0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Bordetektívek a hamisítás nyomában

A borhamisítás története olyan messzire nyúlik vissza, mint maga a borászat története. A 21. században a módszerek egyre kifinomultabbak, és azokat speciálisan képzett szakértők leplezik le.

A bort – különösen egy neves termelőtől származó bort – műalkotáshoz hasonlítják. Akárcsak egy nagy mester festményének, egy üveg bornak is vannak bizonyos jellemzői, amelyek megkülönböztetik a hamisítványtól.

Már a római Plinius is panaszkodott, hogy barátai hamis borokat fogyasztottak, amelyeket ő – mint a történelem egyik első ismert borszakértője – meg tudott különböztetni a hiteles boroktól.

A mi időnkhöz közelebb eső botrány az úgynevezett glikol-ügy volt, és ezt laboratóriumi dolgozók fedezték fel.

1985-ben kiderült, hogy több millió liter osztrák bort mesterségesen érleltek mérgező glikollal. A borágazat gigantikus válsága után az osztrákok nagy erőfeszítéseket tettek a bortermelés hitelességének visszaállítása érdekében. Ma a világ legjobbjai közé tartoznak.

De vannak olyan csalók is, mint a híres indonéz Rudy Kurniawan, aki a 21. század első évtizedében gyanúsan nagy mennyiségű, állítólag a világ legnevesebb termelőitől származó borokat árul. Az FBI nyomozása során kiderült, hogy a csalónak valódi hamisítványgyára volt otthon, tele dugókkal, címkékkel, palackokkal és pecsétekkel.

A borok hitelességének biztosítása terén az egyik legújabb fejlesztés a blokklánc, azaz a termékinformációk rögzítésére szolgáló rendszer. Ez a technológia többek között betekintést nyújt abba is, hogy kik voltak egy adott palack korábbi tulajdonosai.
A bornyomozók még mindig ritkák, és szakmájuk rendkívül exkluzív. A borászati ágazatban azonban egyre több a csalás. A borhamisítás viszonylag alacsony büntetési tételei csábítóan hatnak az új, jól felkészült csalókra.

Egy palackot annak ellenőrzésére, hogy valóban egy adott termelőtől származó bort tartalmaz-e, csak nagyon kevés esetben bontanak fel. Emellett még a legtapasztaltabb kóstolók érzékei is megbízhatatlanok lehetnek, és az e területen tevékenykedő csalók a legérzékenyebb szakembert is képesek becsapni. Ezért a modern technológiákat és ellenőrző rendszereket vetik be.

Szakértők becslése szerint a világ borainak akár 25 százaléka nem felel meg annak, amit a címke állít. Ez az olcsóbb, szupermarketekben kapható borokra is vonatkozik, de általában a legértékesebb palackok kerülnek a bordetektívek figyelmének központjába.

Számos módja van annak, hogy az éles szemű szakember megkülönböztesse az értékes bort az értéktelen ócskaságtól – különösen, ha megfelelő felszerelés áll rendelkezésre. Legalább tucatnyi ilyen technika létezik.

Ellenőrzik például a palack súlyát, valamint a címkepapír típusát és textúráját.

A címkén többek között vizsgálják a vízjelek, a mikroszkopikus betűk és a csak UV-fényben látható betűk jelenlétét. Még a tinta kémiai összetétele is döntő lehet.

Az is előfordul, hogy a gyártók különleges mikrochipek-kel, valamint egyedi, megfelelően kialakított dugókkal látják el értékes palackjaikat, amelyeket nem lehet összetéveszteni mással. Ezen kívül a palackban lévő bor mennyiségét is mérik. Ha például egy több évtizedes üvegben túl sok van belőle, a helyzet nagyon gyanús lehet.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu/rp.pl