A klímaváltozás sok kedvezőtlen hatása ellenére fejlemény, hogy olyan növények is eredményesen termeszthetők, amelyek korábban inkább csak kísérleti jelleggel, kis felületen voltak megtalálhatók, és mivel elenyésző volt a kereskedelmi forgalmuk, felhagytak velük. Így például a hazai levendulát két évtizeden keresztül hiába keresték volna.
Az első francialevendula-töveket (Lavandula angustifolia) egy pannonhalmi szerzetes, Lancsics Bonifác hozta Magyarországra a 17. században. A levendula már akkor „megvetette a lábát” Tihanyban, majd a múlt század elején Bittera Gyula gyógynövényszakértő létrehozta az első nagy levendulaültetvényt, az öreg levendulást a tihanyi apátságtól bérelt területen.
Ma már országszerte honosítottuk és magunkénak valljuk a levendulát, annyira magyar ez a szerény, de igen hasznos virág. A levendulát olajáért is szeretjük, de nem csupán gyógyászati, kozmetikai szereket, hanem szörpöt, lekvárt, fagylaltot és egyéb finomságokat is készítenek belőle, és ami még különleges, a méhek rendkívül finom mézet gyűjtögetnek a levendulamezők nektárjából.
A levendula szeretete egész Magyarországon virágzik: Veszprém, Vas és Zala megyétől a Tiszántúlig találunk levendulafarmokat vagy levenduláról elnevezett vendégházakat.
Meleg és világos termőhely
A levendulatermesztő körzetek közül is kiemelkedik a Balaton környéke. Tihany ma már hagyományos területnek számít, de a Balaton-felvidék legalább olyan kedvező mikroklimatikus adottságokkal rendelkezik.
Mi, akik alapvetően szőlőtermesztők vagyunk, és Tihanyban, illetve Dörgicsén is rendelkezünk termőterülettel, jól tudjuk, hogy Dörgicsén sokkal melegebb helyeket találunk és legalább 8-10 nappal hamarabb indul a vegetáció, pedig a távolság csupán 16 kilométer.
A dörgicsei területet nyugodtan összehasonlíthatjuk Franciaország legszebb levendulás környékével, Avignon vidékével, amely kitűnik a provence-i táj mérhetetlen nagy levendulásai közül. A klíma hasonló, ráadásul a Balaton hatalmas víztükre még kiegyenlítettebbé teszi a klímát, és jobb megvilágítottságot ad a termelt kultúrának, így a levendulának is. Ami még különösen magával ragadó ezen a tájon, az levendulamező és a környezet összképe: a balatoni háttér, a középkori kolostorrom és a levendulamező az 1600-1700-as években épült templomokkal gyönyörű párosítást ad.
Divatos italok
A levendulából nagyon sokféle terméket készítenek, a levendulaolaj és a szappanok, valamint a különböző illatosítók a legismertebbek. A divat azonban az italtechnológiai szakembereket is megérinti, ezért készítenek sört, bort, habzóbort is levendulából. Igaz, a nagy kereslet nem minden esetben hoz magas minőséget.
A borászok „kiabáló illatnak” nevezik azt, ráadásul a levendula túlzott áztatása sokszor kellemetlen, fanyar ízt okoz, ami a túl magas csersavtartalomnak tulajdonítható, és már nem párosulhat az illat eleganciájával. A teljes technológia alapvetően kísérletek sorozata, ezt mindenkinek magának kell kitapasztalnia, egyet azonban elárulhatunk: a titok nyitja az áztatásban, és annak a megfelelő alkalmazásában van. Mi, borászok azt is mondjuk, hogy minden az erjedéskor dől el, akkor kell eltalálni az áztatási időt, a hőmérsékletet, és minden mást, ami kihathat a végtermékre.
Ma sokan készítenek gyöngyöző- és habzóborokat, de néhány gondolatban az előzményekre is érdemes kitérni. Hazánkban az alacsony alkoholtartalmú gyöngyöző- és habzóborok divatja az 1960-as évek végén indult el Balatonbogláron. Magas szénsavtartalommal párosítva a bor alacsony alkoholtartalma akkor is megvédhető, ha sok maradék cukor van benne.
A levendulás habzóbor elsősorban a fiatalok itala, ezt mutatták eddigi teszteléseink. A középkorú és idősebb korosztály fenntartással kezeli, ezért nehezen jut el a kóstolásáig. Utána azonban a kellemes meglepetés erejével sokan elfogadják, a végén vásárlók lesznek belőlük, és ők is tovább népszerűsítik a terméket.
Alacsony alkoholtartalom
A forgalomba kerülő 4% alkoholtartalmú ital teljesen megfelel azon nemzetközi elvárásoknak is, mely szerint a termelők úgy igyekezzenek alacsonyabb alkoholtartamú italokat kínálni a fogyasztóknak, hogy megőrzik a hagyományokat, az eredeti fajtára, tájra jellemző ízekkel, a rozé könnyedségével, más virágillattal kiegészítve.
Kóstoltatásaink során különös figyelmet fordítottunk a külföldi vendégeinkre is, és azt tapasztaltuk, hogy a nem hagyományosan borfogyasztó országokból érkezett vendégek nyitottabbak, mint a hazaiak.
Természetesen elképzelhető, hogy nem fognak egész életükben levendulás habzóbort inni, de ezzel a kulturált borfogyasztók közé lépnek, és az évek előrehaladtával változni fog az ízlésük, a kezdetet azonban nem felejtik el.
A levendulás bor iránti érdeklődés a fesztiválokon a legnagyobb, ahol sokan kíváncsian fogadták az új terméket, mint különlegességet. A levendulás habzóbor nagy előnye, hogy ötvözi a virág- és a borkúltúrát. Dörgicsén 2000 éves a szőlő- és borkultúra, ezt jól kiegészítette az ország legnagyobb levendulás birtoka. Az ültetvények közelsége hozta azt az ötletet, hogy levendulás habzóbort kellene készíteni.
Az idei előrejelzés szerint lesz még egy virágzás várhatóan augusztus közepén, ami a levendulakedvelőknek egy újabb ajándék ebben az évben.
Lakatos Tibor András, Palásthy Kitti