A menyétfélék valaha fontos szerepet töltöttek be kontinensünkön, hiszen szelídített példányaik kiváló rágcsálóirtók voltak a ház körül. A kifejezetten emberkerülő hermelin a hazai menyétfélék ritka faja. Elterjedési területe hatalmas: Eurázsiában, Észak-Amerikában, a tundrán és a mérsékeltövi erdőségekben is viszonylag gyakori. Hazánk egész területén előfordul, de közel sem azonos állománysűrűségben. Óriási elterjedési területén 19 alfajt tartanak számon, különböző testmérettel. A nálunk előforduló egyedek testhossza 25-30 cm, farkuk 10-14 cm, tömegük 15-40 dekagramm. A hímek lényegesen nagyobbak a nőstényeknél.
Kifejezetten kerüli a zárt erdőségeket, akárcsak az emberi településeket. Leginkább alkonyattól hajnalig vadászik, ezért igen nehéz megfigyelni.
Télen fehér „szőrköntöst” visel, de a farok vége fekete, ami megmarad a nyári bundán is. Tavasztól őszig a hermelin testének felső részén a szőr vörösesbarna, a hasa továbbra is fehér. A téli és a nyári bunda egyaránt a rejtőzködést szolgálja, hiszen a mimikri az eredményes vadászat feltétele, valamint abban is segít, hogy a nagyobb ragadozók ne vegyék észre.
Hazánkban leginkább a mezei és a kószapocok állományának ingadozása befolyásolja a hermelinek egyedszámát, mert ősztől tavaszig főként pockot fogyasztanak.
A kószapockot még a vízben is üldözi, a mezei pockot pedig a hó alatt is megfogja.
Tavasztól őszig lényegesen változatosabb a tápláléka, a fiatal mezei nyúltól kezdve a talajszinten költő madarak tojásain, fiókáin át a hüllőkig, kétéltűekig, sőt a nagyobb testű ízeltlábúakig szinte mindent zsákmányol, és olykor-olykor némi növényi eredetű táplálékot is fogyaszt.
Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 50000 forint.
