Hosszasan lehetne beszélni róluk, de most csak egy méhészeket is érintő gondolat erejéig foglalkoznék velük. Itt van például a gyomirtók esete. Rengetegen használják, istenítik, nélkülözhetetlennek tartják, annak ellenére, hogy számtalan kutatás és tanulmány bizonyította már a környezetre, a talajra és nem utolsósorban az emberi szervezetre gyakorolt káros hatásukat. Meglepődve tapasztalom, hogy nagyon sok méhész is használja ezeket. Lefújja a kaptárak környékét, és ha már úgyis a kezében van, akkor egyúttal az udvar, illetve az utcafront nemkívánatos zöldjeivel is végez. Tudom, hogy sokan egyszerűen csak megrántják a vállukat: no, és akkor mi van? – gondolják magukban… Van, akinek az udvar sem elég, és egyszerűen lefújja a telke végében lévő csatornapartot is (1. kép).
Gondoltunk-e már arra, hogy az a sok gyomnak nevezett valami, az pontosan milyen növény lehet? A legtöbb ilyen „gyomnak” sajnos nagyon sokan még a nevét sem ismerik, pedig a legtöbbjük ehető, illetve nagy részük gyógynövény.
A rovaroknak virágport, esetleg nektárt is biztosítanak. Mindjárt mennyit lehetne spórolni, ha nem a kiirtásukon fáradoznánk, hanem utánajárnánk, melyik micsoda, és megpróbálnánk felhasználni őket! Nyáron például meg lehet szárítani a leveleiket, lehet belőlük gyógyteát készíteni, még az is kiderülhet, hogy valamelyik betegségünkre kínálnak megoldást, ki lehetne váltani a drága gyógyszereket. Mindjárt milyen más lenne a világ, ha mindenki megismerné, mi is az, amin taposunk.
Ahogy a műszaki ismeretek fejlődnek, a méhészetbe is egyre jobban bekígyóznak a műanyagok. Nagyszerű és hasznavehető találmányok, úgy érezzük, hogy megkönnyítik, egyszerűbbé teszik a munkánkat. De valóban így van-e?
Ennek az irányzatnak sajnos egyre több követője akad, nagyon sok ilyen kaptárt lehet látni. A méhek telelése és fejlődése szempontjából kiváló. Természetesen mindennek megvan az előnye és a hátránya is. No, de nézzük meg egy kicsit közelebbről! Egy ilyen méhészetben sétálva, a szemnek egyáltalán nem kedvesek ezek a kaptárak. Aztán szokták mondani: könnyen jött, könnyen megy. Mi lesz ezekkel a kaptárakkal, ha éppen felhagy az illető a méhészettel? Megmondom: nagy valószínűséggel egy szeméttelepen kötnek ki, rosszabb esetben egy erdőszélen a kifosztott hűtőszekrények és tévék mellett jelenik meg egy újabb használhatatlan kupac. Egy nagy halom szemét lesz belőle, ami akár méhegészségügyi kockázatot is jelenthet. Mi van akkor, ha fertőző betegség lép fel a méhészetben? Nagyon körülményes ezeknek a felszereléseknek a fertőtlenítése.
A szél leviszi a tetejét, a tetőre óvatlanul rátett forró füstölő belesüllyed, ráadásul még nagyon gyúlékony is. Ha a kaptárvassal véletlenül jobban megfeszítjük a kereteket, már el is reccsen a kaptár. Szállítása is nagy kockázatot rejt, nehézkes. Mennyi gond! De nem is ez a legnagyobb baj. Ahogy az idő halad, porlik-mállik, a méhek és a szél a morzsalékot széthordják a környezetben.
A következő a műanyag keret esete. Ez is látszólag számos előnyt rejt a hagyományos keretekkel szemben, de vajon mennyire jó a méhcsaládnak? Szintén mi lesz vele, ha a méhész felhagy a szakmával, és esetleg nem tudja őket eladni? Nyúlós esetén környezetvédelmi okokból el sem lehet tüzelni ezeket a kereteket. Mellesleg ki az, aki ácsorogna a mérgező füstje fölött?
Ezzel párhuzamosan szeretném említeni a cukorlepény csomagolását is. Az ilyen etetések után vödörszámra dobáljuk ki a használt zacskómaradványokat. Gyakran előfordul, hogy a kijárókból lógnak ki a szétforgácsolt nejlondarabok, eltömik a röpnyílást. A méhek belekapaszkodnak, cibálják-vonszolják, végül hatalmas erőfeszítéssel magasba emelkednek velük, és hordják szét a szélrózsa minden irányába. Ilyenkor tele a méhészet környezete ezekkel a foszlányokkal (2. kép).
