Back to top

Lehet, hogy szép nem vagyok… Az erdélyi kopasznyakú tyúk

Németh Lehel táncdalénekes örökzöldjének sorai csenghetnek vissza fülünkben, ha az erdélyi kopasznyakú tyúkra gondolunk. Tollatlan nyaka és részben kopasz mellkasa ugyanis – ha mégoly különleges is – nem teszi túl vonzóvá a fajtát a baromfibarátok körében. Pedig tartásának előnyei sokszorosan meghaladják a kicsiny „szépséghiba” keltette esztétikai hiányérzetet. Az erdélyi kopasznyakú tyúk a jövő háztáji baromfifajtája lehet – ha segítünk neki egy kicsit.

Régi magyar tyúkfajtáinknak két nagyobb csoportja van. Az egyik a magyar tyúkféléké, amelyek a mai Magyarország területén, az itt őshonos parlagi tyúkból alakultak ki, míg a másik az erdélyi kopasznyakú fajtaköré, amelyeknek ősei török közvetítéssel kerültek Kis-Ázsiából Erdélybe, illetve részben szerb és bosnyák területekre.

Az erdélyi kopasznyakú tyúkot önálló fajtaként először a XIX. század végén írták le, ekkor kezdődött meg a tudatos nemesítése is.

Előnyére írták gyors növekedése és jó tojástermelése mellett azt, hogy más fajtákhoz viszonyítva jó téli tojó, illetve viszonylag nagy testű, húsának minősége pedig kiváló. Gödöllőn az 1950-es évektől sárga, kendermagos és fehér színben tenyésztették. Mára a sárga változat nem fellelhető, kialakult ugyan­akkor a fekete, amely – a fehér és a ken­dermagos mellett – önálló fajtaként lett elismerve. Tenyésztőszervezete a Magyar Haszonállat-génmegőrző Egyesület.

Fotó: Dr. Szalay István

Fajtamentés, génmentés

Dr. Szalay István, a tenyésztőszervezet társelnöke szerint hiába a szép múlt és a jól hangzó termelési paraméterek, a 2000-es évek környékén a fajta a kihalás szélén volt, vagyis – hogy hivatalosabban fogalmazzunk – az erdélyi kopasznyakú tyúk a kritikusan veszélyeztetett fajták közé tartozott. A Magyar Haszonállat-génmegőrző Egyesület – a hatályos jogszabálytól némileg eltérően – azt a fajtát sorolja ebbe a kategóriába, amelyet 10-nél kevesebb tenyészetben tartanak fenn, és az összes tenyészállatlétszám nem éri el az ezret.

Az erdélyi kopasznyakú tyúkfajtáknak a 2000-es évek elején mindössze 2-3 tenyészete volt, néhány százas létszámmal. A tenyésztésszervezési munkának és a génmegőrzési támogatásoknak köszönhető 2020-ra a fajták kikerültek e gyászos helyzetből,

jelenlegi regisztrált elit létszámaik és tenyészetszámaik fajtánként a következők: 1611 fekete erdélyi kopasznyakú tyúk 11 tenyészetben; 2167 kendermagos erdélyi kopasznyakú tyúk 18 tenyészetben és 1415 fehér erdélyi kopasznyakú tyúk 11 tenyészetben. A korábbi, eredeti tenyészetek ma is léteznek, dr. Szabolcs István gazdasága a Nógrád megyei Dejtáron, illetve az egykori Kisállattenyésztési Kutatóintézet és jogutódjai Gödöllőn mindhárom erdélyi kopasznyakú tyúkfajtát tenyésztik, míg a kendermagos erdélyi kopasznyakú tyúk eredeti meghatározó tenyészete az egykori hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Főiskola jogutód intézményei kezelésében található. Az imponálónak ható számok azonban közelében sincsenek a magyar tyúkfajták létszámadataihoz képest, ennek pedig sajátságos okai vannak.

Fotó: Dr. Szalay István

Kopasz, csóré, nyuszka

Ha az erdélyi kopasznyakú fajták viszonylagos népszerűtlenségének okait kutatjuk, érdekes megállapításra juthatunk. Hiába a megannyi pozitív tulajdonság, az alacsony állománylétszámnak jórészt szubjektív okai vannak.

