0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Szüret utáni teendők

A nyár elején letermő gyümölcsfák esetében gyakori probléma, hogy a szüret után elhanyagolják vagy teljesen elhagyják a növényvédelmet. Pedig a szüret utáni védekezések is elengedhetetlenek, mert a korai lombhullás káros a rügydifferenciálódásra, ami a következő évi termést is kedvezőtlenül befolyásolja.

A csonthéjasok és a bogyósok védelmére a nyár második felében is figyelni kell, annál is inkább, mert akkor szaporodnak el a melegkedvelő kártevők.

Kajszi

Szüret után a gyümölcs hiányában már nem károsítják a kajszifáinkat a barack- és keleti gyümölcsmoly hernyói. A kéregmollyal fertőzött kertekben azonban a szüret után is figyelni kell a lepkék rajzását jelző üres bábingek megjelenését. A kéregmoly a kajszin kívül cseresznyén, meggyen és főleg mandulán okoz károkat. Az öreg, legyengült és az elhanyagolt fákat támadja meg, elsősorban a törzset, a vastag vázágakat. A hernyók károsításuk során szövedékkel bélelt járatokat készítenek, és elsősorban a farészt rágják, de behatolhatnak a háncsrészbe is.

A járatokból kitüremkedő ürülékhalmok, illetve a törzsből kiálló bábingek jelzik a kártétel helyét.

A kéregmolynak évente két nemzedéke fejlődik. Az első nyári nemzedék lepkéi általában júliusban, a másodiké szeptember elején rajzanak. Tojásrakás után a kikelő hernyók azonnal berágják magukat a fába. Mivel a hernyó a kéreg felületének közelében bábozódik, keléskor a lepke félig kitolja a bábinget és úgy hagyja el, ezért a károsított fák törzsén észrevehetők a sárgás bábingek. A lepkék rajzása feromoncsapdákkal figyelhető meg. A védekezést elsősorban a vázágak és a törzsek lemosásszerű permetezésével kell megoldani, és az általában elhúzódó rajzás miatt a kezelést 10-12 nap múlva meg kell ismételni.

A fák aljának gyommentesen tartása és a mechanikai munkák elvégzése, a kéregtisztítás is fontos a kéregmoly elleni védelemben.

A kajszi gutaütése jelenleg a kajszifák legveszélyesebb betegsége.

A kajszibarack gutaütéséért elsősorban a Pseudomonas syringae baktérium, a Verticillium és a Citospora nevű gombák felelősek. A fertőzés következtében a látszólag egészséges fák vagy annak egyes részei egyik napról a másikra elszáradnak, kipusztulnak. A beteg részek a kajszinál elsősorban nyáron, az őszibaracknál pedig fakadás előtt elszáradnak. A fertőzés megelőzésére csak ellenőrzött, egészséges oltványokat telepítsünk.

A metszést tavasszal végezzük és egészítsük ki a nyári zöldmetszéssel augusztus folyamán. Amennyiben a betegség tünetei megjelentek a lombon, a fertőzött hajtásokat, ágakat minél előbb vágjuk le, a helyszínen égessük el. Ősszel, lombhullás után rezes zárópermetezés ajánlható a gomba és a baktérium ellen, ami elpusztítja a fákon áttelelő kórokozókat.

Őszibarack

Az őszibarackosokban a betakarítás után a kórokozók közül a csonthéjasok sztigminás betegség (levéllyukacsosodás) további fertőzésére kell számítani a lombhullásig. A őszibarackon főleg a leveleken, hajtáson, ritkábban a gyümölcsön jelenik meg, gyakran mézgásodás kíséri.

Nagyon fontos a lombvédelem a teljes vegetáció alatt, mivel korai levélvesztés esetén a vesszők kényszerérettek lesznek, kevésbe állnak ellen a téli fagynak.

A zöldmetszést lehetőleg augusztus közepéig kell elvégezni, mert utána az ágelhalás kórokozói ismét veszélyeztetik az őszibarackfákat.

A nagyobb vágásfelületeket le kell zárni valamilyen fasebkezelő szerrel is, valamint a nyesedéket el kell távolítani a területről, és meg kell semmisíteni.

