A növények egymásra gyakorolt támogató vagy éppen gátló hatásait tudatosan is ki tudjuk alakítani, fel tudjuk használni növénytermesztési rendszereinkben. Ebben a cikkben a zöldségtermesztésben használható növénytársításokat mutatjuk be.
A vegyeskultúra alkalmazásával közelebb kerülhetünk ehhez a vágyunkhoz. Egy kis vagy közepes kertben a helyhiány és a sokféleség miatt gyakran kisebb tenyészterületet alkalmazunk, a különböző fajok közelebb kerülnek egymáshoz. Ilyenkor fontos a tudatos tervezés. Éppen ez a közelség a segítségünkre is lehet, ha kihasználjuk a növénytársításban rejlő előnyöket.
Amikor segítő növényekről, növénytársításokról hallunk, leggyakrabban a növényvédelmi hatások jutnak eszünkbe. Azonban a növények sok más módon és szinten is tudják egymást támogatni. A kölcsönhatások lehetnek fizikai vagy kémiai jellegűek.
Gyökerezési mélység
A különböző fajokra, de gyakran egész növénycsaládokra eltérő gyökerezési mélység jellemző. A káposztafélék, paradicsom általában mélyebbre eresztik le gyökereiket, a talaj mélyebb rétegeiből is képesek a tápanyagok felvételére.
Ezeknek a növényeknek a térben egymás mellett és időben egymás utáni váltakozásával egyenletesebben tudjuk felhasználni a talaj tápanyagkészletét. Amikor ugyanazon a területen csak sekélyen gyökerező növényeket termesztünk, a mélyebb talajrétegek tápanyagtartalma az öntözővízzel és az esővel lemosódik olyan rétegekbe, ahol a növényeink számára még nehezebben lesz hozzáférhető.
A mélyebben gyökerező növények akár 1 m mélyre is lehatolnak a talajban. Azon kívül, hogy képesek az ottani tápanyagokat felvenni, a növény pusztulása után ezeknek az elkorhadó gyökereknek az üregei lehetővé teszik a talaj szellőzöttségét, a víz tárolását, más növények gyökerei könnyebben utat találnak a talajban ezeken a réseken keresztül és jobban bírják a szárazabb időszakokat. Így a megfelelő növényi összetétellel tápanyagot, vizet takarítunk meg.
Tápanyagigény
A különböző mélység mellett a tápanyagfelvételben is vannak különbségek. A tökfélék, káposztafélék, paradicsom, padlizsán sok tápanyagot igényelnek.
Nemcsak a mennyiségben, hanem a minőségben is vannak különbségek. Ha egy ágyásban csak egyféle növényt termesztünk, például gumós zellert, akkor valamennyi egyed ugyanabból a mélységből ugyanazokat a tápanyagokat veszi fel nagyon hasonló mennyiségben. A növények egymás konkurensei, ami, ha valamiből kevés van, korlátozhatja a fejlődésüket. Megpróbálnak mélyebbre hatolni a tápanyagért, ami energiát von el a növénytől, a gumók kisebbek maradnak. Amikor váltakozó sorokban más növénnyel társítjuk, pl. póréval vagy paradicsommal, ezt a hatást erősen le tudjuk csökkenteni.
Tudjuk, hogy a pillangós növények a gyökereiken velük szimbiózisban élő baktériumok segítségével képesek a levegő nitrogénjének megkötésére. Ezt a nitrogént részben felhasználják, de egy részük a talajban halmozódik fel és más növények hasznosítják. Ezt a jelenséget szintén fel tudjuk használni a szomszédok összeválogatásánál.
Talajtakarás
A természetben csupasz talajfelszín nagyon ritkán fordul elő. Napjainkban ismét kezdik felismerni a talajtakarás jelentőségét. A takaratlan talaj gyorsan kiszárad, rögösödik, reped, és a repedéseken keresztül még több nedvesség távozik. Az erős napsugárzás hatására a felső talajréteg nagyon fölmelegszik, az ott lakó hasznos talajlakó élőlények is sérülnek. Ezek a jelenségek nem csak a talaj számára károsak, a növénynek is stresszt jelentenek. Ezért érdemes odafigyelni, hogy magas növésű, gyenge talajtakaró növények, mint pl. a karósbab mellé érdemes nyári spenótot vetni. Talajközeli levelei árnyékolják, nedvesen tartják a talajt, fokozzák a bab szárazságtűrését is. Emellett a mostanában gyakori, egyszerre nagy mennyiségben lezúduló esők porosító, eróziós hatását is erősen csökkentik.
