0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Három ismeretlen növény lehet a banán őse

A legtöbben szeretik tudni, honnan származik az általuk fogyasztott élelmiszer. Azonban a banán esetében még a tudósok is sokszor a fejüket csóválják: a modern termesztett banán őseit homály fedi. Egy kiterjedt genetikai analízis során több, mint 100 vad és termesztett banán fajtát és fajt vizsgáltak, hogy kihámozzák az igazságot a gyümölcs sejtelmes múltjából.

Az elemzés eredményeképpen sikerült azonosítani három eddig ismeretlen banán-őst, melyek akár ma is élő növények lehetnek. A szakemberek célkitűzése, hogy megtalálják ezeket a növényeket, melyek génkészlete segítséget adhat a termesztett banánok egészségének javításához.

„A banánok termesztésbe vonása sokkal komplikáltabb, mint korábban gondoltam volna” – idézi a Science tudományos oldal Loren Rieseberg-et, a vancouveri British Columbia Egyetem evolúció biológusát, aki nem vett részt a tanulmányban.

Körülbelül 7000 évvel ezelőtt a banán még nem az magnélküli, édes húsú gyümölcs volt, ahogyan ma ismerjük.

A belseje tele volt fekete magokkal, és szinte ehetetlen volt. Ezért az emberek inkább a virágát vagy a föld alatti gumóit fogyasztották a növénynek. Emellett a törzsszerű szárából kinyert szálakból kötelet fontak és ruhát szőttek.

A tudósok tisztában vannak vele, hogy a banán meghatározó őse egy Musa acuminata nevű faj volt, mely Indiától Ausztráliáig elterjedt. A többség abban is egyetért, hogy Pápua Új-Guinea volt mai modern banán őshazája. Mára több fajtát is ismerünk – a legutóbbi több, mint ezret számoltak össze. A nemesítés során a banán elvesztette a magjait, több lett a gyümölcshús, és édesebbé is vált. Azonban nehéz kimutatni, pontosan mikor is történt ez.

Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, egyes banánokban a szokásos két kromoszómából álló készlet van, míg másoknál három vagy még több is, így vélhetően a modern banánok hibridek, amik kettő vagy több fajta keresztezéséből jöttek létre – sőt, akár különböző fajok keresztezése is állhat a kialakulások mögött.

Jó okkal keresik a modern banán múltbeli géntartalékait: mára az ágazat egy 8 milliárdos üzlet, évente 100 millió darab gyümölccsel, és olyan veszélyeknek van kitéve, mint a Panama-betegség vagy a banán Xanthomonas baktérium okozta sorvadása (banana bacterial wilt – BBW). A termesztők versenyt futnak az idővel, hogy megoldást találjanak az ilyen kórokozókkal szemben. Különösen azok ellen igyekeznek ellenszert találni, melyek a Cavendish banánt támadják, mely az Európába és Egyesült Államokba exportált banánok felét adja. Néhányan olyan vad rokonait és ismeretlen eredetű fajtáit keresik, melyek ellenállóbbak a betegségeknek. Azonban az távoli ősök génjeivel is segíteni lehetne a modern fajták megerősítését. Ebben segíthet a genetikai analízis, mellyel össze lehet rakni a kirakós darabjait, és megtalálni a ma is élő szülő fajokat.

Nabila Yahiaoui, a francia mezőgazdasági kutatási és együttműködési szervezet, a CIRAD (Centre de coopération internationale en recherche agronomique pour le développement) banángenetikus tudósa és kollégái korábban már összehasonlítottak 24 DNS mintát, melyeket vad és termesztett banánokból gyűjtöttek.

Néhányban ezek közül lenyűgöző dolgot találtak: olyan DNS-t, mely nem egyezett egyik másik mintában lévővel sem. A felfedezés kapcsán még 2020-ban felvetették, hogy az M. acuminata-n kívül még két másik, eddig ismeretlen faj szolgáltatta a modern banán genetikai anyagát.

Egy másik tanulmányban Julie Sardos, a banánfajtákat is is tároló Nemzetközi Biodiverzitás Szövetség genetikai erőforrásokkal foglalkozó tudósa a kollégáival kiterjesztette ezt a munkát. Azokra a banánokra koncentrált, melyeknek két kromoszómakészletük volt, és vélhetően a legközelebbi rokonai az első termesztésbe vont banánnak. (A Cavendish banánnak három van.) Ehhez 68 vadonélő növényből és 154 termesztésbe vont fajtából vettek DNS mintát, beleértve 25 olyan fajtát, melyet Sardos csapata Pápua Új-Guineán talált. Ez sok fajta, melyek közül néhányat nagyon nehéz fellelni Tim Denham, az Ausztrál Nemzeti Egyetem régésze szerint, aki nem vett részt a munkában.

Az összehasonlítás még több bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a banánt eredetileg Új-Guineában nemesítették ki, és az M. acuminata „banksia” nevű alfaja volt az első, amit termesztettek. Ez az alfaj később még több fajta elterjedéséhez járult hozzá, írják Sardos és kollégái a Frointiers in Plant Science című tudományos lapban. „Ez a következtetés nagyon fontos” – mondta Denham. „Ez korábbi régészeti, botanikai, nyelvészeti és genetikai tanulmányokat erősít meg.”

Ezek a minták egy harmadik ismeretlen banán-génforrás létezését is megerősítik, jelentették a tudósok.

Azonban a három faj azonosítása még várat magára: a genetikai bizonyítékok azt sejtetik, hogy egy faj Új-Guineáról, egy a Thai-öbölből, és a harmadik valahonnan Borneó és a Fülöp-szigetek közötti területről származik.

Denhamot meglepte, hogy az Új-Guineában talált banánfajták jóval változatosabb genetikával rendelkeztek, mint a vad őseik. „Ez szembe megy a leggyakoribb állítással, mely szerint a háziasítás minden esetben palacknyak-hatással (a génkészlet beszűkülésével) jár” – mutatott rá. Véleménye szerint ahogy a banántermesztők igyekeztek jobbá tenni a gyümölcsöt, rengeteg visszakeresztezés történt a vadonélő rokon fajokkal, így sok különböző genetikai eredetű fajta jött létre.

„Ez a munka tovább erősíti a hibridizáció fontosságát az egyes termesztett növények evolúciójában”

– mondta Rieseberg, akinek a napraforgókkal végzett korábbi munkája bizonyította a keresztezések fontosságát az evolúció során.

A terület továbbra is tele van lehetőségekkel: Sardos és a többi banánrajongó remélik, hogy felkereshetik az ősi banánok szülőföldjén található kis gazdasásokat és más termőterületeket, hátha találnak újabb modern leszármazottakat. Talán ezekből is nyerhető olyan betegségeknek ellenálló állomány, amelyet a kereskedelmi banánnal keresztezhetnek, megmentve így a népszerű gyümölcsöt.

Forrás: science.org