Cseresznye és meggy

A szüret után nemigen kerül sor a cseresznye- és meggyfák védelmére, ez is az oka néhány fontos károsító (kaliforniai pajzstetű, kéregmoly, lombosfa-fehérmoly, blumeriellás levélfoltosság) nyári elszaporodásának. Kártételük korai lombhullást és a fás részek pusztulását idézheti elő. Közvetve csökkentik a következő évi termést is.

A blumeriellás levélfoltosság káros mértékű elterjedésére különösen csapadékos évjáratokban lehet számítani.

A tünetek (2-3 mm-es, lilásbarna, elmosódott szélű foltok) csak a leveleken figyelhetők meg májustól, júniustól kezdve. A foltok között a levéllemez sárgul ,és a fertőzött levelek lehullanak. Erős fertőzés esetén a nyár végére csaknem teljes lombhullás következhet be. A permetezéseket a csapadék gyakoriságától függően, lehetőleg hosszú hatástartamú készítménnyel (pl. Delan 700 WG) augusztus közepéig, végéig kell folytatni.

A lombrágó kártevők közül az amerikai fehér szövőlepke hernyói okozzák a legtöbb kárt, emiatt a faj veszélyes kártevőnek minősül. Július végére, augusztus elejére a második nemzedék is rajzik, és ez általában erősebb kártételével, gyakran tarrágásával hívja fel magára a figyelmet. A hernyók kezdetben csoportosan hámozgatnak a levélen, majd a szomszédos leveleket összeszőve hernyófészket alakítanak ki, abban táplálkoznak.

Az idősebb hernyók később szétszélednek a koronába, ahol a leveleket karéjozva tarrágást is okozhatnak.

A kártevőnek évi két nemzedéke van. Az imágók májustól, illetve július közepétől rajzanak tömegesen. Tavasszal és nyáron a messziről is jól látható hernyófészkeket minél előbb el kell távolítani és meg kell semmisíteni. Erősebb fertőzéskor permetezzünk olyan engedélyezett szerrel, ami jól irtja a hernyókat. Az amerikai fehér szövőlepke sok tápnövényű kártevő, minden gyümölcsfajon károsíthat.

Málna

A málna sikeres növényvédelmének egyik feltétele a letermett vesszők kivágása és megsemmisítése (elégetése) közvetlenül a termés betakarítása után, de legkésőbb augusztus végéig. Ezzel nagymértékben csökkenthetjük a vesszőfoltosságok és a málna-vesszőszúnyog következő évi fertőzéseit.

Csapadékosabb nyarakon a vesszőfoltosságok (Didymella, Leptosphaeria, Elsinoe, Mycosphaerella) a szüret után még mindig fertőzik a málnabokrokat, és azok részleges vagy teljes elhalását okozzák. Az első tünetek már kora nyáron megfigyelhetők.

A beteg részeken (levelek, hajtások, vesszők) különböző színű (liláspiros, sötétbarna), gyorsan kiterjedő foltok keletkeznek. A vesszők kettévágásakor pedig a kéreg és a belső szövetek elhalása figyelhető meg.

Az elzinoés betegség esetében a levelek is fertőződnek, pontszerű lilás foltok jelennek meg rajtuk, amelyek később megnőnek, és a közepükön szürkésfehérek lesznek. A fertőzési források a beteg növényi részek, ahonnan a spórák már kora tavasztól kezdve folyamatosan szóródnak. A kórokozók elsősorban a kéreg repedésein és sérüléseken át fertőzik meg a málnát, megelőzésükben nagyon fontos szerepet játszik a kártevők, elsősorban málna-vesszőszúnyog elleni rendszeres védekezés a tenyészidő alatt.

A málna-vesszőszúnyog tápnövényei a málna és a szeder.

