0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Méhek nélkül nincs élet!

Az Agrármarketing Centrum (AMC) kiemelt fontosságú szektorként tekint a méhészeti ágazatra. Ennek oka egyértelmű: a méhészek társadalmi szerepvállalása nélkülözhetetlen az általuk tartott, tenyésztett haszonállatok, a mézelő méhek megporzó munkája miatt.

Új formáját választja az AMC az ágazat jelentőségét népszerűsítő információátadásnak. Ez pedig a méhészek edukációja. Szerepet szeretnénk vállalni abban, hogy a szakmájukhoz kiválóan értő méhészek megfelelő, hasznos információt kapjanak a lakosság szakszerű, könnyen érthető és figyelemfelkeltő tájékoztatása érdekében a méhek, a méz és az ágazat jelentőségéről.

A Méhek napja története

1994-ben az Országos Magyar Méhészeti Egyesület első alkalommal tartotta meg április 30-án a Méhek napja rendezvényt, amelynek célja: tavasszal, amikor zsongnak a méhek a gyümölcsfákon, a virágokon, az emberek elkezdik munkájukat a kertekben – hívjuk fel a figyelmet a szorgos kis rovarokra, a méhekre! Nap mint nap találkoznak velük az emberek, de a természetben betöltött szerepükre, védelmükre alig gondol valaki.

A 27 évvel ezelőtti környezeti állapothoz képest alaposan romlott a helyzet a méhek és minden, beporzást végző rovar számára.

Életterük hanyatlott, a táplálékukként szolgáló virágzó növények sokszínűsége csökkent. Nemcsak hazánkban, hanem Európa- és világszerte tapasztalható tendencia a vadon élő hártyásszárnyúak számának csökkenése. Egy nemrég publikált tanulmány szerint a Földön élő rovarfajok 40 százalékának csökken az egyedszáma, harmaduk mára veszélyeztetetté vált. A rovarfajok kihalásának üteme nyolcszor gyorsabb, mint az emlősöké, madaraké vagy hüllőké. A rovarok össztömege évente 2,5 százalékkal csökkent az elmúlt 25-30 évben, és ha ez ilyen ütemben folytatódik tovább, egy évszázadon belül teljesen eltűnhetnek a Föld színéről. Pedig jelenlétük a természetben nélkülözhetetlen! Többek között erre hívja fel a figyelmet a Méhek napja rendezvény, amelyet már a kezdetektől támogatott az AMC.

Beporzás

A növények fejlődésének egyik végkifejlete és növekedésüknek célja, hogy magokat termeljenek, amelyekből újabb növények fejlődhetnek.

A legtöbb növénynél ezek az életet adó magok a gyümölcsben találhatók. A gyümölcsök pedig azokból a virágokból keletkeznek, amelyeket beporoztak. Léteznek önbeporzó növények, amelyeknek porzószála és bibéje összeér. Azonban életképesebb mag keletkezik olyankor, amikor a virágpor másik növényről származik, ennek két módja lehet: a szél hordozza a virágporszemcséket egyik növényről a másikra, vagy valamilyen állat szállítja. Sokféle beporzó állatfaj létezik, azonban kijelenthetjük, hogy a méhek a beporzás igazi bajnokai. Természetesen ezt a nehéz munkát nem ingyen végzik, a növények édes nektárjukkal csalogatják őket virágaikhoz, vagy éppen magas tápértékű virágporukból gyűjthetnek.

A méhek ahhoz, hogy hozzáférjenek a növény nektárjához, kénytelenek a porzószálakhoz dörgölőzni, így a méhek szőrén meg tudnak tapadni a virágporszemcsék. Így viszik a virágport egyik növényről a másikra.

Az ember által fogyasztott termények körülbelül egyharmada profitál valamilyen mértékben a méhek vagy más rovarok beporzó tevékenységéből. A világ élelmének 90 százalékát képező 100 terményből 70-nél játszik szerepet a méhek és más rovarok beporzása. A beporzó rovarok világszerte biztosítják, hogy jó minőségű termények, például eper, málna, alma vagy éppen mandula teremjenek.

Gyümölcsök és zöldségek, amelyeket a méheknek köszönhetünk

A méhek beporzó munkájának számos zöldséget és gyümölcsöt köszönhetünk. Nélkülük nem teremne sokunk kedvelt gyümölcse, például a málna, az eper, a dinnye, az alma, de nem sorakoznának nagymamánk kamrájának polcain a cseresznye-, meggy-, barackbefőttek sem. Nem tudnánk otthon a tévé előtt elropogtatni egy marék tökmagot vagy napraforgót, de a felnőttek „üzemanyaga”, a kávé sem létezne beporzók nélkül. 

Egy jó zöldségleves vagy főzelék sem készülhet el a méhek nélkül.

A sárgarépa, póréhagyma, káposzta, brokkoli és karfiol is mind-mind rovarok megporzásával jöhet létre. Számos takarmánynövényt sem tudnának termeszteni a gazdák állataik számára, hiszen nem lenne a vetéshez elegendő magjuk. Ilyen a lucerna vagy a lóhere. A méhek nélkül pamutból készült ruháink sem lennének, hiszen a gyapot beporzásához is méhek kellenek.

Méhes érdekességek

• Mátyás király idejében az egy főre eső méz- és viaszfogyasztás jóval nagyobb volt, mint manapság, illetve élénk kereskedelemmel jelentős mennyiség jutott a környező országokba is mézből, mézsörből, viaszból és mézeskalácsból. Történelmi tény, hogy a méheket a háborúban fegyverként is használták. BONFINI, Mátyás király történetírója így ír az 1445-ös nándorfehérvári csatáról: 

„A várfokról a kőfalakat hágó ellenség nyakába egész kas méheket hányván le, megszégyenülve mentenek el alóla a törökök”.

