Fertőzési források az elhalt tőkerészek, a metszési nyesedék, de a fertőzések kapui a különféle sebzések, sérülések, valamint az Esca betegség esetében a fertőzött szaporítóanyag is.
A fás részeket károsító gombák közül nálunk az Escának és a szőlő eutípás megbetegedését okozó Eutypa lata nevű gombának van a legnagyobb jelentősége.
Esca gombák
A betegség jelen van az idős és a fiatal szőlőtőkéken is. Végső tünet az általános leromlás, a tőkekarok vagy az egész tőke elhalása. A beteg tőkék a hideg teleken súlyos fagykárt is szenvednek. A fás rész elszáradása után a törzs hosszirányban megrepedhet. A betegség akut megjelenési formája, amikor a levelek és a bogyók hirtelen elpusztulnak és elszáradnak (gutaütéses tünet). Krónikus formája tipikusan a levelek elszíneződésében mutatkozik, és a nyár folyamán, valamint kora ősszel válik szembetűnővé.
A fertőzés következtében a levélerek között világos foltok jelennek meg, amelyek később a fehér szőlőfajtáknál sárga sávokká, vörös fajtáknál vörösesbarna sávokká alakulnak.
A kórokozó a külső tényezőktől (pl. nem harmonikus tápanyagellátás, fagy vagy mechanikai sérülés hatására) elgyengült tőkéket fertőzi meg, de a megbetegedés lehetőségét növelik a be nem gyógyult sebek, a beszáradt csonkok. A fertőzött tőkék néhány éven belül elpusztulhatnak, ha időben nem ifjítjuk meg azokat.
A szőlő eutípás betegsége
A betegség általánosan elterjedt. Az idősebb szőlőtőkék lassan bekövetkező, részleges elhalását többnyire ez a kórokozó okozza, de egyre gyakrabban feltűnik a fiatal tőkéken is. A rügyekből feltűnően gyenge, sűrűn nőtt hajtások hajtanak ki, többnyire sok apró, világoszöld, deformált leveleket hoznak. Erősebb fertőzés esetén rügypusztulás figyelhető meg. Gyenge, torzult, rövid ízközű hajtások képződnek. A tőkefejnél viszont általában erős, egészséges hajtások fejlődnek normális méretű levelekkel. A vontatott virágzás következtében csak kis bogyójú fürtök fejlődnek.
A behatolt gombák ellen közvetlen kémiai védekezés nem lehetséges. Csökkenti a fertőzés lehetőségét, ha szüret után és tavasszal a metszés után réztartalmú készítményt (pl. bordói levet) használunk lemosásszerűen, valamint ha a nagyobb sebfelületeket azonnal lezárjuk sebkezelő anyaggal. A beteg, többéves tőkerészeket el kell távolítani a szőlőskertből, és égetéssel meg kell semmisíteni (tüzelésre fel lehet használni, de feltétlenül tető alatt kell tárolni).
Szúbogarak
A szőlő fás részeit nemcsak a kórokozók fertőzik, hanem különféle rejtett életmódú rovarok, például a szúbogarak is támadhatják. Közülük az egyik leggyakoribb faj a púposszú.
Ugyanakkor a púposszú egészséges növényeket is képes megtámadni, elsősorban nagyobb mértékű elszaporodása esetén. A megtámadott tőkék csak féloldalasan, vagy egyáltalán nem hajtanak ki. A karokon vagy a vesszőkön apró röpnyílás jelzi a bogarak jelenlétét. A szőlőn okozott kártétel súlyos, mert a nőstények a vesszőbe rágnak, s a bélrészben készítenek járatokat.
Apró bogarak, jelentős ivari kétalakúság jellemzi őket. A hímek rövidek (kb. 2 mm hosszúak), de teltek. A nőstények nagyobbak (3-3,5 mm-esek), nyúlánkabbak. Hengeres testük fekete, szárnyfedőik barnák. A hímek és a nőstények a járatokban találnak egymásra, ahol még az ősz folyamán párosodnak.
A púposszúnak évente egy nemzedéke van. A megtermékenyített nőstények telelnek a károsítási helyeken. A nőstények az anyajáratokban rakják le tojásaikat, járatonként 10-12 tojást.
A lárvák júliusban bábozódnak be, az első bogarak augusztusban jelennek meg.
Védekezésként az elpusztult tőkéket, a téli metszés nyesedékét mindenképpen el kell távolítani a szőlőből és annak környékéről is. A szúbogarak kártétele ellen rajzás idején védekezhetünk kontakt hatású rovarölő szerrel.
