youtube://v/yjWgGSdK9g8
Dr. Schütz Éva és Lovas József, az állatkert tulajdonosai eredendően hüllőiknek szerettek volna egy terráriumházat létrehozni, ám az élet mást tartogatott számukra. Idő közben vadállatmentésbe kezdtek, a szerencsétlenül járt állatokat pedig itt, Szentendrén szállásolták el felépülésükig. Így végül ötéves építkezést követően a hüllőházból kisállatkert lett.
A doktornő tanulmányai során egzotikus szakállatorvos képesítést szerzett, emiatt főként mentett egzotikus állatokkal találkozhatunk itt, de idővel különféle háziállattal színesedett a „lakóközösség”, hogy a gyerekek közelebbről megismerkedjenek a háztáji jószágokkal.
Minden itt lakó nevet kap, és a kifutójukra kihelyezett ismertetőtáblákon az állatok rövid történetéről és az adott faj fontos tudnivalóiról is ismeretet kapunk.
Több mint kisállatkert
– A mindössze félhektáros kisállatkertet két éve nyitottuk meg. Aztán négy hónapra rá jött a koronavírus, és már zárhattunk is be – ez az időszak végül összesen majdnem nyolc hónapot ölelt fel. A nyitáskor kasszánk kiürült, a négy hónapos nyitvatartás pedig nem volt elegendő ahhoz, hogy újra stabil lábakon álljunk anyagilag. A bevételhiányt pedig csak tetézték a magas takarmányárak – mondja Schütz Éva.
Az egzotikus és hazai vadfajok, valamint a háziállatok megismerésén túl az idelátogatóknak lehetőségük van nevesebb napok alkalmából, mondjuk a beporzók világnapján, egyedi programokon részt venni, a gyerekek az állatok között tarthatják születésnapi zsúrjukat, sőt céges csapatépítő játékok is várják az érdeklődőket.
– Bár azt mondhatnám, hogy a jövőbeli terveink között a bővítés is szerepel, de egyelőre azt szeretnénk elérni, hogy legyen egy olyan évünk, amikor nem kell rövidebb-hosszabb időszakra bezárnunk. Idén is számos mentett állat érkezik hozzánk, őket ellátjuk, felépülésükig elhelyezzük őket, a többit majd meglátjuk – teszi hozzá a tulajdonos.
Igény lenne a mentőközpontokra
Az állatkertek természetvédelmi mentőközpontként is működhetnek. Ez nem kötelező, sokkal inkább felvállalható jótékonykodás. Nyugat-Európában az állatkeretektől függetlenül, külön mentőközpontok jöttek létre erre a célra. A Szentendrei Kisállatkert célja is hasonló, azzal a különbséggel, hogy itt kutyákat, macskákat nem mentenek, kifejezetten a hazai vadfajok mentésére törekednek.
Hazánkban állatmentő központokat leginkább nemzeti parkok és nagyobb állatkertek üzemeltetnek, ezen kívül a civil szervezetek működtetnek még az országban egy-két ilyen jellegű létesítményt.
Ezeknek a központoknak a szakemberei főként a hazánkban védett és fokozottan védett fajok megmentésére fókuszálnak (nagyon helyesen!), ugyanakkor ennek rovására kevesebb figyelmet kapnak a nem védett vadfajaink és a stabil állománnyal bíró egyéb védett fajok.
– Ha egy sérült fekete rigóval találkozunk, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy átlépünk felette, mint mondjuk, ha egy elütött macskát vagy kutyát látunk az úton. Pedig ezeknek az állatoknak és éppúgy meg van a joga az élethez és a megfelelő ellátáshoz, mint házi kedvenceinknek. Az emberek többsége nem hajlandó autóba ülni, és egy természetvédelmi mentőközponthoz hajtani egy sérült fekete rigóval – magyarázza Schütz Éva, ezzel felhívva a figyelmet arra, hogy fontos lenne minél több természetvédelmi mentőközpontot létrehozni, jól felszerelt kórházzal, hogy ne kelljen a fél országot átutazni a talált, sérült-beteg állattal.
„Szánjunk rá időt arra, hogy a talált, sérült vagy beteg állatot elszállítsuk a hozzánk legközelebb található mentőközpontba, ahol megfelelő egészségügyi háttérrel megmenthetik a védett, ám nem ritka állatfajainknak az életét is”.