A lassú fejlődésű (pl. csemegekukorica) vagy rossz gyomelnyomó növények (pl. vöröshagyma) sorait mindig érdemes jó talajtakaró növénnyel (saláta, spenót, káposzta) váltakozva tervezni, így a gyomszabályozásnál is időt és energiát takarítunk meg.
Fizikai védelem
Gyakran eszünkbe sem jut, hogy a növényeinknek nemcsak a biológiai hatások, mint a különböző kórokozók vagy kártevők elleni védelemre van szükségük, hanem fizikai hatásokkal szemben is védelemre szorulhatnak.
Ez egyrészről lehet a már említett támasz a futónövények számára, másik eset a szél elleni védelem. Vannak zöldségfajok, mint például az uborka és a tökfélék, amelyek kifejezetten érzékenyek a szélre. Ha kertünk széljárta területen helyezkedik el, megfelelő szomszéd kiválasztásával tudunk optimális körülményeket teremteni számukra.
Ezek erős szárukkal ellenállnak a szélnek és védik a mellettük levő kultúrát.
Növényvédelmi hatások
A növények egymásra gyakorolt növényvédelmi hatása is többféle lehet. Már eleve azzal, hogy váltakozó sorokban termesztjük a különböző zöldségfajokat, jelentősen hozzájárulunk védelmükhöz. Tudományosan is bizonyított jelenség, hogy a különböző kártevők és kórokozók gyorsabban fertőzik meg a monokultúrában termesztett állományokat, a kártevőnek nem kell keresnie kedvenc tápnövényét. Helyben, nagy mennyiségben nyújtjuk nekik tálcán, bárhova lép, repül, a kedvencét találja. Így gyorsabban szaporodik, nagyobb a kártétel.
Ez időt és energiát von el tőle, így csökken a szaporodásra jutó idő, az állomány és a kártétel.
Minden növény a fajra jellemző összetételű illatanyagot bocsát ki. Ezek az illatanyagok lehetnek vonzók vagy taszítók egyes fajokra, párologhatnak gyengébben és erősebben. Mi magunk is érezzük ezek egy részét, például a petrezselyemlevél, metélőhagyma esetében. De paradicsom szedésekor is tapasztaljuk kezünkön az erős, paradicsomra jellemző illatot. A kártevők elriasztásánál, a hasznos természetes ellenségek odavonzásánál tudjuk ezt a tudást hasznosítani. Nem véletlen, hogy gyakran használjuk fűszernövényeinket társnövényként.
Megporzás
Napjainkban sok szó esik a méhek számának csökkenéséről és annak okairól. Az intenzív, gyakori vegyszerhasználat csak az egyik oka a méhek pusztulásának, a másik, hogy nincs elegendő mennyiségű és minőségű táplálék számukra egész éven át.
Amikor a termesztett zöldségeink már nem virágoznak, nem nyújtanak élelmet, nekünk kell gondoskodni a megporzó rovarokról hosszan virágzó, folyamatosan nyíló sávok betervezésével. Vannak olyan virágos növények, mint a körömvirág vagy a büdöske, amik a nektár kínálása mellett jelentős növényvédelmi hatással is bírnak. A büdöske gyökérváladékának a talajban a fonálférgekre van bizonyítottan károsító, gyérítő hatása.
Tervezés
Mindebből láthatjuk, hogy egy váltakozó soros kert megtervezése nem is olyan könnyű feladat. Ismernünk kell a termeszteni kívánt faj hely- és tápanyagigényét, gyökerezési mélységét, talajtakaró képességét és növényvédelmi hatásait.
Számos táblázat található az interneten, különböző könyvek jelentek meg a témában. Ezeket érdemes kipróbálni. Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy nem biztos, hogy a saját kertünkben minden azonnal úgy fog működni, mint másoknál. Minden kertnek, minden termőhelynek megvannak a maga sajátosságai. Érdemes kísérletezni, figyelni, feljegyezni és alkalmazni saját tapasztalatainkat.
Dr. Divéky-Ertsey Anna