• Az ókori görögök is sokat foglalkoztak a méhekkel és a méhészeti termékekkel. A méz görög neve melissza volt. HOMÉROSZ Íliász és Odüsszeia című eposzaiban a mézet az istenek ajándékának mondja.

• Magyarországon a római korban (Pannonia provincia) a mai Óbuda területén állt Aquincumban végzett ásatások során olyan piros és szürke cserépből készült negatív formákat találtak, amelyek segítségével mézeskalácsot készítettek. Ennek a tevékenységnek az alapja a hatásos méhészkedés volt.

A méhészeti ismereteket a rómaiak adhatták át a keltáknak és a germán törzseknek, azok pedig az avaroknak, majd a szlávoknak.

• A középkorban a római katolikus egyház törvénybe foglalta, hogy a templomokban csak méhviaszból készült gyertyát használhatnak. Akkoriban minden apátságnak volt saját méhészete, így a szükséges mennyiségű viaszt biztosítani tudták.

• Mária Terézia ismerte fel a méhészet támogatásának szükségességét. 1776-ban kiadott rendeletében adómentességet biztosított a kezdő méhészeknek és a tíz kasnál többel méhészkedőknek. 1770-ben Bécsben méhészeti főiskolát alapított, és a legkülönbözőbb módokon támogatta a méhészet fejlesztését.

Intézkedései eredményeképpen a méhészet új erőre kapott. 1797-ben Keszthelyen, a Festetics György által alapított Georgikonban kötelezővé tették a méhészet oktatását.

Hogyan készül a méz?

A virágok szinte versenyeznek a méhek kegyeiért, színes sziromleveleikkel már messziről tetszelegnek, felhívják magukra a méhek figyelmét. A növények nektármirigyei illatos, édes folyadékot, nektárt termelnek, amelynek illata a szelek szárnyán messzire terjed. Az ember szaglása sokkal rosszabb, mint a méheké, de az akác vagy például a hársak virágzását már mi is messziről megérezzük, mert szinte méz- és virágillatban fürödnek a fák.

A méhek ezeket az illatos nektárcseppeket gyűjtik össze és készítenek belőle mézet.

A virágokon kívül más növényi részeken is kiválasztódhat édes folyadék, amit szintén összegyűjtenek a méhek, de ezek nem képeznek olyan jelentős mennyiséget, mint a virágokból összegyűjtött nektár.

Hazánktól északra és nyugatra található, nagy kiterjedésű, főleg fenyőerdős országokban a méhek nem a virágok nektárját gyűjtik, hanem a leveleken található édesharmatot, más néven mézharmatot. Leggyakrabban a levéltetvek és a kabócák felelősek az édesharmat-termelésért.

Ezek az élősködők a fiatal növényi részekből szívogatják a levelek által termelt cukros folyadékot.

Ez a cukros folyadék – a méhek szerencséjére – nagyon kevés fehérjét tartalmaz. Ennek nagy része – amely szénhidrátban gazdag – átalakítás nélkül kerül a külvilágra.

A növények virágaiból összegyűjtött nektár még nagyobb részben vizet tartalmaz, abban a formában nem sokáig tudnák a méhek elraktározni, mert hamar megerjedne. A méz készítésének egyik legfontosabb részét az képezi, hogy a kaptárban található belső munkásméhek az idősebb társaik által összegyűjtött nektárból elpárologtatják a felesleges vizet. A híg nektárt felszívják a mézgyomrukba, és elszállítják egy másik sejthez, amelyben szétterítik. A levegővel nagy felületen érintkező nektár víztartalma a meleg kaptárban folyamatosan csökken. 

A páradús levegőt a méhek szárnyrezegtetésükkel keltett légárammal távolítják el a kaptárból.

A nektár és az érlelődő méz felszívása és mozgatása során a méhek garatmirigyéből olyan enzimek kerülnek bele, amelyek az összetett cukrokat egyszerű cukrokká bontják le. A nektár a besűrítéssel egy időben kémiai átalakuláson is keresztülmegy.

A méhek mézhólyagjában található „szelep” szűrő tevékenységet is végez.

A nektárba került szilárd alakos elemeket, a virágporokat, az esetleges baktérium- és gombaspórákat is képes eltávolítani. Ezeken túl a méhek számára káros anyagok a nektárból a méhek kiválasztószervébe kerülnek. Természetesen maga az érlelés energiaigényes folyamat, a hozzá szükséges energiát a méhek a nektár elfogyasztásából nyerik.

Attól az időtől kezdve tekintjük igazi méznek ezt a kaptárterméket, amikor a víztartalma 18 százalék körüli értéket ér el, és a méhek a levegőtől elzárva viaszfedéllel zárják le a mézes sejteket.

Ebben a formában a méz hosszú időn keresztül minőségromlás nélkül tartható el, tartalék táplálékot jelent a méhcsalád számára az ínséges időkre. A méhek gyűjtő tevékenységének az a célja, hogy a méhcsalád tartalék élelmet raktározzon el azokra az időkre, amikor a méhek nem tudnak élelmet begyűjteni. A méhek sohasem tudják, mennyi élelmet kell elraktározniuk ahhoz, hogy kitartson a legközelebbi hordásig, ezért ha tehetik, szakadatlan dolgoznak, kedvező körülmények között jóval többet is képesek begyűjteni. (x)

Forrás: Agrármarketing Centrum