Fajtastandard

Kakas: 2,50–3,00 kg

Tojó: 2,00–2,30 kg

Fej: középnagy, gömbölyded

Csőr: középhosszú, vastag, mérsékelten ívelt

Szem: nagy, tüzes

Taraj: középnagy, egyszerű, aprón csip­kézett

Arc: tollatlan

Füllebeny: kicsiny, kerekded

Áll-lebeny: középhosszú, tojásdad, lelógó

Nyak: tollatlan, hosszú, izmos, kissé hátrahajló

Törzs: izmos, tojásdad, a kiálló vérvörös begytől a hason a kloákáig végig tollatlan

Mell: széles, igen húsos

Hát: széles

Nyereg: kissé emelkedő

Szárny: hosszú, majdnem vízszintes tar­tású

Farok: hátrafelé hajló, dús tollazatú

Láb: izmos, hosszú comb, tollatlan, finom csontú, erős, négy­ujjú láb

Tollazat: szorosan fedő

Az itthon kopasznak, a Felvidéken nyuszkának, illetve az Erdélyben csórénak mondott jelleget ugyanis a jelenlegi

Magyarország területén sohasem kedvelték a baromfitartók, így tartásának nem is alakultak ki hagyományai.

Az is igaz lehet persze, hogy az esztétikai döntés mögött részben gazdasági megfontolások állhatnak. Ennek egyik oka, hogy az erdélyi kopasznyakúak kevésbé háziasítottak, mint a fedett nyakú fajták, így a tojás- és hústermelésük általában kisebb. Ezt azonban vastagon ellensúlyozza gyorsabb tollasodásuk, jobb ellenálló képességük, ösztönös viselkedésük és nem utolsósorban termékeik kiváló minősége. És éppen ez utóbbi tulajdonságokat lenne érdemes kihasználni, mert ezek teszik ideális fajtává a hagyományos háztáji vegyes gazdaságokban.

Gyep helyett baromfiudvart!

„Az nagyon-nagyon nincsen rendben, hogy falun felülnek a buszra, bemennek a nagyáruházba, és leveszik a polcról a tojást. Miért nincs otthon tíz tyúk? Hát azért, mert meggyőzték őket, hogy az drága, nem éri meg, sokat kell vele bajlódni, egyszerűbb, ha megveszik… Ennek lesz vége, mert felértékelődik az élelmiszer, a saját élelmiszer-ellátás” – így fogalmazott Dr. Nagy István agrárminiszter egy nemrég elhangzott rádióinterjúban. Ha ez így lesz – és miért kételkednénk ebben –, akkor az erdélyi ko­pasz­nyakúak ideális alanyai lehetnének a baromfiudvarok benépesítésének. Dr. Szalay István mindehhez hozzátette:

a Kárpát-medencei régi fajtákról általánosan elmondhatjuk, hogy természetes tartási körülmények között, kis ráfordítással, eredményesebben tarthatók, mint az intenzív fajták.

A tyúkfélék régen nem hiányozhattak a falusi portákról, az alapvető tojás- és húsellátást biztosították a családnak, télen gyomtalanították és trágyázták a kertet – ez ad reményt arra, hogy hamarosan újra reneszánszát éli a háztáji baromfitartás.

Fotó: Dr. Szalay István

A génmegőrzés nem fajtamúzeum

Amikor őshonos állatfajtáink megőrzése mellett érvelünk, sokszor elhangzik, hogy ezekre a fajtákra szüksége lehet majd a nemesítésnek, ha úgy alakulnak a gazdasági, vagy a környezeti feltételek. Nos, az erdélyi kopasznyakúnak két olyan tulajdonsága is van, amelyek révén „hirtelen” értékessé vált. Az egyik éppen a kopaszsága, a másik pedig a jól honosodó képessége. Utóbbira egy vietnami–magyar kutatási program közepette figyeltek fel az egykori Kisállattenyésztési Kutatóintézet munkatársai. A 2000-es évektől ugyanis több közös vietnami–magyar kutatási program keretében vizsgálták többek között a magyar és az erdélyi tyúkfajták adaptációs képességét szubtrópusi és trópusi körülmények között. Minden fajta kiválóan termelt és szaporodott az új környezetben, a tyúkok általában lényegesen több, azonban apróbb tojásokat termeltek a trópuson. Ezek a fajták máig jelen vannak, elsősorban a vietnami kis- és háztáji gazdaságokban.

Az erdélyi kopasznyakú másik értékes tulajdonsága, hogy a tollatlan részeken hatékonyabban adja le a hőt, mint más fajták egyedei, így a hőtűrő képessége jobb az átlagosnál.

Melegedő klímánkon pedig ezt a tulajdonságát érdemes kihasználni. (Megjegyzendő, hogy a világ nagy baromfinemesítő cégei már használnak más kopasznyakú fajtákat az új hőtűrő fajták, illetve hibridek előállításához.)