Évente három nemzedéke fejődik, bábállapotban a talaj felső rétegében telel át, leginkább a málnabokrok közelében. Az első nemzedék rajzó egyedei május végén jelennek meg, a második nemzedék július elején, közepén, a harmadik augusztus közepétől rajzik. Ha tavasszal az imágók kedvező feltételeket találnak (ha sok a repedezett héjú málnahajtás), már az első nemzedék is súlyos kárt tehet. A tojásokat a vesszők alsó harmadában a héj alá rakják, és a nagy számban ott található lárvák (a szabad szemmel alig látható nyüvek) ott rágcsálják a málnavesszőket. A károsított vesszők könnyen kitörnek. Közvetlen kártételén túl a sebzésekkel utat nyit a sebparazita gombáknak. A rajzáskori permetezésekkel elkerülhető a nagyobb kártétel. A málna-vesszőszúnyog egyedei nem repülnek magasabban, mint 40 cm, ezért ha a kártételre utaló tüneteket észlelünk, a vesszők alsó részét és a növények alatti talajfelületet is gondosan permetezzük le rovarölő szerrel.

A levéltetveket elsősorban azért kell irtani, mert különböző vírusbetegségeket terjesztenek.

Ribiszke, köszméte

A ribiszke, köszméte termésének betakarítása után is folytatni kell a növényvédelmet az üvegszárnyú ribiszkelepke és a kaliforniai pajzstetű folyamatos kártétele miatt.

Az üvegszárnyú ribiszkelepke hernyói az időjárástól függően, október végéig-november elejéig is károsítanak, kirágják a vesszők bélszövetét. A beteg vesszők belsejében hosszú, fekete falú járatok keletkeznek, amitől törékenyek lesznek, tavasszal vagy nem hajtanak ki, vagy a kihajtás után eleinte sárgulnak, majd elszáradnak. Ha egy ilyen vesszőt felvágunk, a kártevő ürülékével szennyezett, a gyökerekig is leérő járatokat találunk benne. A lárva a kiodvasított vesszőben telel át, majd április végén kirágja magát és a vesszőből félig kilógva bebábozódik. A kártevő jelenlétét a vessző felszínén rágcsálékkal borított szellőzőnyílás jelzi, az előző években létrejött fertőzést pedig a röplyukak.

Az üvegszárnyú ribiszkelepke a piros és a fekete ribiszke, valamint a köszméte gyakori, súlyos kártevője.

A kémiai védekezést rendkívül megnehezíti a kártevő rejtett életmódja, mert a lárva egész életét a hajtások, gallyak belsejében tölti. Hatékonyan védekezhetünk azonban mechanikai módszerekkel: a fertőzött részeket tőből vágjuk le és égessük el. Ez az úgynevezett „növényvédelmi metszés”, amivel megakadályozható a kártevő áttelelése és csökken a következő évi kártétel. Ezt a munkát szeptemberre vagy októberre érdemes időzíteni. A kémiai védekezést rajzásmegfigyeléshez kell időzíteni. Erre kiválóan alkalmasak a szexferomon- vagy a cefrecsapdák. A jó időzítésnek meghatározó szerepe van a védekezés hatékonyságában, mert a befurakodott hernyók ellen már nem lehet tökéletesen védekezni.

A kaliforniai pajzstetű kedvelt tápnövénye a ribiszke, de a köszmétebokrokon is elszaporodik. Szívogatása következtében a növények visszamaradnak a növekedésben, a vesszők és ágak elhalnak. Erős fertőzéskor nem ritka a teljes tőpusztulás. A védekezést megnehezíti az első lárvanemzedék rajzásával közel egybeeső érés, de a második, szüret utáni permetezés a nyár végi nemzedék ellen hatásos.

Az utóbbi évek aszályos nyarain a takácsatkafajok (kétfoltos takácsatka, piros- és barna gyümölcsfa-takácsatka) is megjelenthetnek tömegesen a ribiszke- és köszmétebokrokon.

A fajok közül leggyakoribb a kétfoltos takácsatka kártétele. Valamennyi mozgó alakja a levelek fonákán szívogat, és erős fertőzés esetén az egész levélfelületre kiterjedő sárgásfehér szívásnyomok jelennek meg. A levelek először sárgulnak, barnulnak, bronzosodnak, később lehullanak. A fertőzés leggyakrabban a környékbeli gyomnövényekről indul, ezért fontos a terület gyommentesen tartása. Ha a fertőzés erőssége indokolja, védekezzünk a levélveszteség megelőzésére speciális atkaölő szerrel (pl. Nissorun 10 WP).

Forrás: Kerti Kalendárium