Szeptember második felében már a későn érő fügék is kóstolhatók, a koraiak pedig nem értek még le, ezért választotta az időpontot Miklós Ákos Márton, a becshelyi 453 fajtát felvonultató fügegyűjtemény tulajdonosa. Tőle kérdeztük meg, hogy milyen szempontok alapján értékelték a fajtákat.
Íz szempontjából négy profilt lehet megkülönböztetni, magyarázta. A piros bogyósok jelleget leginkább a málnalekvár-íz adja, ezek a legmagasabb savtartalmú gyümölcsök, és általában a piros, bordó „húsú” gyümölcsök sorolhatók ide. Amúgy a fügében elég kevés sav van. A sárgadinnyés aroma is egyértelműen felismerhető, ez a karakter a zöld, sárga és barna héjú fajtákra jellemző. Vannak kimondottan kókuszos aromájú fügék, a negyedik csoportot pedig a nehezen leírható fügeízű fajták alkotják. Hazánkban a lila füge a legelfogadottabb szín, ezért a sárga, barna és zöld fajtákat külön értékelték.
Ennél az érzékeny gyümölcsnél kimondottan fontos a héj vastagságát, szilárdságát, valamint a szedhetőséget figyelni az értékeléskor.
A legjobb ízűek a teljesen puha fügék, amit azonban nem lehet megvárni, ha értékesítésre szánjuk a gyümölcsöt. Olyankor az is szempont, hogy a gyümölcs szárral szedhető vagy anélkül, és hogy mennyire „nyakas”. A serlegnyílás lehetőleg legyen apró és zárt, ami nemcsak mutatósabb, hanem a romlásnak és kártevőknek is ellenállóbbak az ilyen gyümölcsök. A méretnél az arany középút a legszerencsésebb, mert az apró nem vonzó a vásárlók szemében, a túl nagy füge pedig könnyen nyomódik vagy a saját súlyától összeroskad.
Az eddigi tapasztalatok alapján a legjobb fajták közt az olasz Nero Roco, a francia Violette de Sollies, a görög Vasilika Melissi és a portugál-amerikai Black Madeira fügét sorolta föl Miklós Ákos Márton. A nem lila fajták közül a fűzöld Verdino Giacomo szerepel a legjobbak közt.
A gyűjteményből két zalai tájfajtát bejelentett a Nemzeti Fajtajegyzékbe, így azok hivatalosan szaporíthatók Magyarországon. Miklós Ákos Márton elmondta, hogy a Kútfeji lila korai érésű, sötétlila, szinte fekete héjú, szép piros velőállományú füge. A gyümölcs gömbölyded körte alakú. Fája fölfelé törő, kevésbé bokrosodik, a levél színe nem molyhos. Első termését július elején kezdi érlelni, ami majdnem minden fügefajtával megegyezik. Inkább a második, a termés nagyobbik részét adó szüret alapján lehet besorolni a fajtákat. A Kútfeji lila augusztus utolsó hetében kezd érni és szeptember végére be is fejeződik a szürete. Íze a piros bogyós-lekváros jelleg mellett kissé melaszos-nádcukros.
Kissé későbbi érésű az Egerszegi sárga fajta: zöldessárga héja keményebb, elég ellenálló, nem károsítja a foltosszárnyú muslica. Velőállománya rózsaszín. A gyümölcs nagyobb, mint a Kútfeji lila és később érik. Elég bőtermő fajta. Fája ennek is feltörő növekedésű.
Mindkét fajtára jellemző, hogy az első körben az összes termés 25-30%-át adják, ami több mint a nagy átlag 20%-os első termése.