A szél is hordja, és érdekességképpen megemlítem, hogy már madárfészekben is láttam ilyen maradványokat felhasználva. Kicsit talán mérsékeltebben, de ugyanebbe a kategóriába sorolnám még a kerettakaró fóliákat és a szűkítőpárnákat is. Megint csak sokan elintézik egy egyszerű vállrándítással.
Akkor most egy jó erős nagyítóval próbáljunk meg az ügy végére járni, hogy mi ezekkel a legnagyobb baj.
Pedig érdemes utánanézni! Mikroműanyaggal szennyezett már a környezet. A talaj, a felszíni és ivóvizeink többsége, a levegő. A növényekben is megjelenhet, de benne van már az állatok és az ember szervezetében is, és ez nem kevés egészségügyi kockázatot rejt magában. Érdekességként idézek egy tanulmányból, a Védelem Tudomány 2021/1. számában írták: „A nagy vízibolha (Daphnia magna) 1 darab petés nőstényét vetették kísérlet alá. Az etetés során 50 µl alga + 50 µl haltáp, 1,0 % v/w, 3,25 µm sphero fluoreszcens szemcsét (#FP-3052-2, Biozol) adtak hozzá. Az anya kiszűrte a mikroműanyag szemcséket, és ez a bélcsatornáját telítette. Ezután több nemzedéken át vizsgálták a műanyag mozgását. A tapasztalat azt mutatja, hogy a műanyagszemcsék még a 3. nemzedékben is megjelentek, vagyis még addigra sem bomlottak le.”
A méhészetben használt bomló, illetve a méheink által szétforgácsolt, széthordott műanyagok mind-mind a környezetbe, élelmiszereinkbe kerülnek. Jövünk-megyünk, vándorlunk, méheinknek próbálunk érintetlen helyeket felkeresni, érdemes tehát számolni ezekkel az apróságokkal is.
Nagyon egyszerű és kényelmes dolog OSB lappal dolgozni. Táblában megvesszük, fölszabjuk, összecsavarozzuk, és már kész is a mű. Az ilyen kaptár a látványától eltekintve kiváló, nem reped, nem deformálódik, sokan még le sem festik, hosszú ideig valóban megoldást nyújthat. Megint csak felteszem a kérdést: milyen hatással van méheinkre és a méhészeti termékekre? Az OSB lap hulladékát veszélyes hulladékként kell kezelni, kazánban eltüzelni nem szabad. Mérgező formaldehidet tartalmazó ragasztóanyagot tartalmaz, amely folyamatosan párolog. Egyesek szerint már lehet olyan OSB-t is kapni, amelyik nem ezzel a ragasztóanyaggal készül, nem tudom…
A csavar az ilyen anyagokban már csak pörög, semmi tartása nincs, szétesik az egész. Nedvességnek kitéve duplájára dagad, pillanatok alatt szétrohad. Megint csak szemét lesz belőlük. Milyen anyagok ezek?
Van, aki üveggyapottal takarja a méhcsaládot. Bár kiváló hőszigetelő, de egyáltalán nem a kaptárba való anyag! Ha valami fóliaburkolatban van elhelyezve, kirágják a méhek, ha pedig csak úgy, magában van begyömöszölve, végképp teljesen elfogadhatatlan.
Ha tökéletesen nem is tudjuk száműzni életünkből a műanyagokat, valahogy mindenképpen törekedni kellene arra, hogy a természetes anyagokat részesítsük előnyben. Ne feledjük: a kaptárban élelmiszert termelünk. Minél több káros anyag használatát tudjuk mellőzni, annál tökéletesebb eredményt tudunk elérni. A fakaptárak használata esetében sokkal könnyebb a fertőtlenítés. Felszámolás során biztonsággal el lehet őket tüzelni. A kazánban is jó darabig lehet velük fűteni télen.
A cikket végigolvasva biztos sokaknak ökölbe szorult időnként a kezük. Másként látjuk a világot, talán nincs is ezzel baj, mégis azt mondom, nem árt, ha néha átgondoljuk a tetteinket. Ha egy pillanatra olyan képességet szereznénk, hogy beszélni tudnánk a méhek nyelvén, és meg lehetne kérdezni őket, hogy milyen lakásban szeretnének lakni, vajon mit válaszolnának? Legyen igazi vagy megteszi a MŰ-anyag?
Papp Zoltán,
Foktő
