A felfedezés meglepetésként érte Ellard Hunting-et, a brisztoli tudóst és kutató csapatát. A kutatók az egyetem mellett az időjárást monitoringozták – számol be róla a NewScientist – amikor azt vették észre, hogy az elektromos mezőt mérő műszereiken hirtelen megugrik a légköri elektromos töltés. Történt ez annak ellenére, hogy nem volt vihar a környéken. Azonban a közelben épp háziméhek (Apis mellifera) rajzása indult meg. A rajzás a méhek otthonkereső viselkedése, mely során a méhcsalád egy része egy méhanyával elindul új otthont keresni.
-mondja a kutató. Korábban is ismeretes volt, hogy a méhegyedek elektromosan töltöttek lehetnek, de ekkora elektromos feszültséget még soha nem dokumentáltak a méheken.
A kutatók további mérőműszereket és videokamerákat helyeztek ki, hogy megmérjék az elektromos mezőt és megfigyeljék a raj sűrűségét. Ezután megvárták, hogy további méhcsaládok induljanak rajzásnak.
A kutatók három rajt figyeltek meg, melyek egyenként 3 percig haladtak el a műszereik mellett. Azt találták, hogy a rajok elektromos térerőssége 100 és 1000 V/m között mozgott.
Elemezve a méhek egymáshoz való távolságát a rajban úgy találták, hogy minél sűrűbb volt a raj, annál nagyobb volt az elektromos térerősség.
Hunting összehasonlította a korábbi adatokat, melyeket különböző időjárási események során mértek. Kiderült, hogy a méhrajok több elektromosságot generáltak: a töltéssűrűség hozzávetőlegesen 8x volt nagyobb a viharfelhő és 6x az elektromosan töltött porfelhő térerősségénél.
A raj elektromos töltöttsége ennek ellenére szolgálhat valamilyen ismeretlen célt. A méhlegelő után való kutatás folyamatában már bebizonyosodott, hogy az elektromos töltés jelentős segítséget ad a megfelelő virágok megtalálásához..
A kutatók most arra kíváncsiak, hogy ugyanez a jelenség más repülő “rajoknál”, akár madaraknál vagy denevéreknél is megfigyelhető-e.
A megfigyelés tehát számos más kérdést is felvet, mely további kutatásra vár..
iScience, DOI: http://dx.doi.org/10.1016/j.isci.2022.105241
Ajánljuk még:
