A mozgalomban azóta vesznek részt, mióta beköltöztek a házukba, azonban Évike, Sanyi bácsi felesége tulajdonképpen az utóbbi években már nem is szívesen indul, mert ő a versenyben amatőrként esélytelen a profi kertépítők alkotásaival szemben.
„Tiszta udvar, rendes ház!” mozgalmat Dr. Seres Géza létavértesi körzeti orvos indította útjára még 1952-ben. A célja a közegészségügyi, köztisztasági állapotok javítása volt, s ez olyannyira bevált, hogy országos mozgalommá vált, és nagy presztízst jelentett, ha a tulajdonos kiszögezhette a „takaros” kis táblát a háza homlokzatára. Pedig maga a feladat nem volt nagy ördöngösség, egyszerűen a portát rendben kellett tartani. Nem csupán virágokat kellett az előkertbe és zöldséget hátra, a kertbe ültetni, hanem a baromfióltól kezdve a fészeren át az egész portát tisztán, rendben kellett tartani.
Kezdetben évtizedekig a tanács illetékesei jártak körbe a településen, esetleg becsöngettek, megnézték közelebbről is a portát, s a szemrevételezés alapján a valóban tiszta, rendes, a környezetükre igényes háztulajdonosokat jutalmazták a táblával. A címet kitüntetésnek érezte mindenki, becsülete volt a rendezett környezetnek. Emlékszem, nagyszüleim is milyen csalódottak voltak, amikor egy év „kimaradt” a sorból. Mert a táblák, amelyeken évszám sosem szerepelt, évről évre kissé eltértek egymástól.
Ahol újraindították a mozgalmat, a visszajelzések azt bizonyították, hogy a lakosság kedvezően fogadta a program folytatását – Sanyi bácsiék is újra neveztek az új időket idéző pályázati rendszerű versenyre. Azt gondolták, és gondolják ma is, hogy a gondozott kerteket, portákat megillető védjegy ismét rangot jelent.
Sanyi bácsi és Évike néni 1982 és 1991 között zsinórban tízszer nyerték el a címet – portájukat pedig azóta is a környék legszebb és legtisztább udvarának tartják, függetlenül attól, hogy a pályázat elbírálói mit mondanak. A házaspár a mai napig közösen dönt arról, hová milyen növényeket ültessenek, amiket aztán együtt ápolnak. Persze a gazolás Évikének jut, Sanyi bácsi a metszésért és a nagyobb növények átültetéséért felelős. Ugyanúgy a kezdetek óta közösen takarítják a madarak helyét – mindig annyi volt a madár, hogy Sanyi bácsi egyedül nem bírta. Épp ezért több röpdét is lebontottak az utóbbi években, amit pedig meghagytak, azzal elbírnak.
Lehet persze, hogy vidéken az önkormányzatok jobban odafigyelnek, esetleg hasonlóan választják ki a díjazottakat, mint a rendszerváltás előtt. Mindenesetre ez az a verseny, ami nem pár metszőollóért vagy fűnyíróért zajlik, itt a tét a jó levegő és a kellemes, élhető település. A tapasztalatok szerint a példa ragadós, ha a szomszéd falán ott van a tábla, akkor a környéken élők is jobban csinosítják környezetüket.
