Az őszibarack nyári védelme

A tafrinás levélfodrosodás betegség főleg a zárt, hűvös, hideg fekvésű termőhelyeken lép fel. A kórokozó alacsony hőigényű, ezért a fertőzés kialakulását elsősorban a rügypattanás utáni időszak időjárása befolyásolja. Ha a 2-4 napos esős időjárást erős lehűlés követ és 2-7 °C közötti az átlaghőmérséklet, erős korai fertőzéssel számolhatunk.

A leveleken nagy kiterjedésű, megnyúlt, pirosas foltok keletkeznek, majd a levéllemez hullámosodik, deformálodik, sárgászöldre vagy húsvörösre színeződik. Elvirágzás után a hőmérséklet emelkedésével csökken a fertőzésveszély. Május, június folyamán a fertőzött leveleken megjelennek a gomba ivaros szaporítóképletei (aszkuszok), amelyekből a kiszóródó aszkospórák a talajra vagy a fa kérgére kerülnek. Ott gombafonalakat fejlesztenek, amelyekkel áttelelnek.

A tafrinás levélfodrosodás ellen csak megelőző jelleggel és csak nagyon rövid ideig lehet védekezni. Réztartalmú készítményekkel legkésőbb rügyfakadáskor (pirosbimbós állapotig) végezhetünk lemosásszerű permetezést, hogy elkerüljük a perzselési veszélyt. Fakadás után, a fiatal zöld részeket megelőző jelleggel folyamatosan (5-7 naponta) kell védeni mindaddig, amíg a hőmérséklet tartósan el nem éri a 15-20 °C-ot. A fertőzött hajtások eltávolításával is csökkenthetjük a fertőzést.

Az őszibarack-lisztharmat általánosan elterjedt betegség. Jelentősége a nektarinok termesztésének terjedésével nőtt, mivel e fajták érzékenyebbek rá, mint a molyhos fajták.

A betegség a terméskötödés időszakától léphet föl. A hajtásokat, leveleket – elsősorban a hajtásvégeken – fehéresszürke penészgyep fedi. A fertőzött hajtásokon a levelek besodródnak, a fokozottan érzékeny fajtákon a hajtások felkopaszodnak és a fiatal gyümölcsök lehullanak. A termés is megfertőződhet (főleg a késői érésű és a nektarin fajtákon), de a tünet nehezebben észlelhető.

A gomba a fertőzött rügyek pikkelyei alatt és a hajtások felületén telel át. Védekezéshez a fertőzött vesszőket semmisítsük meg. Metszés után rügyfakadásig lemosó permetezés ajánlott. Gyenge fertőzés ellen elég a tünetek megjelenésekor védekezni. Erős fertőzés után rendszeres védekezésre van szükség. Nyáron elsősorban a felszívódó gombaölő szereket részesítsük előnyben a védekezés során.

Az őszibarack sztigminás betegségét a leveleken látható tünet alapján általában levéllyukasztó betegségnek nevezik. A kórokozó a hidegnek ellenálló micéliummal és konídiumokkal telel át a vesszőkön és a lehullott leveleken. Csapadékos, hűvös tavaszi időjárás esetén már korán fertőz. A legjellegzetesebb tünet a leveleken alakul ki, ahol 2-3 mm-es sárgásbarna, vöröses-lilás szegélyű foltok jelennek meg. A foltok száradnak, majd kiesnek. A hajtásokon, vesszőkön 5-10 mm-es ovális, barnásvörös foltok láthatók, leggyakrabban a rügyek környékén.

A védekezés alapja a beteg vesszők eltávolítása, az őszi és a tél végi (rügypattanás előtti) rezes lemosó permetezés. A más gombabetegségek elleni tavaszi védekezésekkel a sztigminás betegség is jól féken tartható.

Az őszibarack moníliás betegségének jelentősége az utóbbi években megnőtt, mivel egyre gyakoribb lett a moníliás virág- és a hajtáspusztulás. A kórokozó a gyümölcsmúmiákban és a fertőzött gallyakban telel át. Ha az őszibarack virágzása alatt csapadékos az idő, tömeges virágfertőzés következhet be, amitől a virágok elszáradnak, a hajtások visszaszáradnak. A betegség fellépése, a gyümölcsmolyok kártétele nyomán az érés felé fokozódik. A sűrű korona is fokozza a fertőzések létrejöttét.

