60 méhfaj összesen 4349 méhmintáját vizsgálták meg az amerikai kutatók. A vizsgált méhegyedeket 14 különböző mezőgazdasági földterületről gyűjtötték be, melyen télitök termesztése zajlott, és ahol a beporzásban endemikus méhfajok és a háziméhek egyaránt részt vettek.
Mindhárom vírus nagymértékben hozzájárul a méhcsaládok összeomlásához.
Az európai háziméhen kívül (Apis mellifera) a vizsgált mintákban nem volt más behurcolt méhfaj. A méhfajok száma az egyes területeken 7 és 49 között mozgott.
A vírusok akkor terjednek, amikor a méhek virágról virágra szállnak, hogy mézet vagy/és virágport gyűjtsenek. Feltételezhető, hogy a vírussal fertőzött virágpor fogyasztása az elsődleges terjedési útvonal a méhek esetében.
A vizsgált méhminták teszteredményei alapján a kutatók megállapították: minél több méhfaj van jelen egy adott területen, annál kevesebb a fent említett virusok prevalenciája.
Annak ellenére, hogy a magyarázat, melyet az etológiában dillution effect-nek, vagyis hígító-hatásnak neveznek vitatott a tudósok között, ez a tanulmány mutat rá először arra, hogy a méhek esetében a biodiverzitás hozzájárulhat a kórokozók kártételének enyhítéséhez.
Ajánljuk még:
