Napos vagy félárnyékos fekvést és jó vízgazdálkodású talajt igényel, amibe sok érett komposztot vagy szerves trágyát dolgozzunk be ültetés vagy vetés előtt.
Állandóan nyirkosan kell tartani a földjét, ezért rendszeresen locsoljuk, különben gyorsan lankadnak a levelei. Hetente 20 mm csapadékra van szüksége a folyamatos növekedéshez. Arra azonban vigyázni kell, hogy túl párás körülmények közt, melegben könnyen megfertőzi a lisztharmat. A sóskát is érdemes néhány évenként szétosztani, megifjítani, hogy lendületes maradjon a növekedése.
A kifejlett sóskatő körülbelül 50-60 cm magas, fiatal leveleit olyan arasznyi méretig szedjük. Magvetést követően bő egy hónap elteltével szedhetjük az első bébisóskaleveleket, egyenként, mindig a tő külső részéről, hogy ne sértsük meg a főrügyet. Mint minden levélzöldséget és salátafélét, a sóskát is inkább délután szedjük, amikor kisebb a nitráttartalma.
Folyamatos szedéssel tarthatjuk állandó növekedésben a töveket. A zsenge leveleket tegyük salátába, az érett, vastagabb szövetű leveleket mártásként vagy levesként készíthetjük el. Savanyúságát az oxálsav adja, amit sóskasavnak is neveznek, értékes anyagai közt a C-vitamint és a vasat tartjuk számon.
Kevés károsítója van, főként a csigák rágásától kell megóvni, de a levéltetvek is megszállhatják.
A jól ismert sima zöld kerti sóska (Rumex acetosa) mellett más fajokat is nevelhetünk, ilyen a fényes világoszöld levelű és vörös levélerű Rumex sanguineus. Ezt a mutatós és terjedő tövű sóskát zsengén szedjük, salátába. Francia sóskának is nevezik a Rumex scutatus fajt, aminek hegyes levélválla és nyílhegyre emlékeztető alakja van. Feleakkorára nő, mint a kerti sóska, és az oxálsavtartalma is jóval kevesebb. Nagyon szép, dísznövénynek is beillő fajtája a Silver Shield, ami nevének megfelelően ezüstöszöld levelű.
