A Pinke Zsolt által vezetett kutatócsoport az elmúlt négy évtized terepi vizsgálatainak eredményei alapján mutatta ki, hogy a legjelentősebb talajnedvesség-csökkenés Kelet-Európában, Ukrajnában, Moldovában és Romániában volt, míg Észak-Európában jóval kedvezőbbek ezek az adatok.
Ezek alapján természetesen a magyar agrártáj is a legszárazabb földek közé tartozik, annak ellenére, hogy a Kárpát-medencét nem sújtotta tartós aszályhullám az elmúlt két évezredben.
A magyar kutatócsapat egyértelműsítette, hogy a globális éghajlatváltozás északra tolta a termőterületek és termésátlagok növekedési súlypontját. Dél-Európában például sorra hagytak fel a termelők a gazdálkodással, mert a búza például semmilyen termésmennyiséget sem produkált, míg a német, lengyel területeken növekedett a kenyérgabona vetésterülete.
Azonban vannak olyan technikák, amik segíthetnek számottevően megtartani a talajnedvességet. Ilyen a vetéskor megnövelt tőtávolság, a szántásmentes, minimális talajbolygatással járó talajmunkák, a mulcsozással és más takarással operáló módszerek, amelyek jelentősen csökkentik a talaj nedvességvesztését.
Pinke Zsolt videója, amely megmutatja hogyan alakultak Európában a júliusi aszályok az elmúlt 22 évben.