A védekezéshez távolítsuk el a beteg hajtásokat, és a gyümölcsmúmiákat, a rákos sebeket kezeljük sebkezelő anyaggal. Nyugalmi időszakban lemosó permetezés ajánlott réztartalmú szerekkel. A moníliás virágfertőzés ellen feltétlenül védekezni kell felszívódó és kontakt szerek kombinálásával, ha az átlaghőmérséklet 14 °C alá esik és az idő csapadékos. Fontos a termésritkítás és a gyümölcsmolyok elleni védekezés, mivel a gyümölcsök sebzései (rovarrágás, héjrepedés stb.) kaput nyitnak a kórokozónak.

Ebben az időszakban már a molyok rajzásmegfigyelése elengedhetetlen az őszbarackosokban.

Az utóbbi években jelentősen nőtt a keleti gyümölcsmoly aránya, és az őszibarack hosszabb hajtásfejlődése miatt kártételük itt súlyosabb, mint a kajszinál. A barackmoly fiatal hernyó alakban a fák vesszőibe rágott kamrában telel át. Rügypattanás körül jönnek elő, és kezdetben a rügyeket odvasítják, majd a hajtásokba rágva magukat, azok hervadását okozzák. A keleti gyümölcsmoly hernyói járatokat készítenek a zsenge hajtásokban, amitől azok elhervadnak, a kifúrás helyén mézgafolyás látható. Később a károsított részek elszáradnak és letörnek. Károsítása hasonlít a barackmolyéhoz, de mivel a keleti gyümölcsmoly májusban károsít, így a megtámadott hajtások már 8-10 cm hosszúak.

A második nemzedék hernyói a gyümölcsöket rágják. A gyümölcs felületén rágások láthatók, sőt a hernyó a gyümölcsbe is behatol.

Május első felétől kezdve a rovarölő szeres kezeléseket a gyümölcsmolyok rajzásához kell igazítani. Mindkét faj rajzásának nyomon követésére, a védekezési időpontok meghatározására fajspecifikus szexferomon csapdák állnak rendelkezésre. A molyok ellen felhasznált készítmények egy része a levéltetvek egyedszámát is csökkenti. Erős nyári hajtásnövekedés esetén végezzünk zöldmetszést, hogy jobban elérjük a kártevőket a permetezőszerrel.

A levéltetűfajok közül a zöld őszibarack-levéltetű és az őszibarack iszalag-levéltetű migráló faj, azaz nem egy gazdanövényen él, a fekete őszibarack-levéltetű viszont egygazdás vagy szűk tápnövénykörű faj, fő tápnövénye az őszibarack, ritkábban a kései meggy. A nyári szárnyas egyedek további őszibarackfákat fertőznek. Szívogatása nyomán a fiatal levelek szabálytalanul fodrosodva besodródnak. A deformálódott levelek sűrű csoportba zsúfolódnak, színüket megtartják, de idő előtt lehullanak. A hajtás növekedése leáll, majd meggörbül. Erős fertőzés esetén a gyümölcsfejlődés is visszamaradhat.

Mindegyik levéltetűre jellemző, hogy telelő tojásaikat a rügyek tövében helyezik el. Kora tavasszal már a virágokban fellelhetők a tojásokból kikelt ősanyák és az utódaik. A migráló fajok esetében a szárnyas alakok májustól kezdenek megjelenni a telepeken, és a kolóniák általában a nyár közepére elnéptelenednek. Nyáron lágyszárú növényekre vándorolnak, ezért csak a májusi-júniusi védekezés indokolt ellenük. Ősszel mindkét ivarból álló nemzedék települ vissza az az őszibarackfákra. A nőstények a megtermékenyülés után lerakják tojásaikat a fás részekre.

A levéltetvek elleni védekezést életmódjukhoz, szaporodásukhoz kell igazítani. Még a nagy kolóniák kialakulása előtt kell védekezni ellenük, ezért a hajtásvégeken, a fiatal levelek fonákán keressük az első telepeket.

A levéltetvek több vírusbetegséget terjesztenek, ezért a közvetlen kártételükön túl emiatt is indokolt a védekezés. A rügypattanás előtt elvégzett téli lemosó permetezés (pl. Nevikénnel, Catanéval) jelentősen csökkenti a tojásokból kikelő ősanyák számát.

Az őszibarackot bizonyos években az atkák is veszélyeztetik. A piros gyümölcsfa-takácsatka mellett időnként tömegesen felszaporodik a csonthéjasok levélatkája. Szívogatásukkal lényegesen csökkentik az asszimilációs felületet. A tél végi lemosó permetezéssel a piros gyümölcsfa-takácsatka téli tojásait hatásosan csökkenthetjük, a tenyészidőszakban pedig speciális atkaölő szerekkel védekezzünk a kártétel ellen.

Fontos, hogy a letermett fákat is rendszeresen kezeljük a károsítók ellen, mivel csak így akadályozhatjuk meg a késői fertőzéseket, az atkák, a levéltetvek felszaporodását.