Az általános helyzetkép mellett saját gazdaságának tapasztalatait is megosztotta, külön kitérve a vízhiányra, az inputköltségekre és az alkalmazkodási lehetőségekre.

Óvatos optimizmussal indult a 2025/2026-os gazdálkodási év a Dél-Alföldön, ám a kezdeti bizakodás hamar szertefoszlott. A tél ugyan az elmúlt évekhez képest kedvezőbb képet mutatott, ez azonban csak átmeneti könnyebbséget jelentett.

„A hótakaró adott egy kis bizakodást, hiszen védte a növényeinket a fagyoktól, és segített volna a talaj feltöltődésében is” – fogalmazott Sipos József. Ugyanakkor a vízhiány már ekkor is érezhető volt, és a mélyebb rétegek nem tudtak megfelelően feltöltődni.

Március azonban ismét rámutatott a térség legnagyobb problémájára: a hónap végén lehullott 20-25 milliméter csapadék ellenére a szárazság dominált. Április pedig kifejezetten kritikusnak bizonyult: mindössze néhány milliméter eső esett.

A csapadékhiány különösen érzékenyen érinti az őszi vetésű növényeket. Az őszi gabonák és a repce már eleve kedvezőtlen körülmények között indultak, hiszen a vetést követően hosszú száraz időszak nehezítette a kelést. Sok esetben csak novemberben, az első jelentősebb csapadék hatására tudtak kikelni, így gyenge állapotban kerültek a télbe.

Ez különösen a repcénél okozott súlyos problémákat, a nem megfelelő fejlettség miatt sok tábla kipusztult. A gazdálkodók jelentős része kénytelen volt beszántani az állományokat, és tavasszal más kultúrával újravetni a területeket.

A talajállapotok kifejezetten aggasztóak: sok helyen mély repedések alakultak ki, a növények alulról száradnak, a fejlődés lelassult. A gazdák egyik legnagyobb kérdése jelenleg az, hogy lesz-e elegendő energiája az állománynak a kalászképzéshez.

A tavaszi vetések sem indultak problémamentesen. A napraforgó esetében a hideg éjszakák és a nappali felmelegedés, valamint a száraz talajviszonyok egyaránt hátráltatják a kelést. A vontatott fejlődés miatt a növények fokozottan ki vannak téve a kártevőknek, több területen újravetésre is szükség volt.

A fagykárok ugyan nem voltak jelentősek, inkább lokálisan jelentkeztek. A szántóföldi kultúrák esetében a 2026-os szezon eddigi alakulását a csapadékhiány dominálja. A talajok nem tudtak feltöltődni, a növényeket egyszerre több stresszhatás éri, és a gazdálkodók egyre inkább a túlélésre játszanak.

Növekvő költségek, szűkülő mozgástér

Az idei szezon nemcsak agronómiai, hanem gazdasági szempontból is komoly kihívások elé állítja a termelőket. A csapadékhiány és a terméskiesés kockázata mellett a gazdálkodók egyre szűkülő mozgástérrel szembesülnek az inputköltségek és a piaci árak alakulása miatt.

„A felvásárlási árak rendkívül elszomorító képet mutatnak, miközben a költségeink nem csökkentek ilyen mértékben” – fogalmazott Sipos József. Hozzátette: az őszi búza és az árpa esetében különösen érezhető a jövedelmezőség romlása, ami hosszabb távon a vetésszerkezet átalakulását is kikényszerítheti. A gazdálkodók többsége már reagált is a helyzetre: csökkentették az inputanyag-felhasználást, és minden korábbinál tudatosabban tervezik meg a technológiai lépéseket. Ez azonban nem egyszerű költségcsökkentést jelent, hanem sokkal inkább a hatékonyság újragondolását.

A növényvédelem területén különösen érzékelhető a változás. Egyrészt a készítmények köre folyamatosan szűkül, másrészt a környezeti stresszhatások miatt egyre nagyobb a kockázata annak, hogy egy-egy kezelés nem hozza a várt eredményt, vagy akár további terhelést jelent a növény számára. „Nagyon oda kell figyelni, mert ha rosszkor avatkozunk be, akár többet árthatunk, mint használunk. Egy stresszes növényre kijuttatott kezelés is lehet plusz terhelés” – figyelmeztetett.