 0,8 MG, amit vetéskor, ültetéskor 1-2 g/m2 adagban, közvetlenül a sorba, a mag vagy palánta közvetlen közelébe kell kiszórni és talajjal fedni. |
Vetési bagolypille
A vetési bagolypille lárvája, a mocskospajor is talajlakó kártevő. Évente két nemzedéke van. Lárva alakban 15-20 cm mélyen a talajban telel. Telelés után tavasszal még táplálkozik, s ez a még fejletlen növényeket érő kártétele a legsúlyosabb.
A fiatal hernyók kezdetben gyomokkal táplálkoznak, később térnek át a termesztett növények fogyasztására.
A megelőzés szempontjából fontos a terület gyommentesen tartása. A fénykerülő bagolylepke jelenlétét szexferomoncsapdával tudjuk ellenőrizni. A kapáláskor megbolygatott felső talajrétegben gyűjtsük össze a lárvákat. A szabad forgalmú szerek közül a teflutrin hatóanyagú Force 1,5 G talajfertőtlenítő sorkezelésre alkalmas (7,5–10 g/m2 adagban), valamint a Steinernema carpocapsae fonalférget tartalmazó biopreparátum (Nemastar, 1 dl/m2 adagban) talajba bedolgozva megfelelő védelmet ad.