Egyedül nem megy

Az előbb leírtak alapján az erdélyi kopasznyakú fajtára szép jövő várhat. A jelen igazsága azonban az, hogy a fajtát a Magyar Haszonállat-génmegőrző Egyesület te­nyész­tésszervező munkája tartja fenn. Amíg van megfelelő kormányzati szándék, illetve lesznek fajtafenntartó programot támogató jogszabályok, addig a tenyésztőszervezet a tenyésztési hátteret a jelenlegi elit állományok további felszaporításával biztosítani tudja. Azt azonban itt is le kell szögezni, hogy bármilyen nemesítési eljárás, termelési célból végzett szelekció a fajtákban megőrzött eredeti gének egy részének elvesztésével jár. Ezért a hazai génmegőrzés, azaz a régi fajták eredeti génállományának lehető legteljesebb körű védelme csak úgy válhat biztonságossá, ha a nemzeti támogatással működő, állami tulajdonként fenntartott in vivo génbanki nukleusz állományok rendszere fennmarad. Mindemellett persze több tenyésztő, több állomány, nagyobb létszám kellene. Az erdélyi kopasznyakú már mindent megtett. Rajtunk a sor.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2022/6 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A túléléshez kitartás, tudás és technológia kell

Talán soha nem volt ennyire nehéz állattenyésztőnek lenni – ennek ellenére a termelők a végsőkig kitartanak. Ahogy egy kis szarvasmarhatartó-gazdaság tulajdonosa fogalmaz: csak az veszít, aki feladja. Az Állattenyésztők Napja alkalmából Zászlós Tiborral, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének elnökével az ágazat jelenlegi helyzetét értékeltük.

Nehéz időkben össze kell fogni

Idén szeptemberben rendezte meg tizenegyedik alkalommal az RMGE Maros szervezete a Marosszéki Gazdanapot a mezőpaniti sportpályán. A rendezvény traktorfelvonulással kezdődött, majd a különböző gazdakörök és a szervezet által felkarolt marosszéki termelők, kézművesek sátrai, vásárral egybekötött kiállítása, illetve a Maros Gazda kft. partnereinek bemutató standjai várták az érdeklődőket.

Szója helyett rovarfehérje

Nagy-Britannia negyedik legnagyobb kiskereskedelmi lánca, a Morrisons szénsemleges „Planet Friendly” (bolygóbarát) védjegyes tojásokat kezdett forgalmazni. A tojásokat előállító gazdaságok szójafehérje helyett rovarral etetik a tyúkokat, a rovarokat pedig az áruházlánc pékségeinek és zöldség-gyümölcs osztályának hulladékával táplálják.

Brüsszel javaslatai az európai mezőgazdasági termelés csökkentését eredményezik

A közepes méretű állattartó telepek működtetéséhez előírni tervezett új szabályok az állattenyésztési ágazat, a növényvédőszer felhasználás fűnyíróelv-szerű felére csökkentése pedig a növénytermesztési ágazat számára jelent nehézséget - mondta Feldman Zsolt mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkár a mezőgazdasági miniszterek brüsszeli ülését követően.

Húsmarhát csak szeretetből nevelnek az emberek

Taskó József, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei agrárkamara elnöke jóformán a semmiből – újrakezdési, baráti, banki hitelekből, integrátori inputanyagkölcsönökből –, lépésről lépésre építette fel a családi vállalkozását. A hasznot mindig visszaforgatták, és egy-egy nehezebb időszak után – mert ilyenek is akadtak – mindig képesek voltak újrakezdeni az építkezést.

Rákkutatásban működik együtt az Állatorvostudományi Egyetem és a Rákvakcina BVM Kft.

Daganatos megbetegedések kezelésére fejlesztett magyar immunterápiás módszerről és lehetséges állatgyógyászati alkalmazásáról írt alá fejlesztési együttműködési megállapodást az Állatorvostudományi Egyetem a Rákvakcina BVM Kft.-vel.

A kökényszilva titkai

A Prunus nemzetség tagjait sokféleképp hasznosítjuk, de nehéz eligazodni köztük, mert a fajokon belül is nagy a változatosság. A kökényszilva is lehet kék vagy sárga, gömbölyded vagy tojás alakú, és így tovább. Termesztett és tájfajtákat ismerünk belőle szerte Európában.

Íriszgyűjtemény Tápiószelén

Korábbi cikkünkben mutattuk be a Nemzeti Biodiverzitás és Génmegőrzési Központ (NBGK) tevékenységét. Tápiószelén sokféle haszonnövényt és vad fajokat tartanak fönn, az egyik legújabb gyűjtemény íriszfajtákat vonultat föl.

Műtrágya helyett légylárvák

A világméretű műtrágyahiányra reagálva az ugandai gazdák meglepő alternatívához fordultak: a katonalégy lárvájával oldják meg a tápanyag-utánpótlást.

Újdonság a baromfialmok piacán

A Veiola vállalat új baromfialmot vezet be a piacra. Az innovatív Agribed termékben papíripari hulladékot hasznosítanak újra csirkék és pulykák almozására. Az eddig hasznosítatlan melléktermék átalakításával készített alom amellett, hogy elősegíti a mezőgazdaság beilleszkedését a körforgásos gazdaságba, még költségmegtakarítást is eredményezhet.