Az ország kilenc megyéjében több, mint 60 telephelyen dolgozik a cégcsoport ezen ágazatának közel 1850 munkatársa. Azt mondják, nem ők a legnagyobb mezőgazdasági vállalkozás Magyarországon, de a kibocsátásuk jelentős. A 2022-es esztendőt meglepetésekkel telinek, de sikeresnek ítéli Ádám János, a Bonafarm Mezőgazdaság vezérigazgatója.
A magyar mezőgazdaság szereplői úgy gondolták, hogy 2022 elejére túljutunk azokon a nehézségeken, amelyeket a koronavírus-járvány okozott. A pandémia alatt sikerült a termelést fenntartani, de a következményei még a mai napig kihatnak.
– Azt gondolom, hogy jól vizsgázott a magyar mezőgazdaság, benne mi is, hiszen az előző évekre jellemző termelési paramétereket, eredményeket fenn tudtuk tartani a pandémia alatt is. Bár azt előre láttuk, hogy az a makrogazdasági környezet, amelyben a kormányok a covid okozta recesszióból való kilábalás érdekében öntötték a pénzt a gazdaságba, inflációs nyomást eredményez. Ezt a háború kitörése csak fokozta. A FAO élelmiszerár-indexét nézve a 2019-es békeidőhöz képest 35 százalékkal nőttek az árak, majd idén február után két-három hét alatt fölrobbant a piac és további 20-25 százalékos áremelkedés történt, erre pedig senki nem számított.
Úgy gondolom, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar stabilan tud ebben a környezetben is dolgozni. A mezőgazdaság ugyanis alapvető értékteremtő, stratégiai ágazat, amely megfelelő alapokon áll, legyen szó a magyar mezőgazdaság egészéről vagy a Bonafarmról. Azonban az, hogy mi az elmúlt évek válságos időszakaiban is eredményesen tudtunk gazdálkodni, döntő részben a bonafarmos kollégáink szakmailag felkészült és szorgalmas munkájának köszönhető.
Ilyen körülmények között milyen eredmények születtek az idén a Bonafarm Mezőgazdaságnál?
– Alapvetően sikerekről tudok beszámolni. Nem mondom, hogy nem volt a növénytermesztésben visszaesésünk, hisz a kukoricatermésünk csak fele volt a megszokottnak. Azonban az összes többi növénytermesztési termékünk nagyon jól vizsgázott. A nyári betakarítású növényeink 9000 hektár átlagában 7 tonna fölötti termést produkáltak, jó volt a napraforgó és relatíve a hibrid kukorica is. Annak ellenére voltak jók az eredményeink, hogy az év első hét hónapjában nálunk sem volt több csapadék, mint az ország egyéb részein. Ezt egyértelműen a 10-11 éve elkezdett talajművelési rendszernek köszönhetjük.
Nyilván most mindenki az öntözésről beszél, de azt is tudni kell egy ilyen válsághelyzetben, hogy az a legegyszerűbb, ha megelőzzük, hogy öntözni kelljen. Különösen, hogy az 5 millió hektárnyi termőföldnek csak egy része alkalmas öntözéses gazdálkodásra, mert vagy a vízbázis hiányzik, vagy a domborzati viszonyok nem megfelelőek. Tehát én azt gondolom, hogy a magyar gazdatársadalomnak nagyon el kell gondolkodnia azon, hosszú távon hogyan műveli a talajt! Sokan kritizálják az Európai Uniónak azt a törekvését, hogy talajkímélő technológiákat vagy zöldítést alkalmazzunk, de ez jó dolog, ha valaki okszerűen és optimálisan használja.
A sertéstenyésztés az árakat tekintve évek, évtizedek óta hullámvasút. Idén is rossz árakkal kezdődött az év, aztán két euróra emelkedett, ám az önköltség idei emelkedése miatt az eredmény megint elfogyott a sertéságazatban. Hogy viseli, viselte ezt el a 650 ezer hízót kibocsátó ágazatuk?
– Mi nagyon jelentős integrációt működtetünk, a 650 ezer hízó körülbelül fele a kocaintegrációs partnereknél születik meg, és az összes 650 ezer hízónak körülbelül 80 százalékát is partnereink hizlalják fel.
Említette az integrációt, amely kiválóan működik mind a hizlalás területén, mind pedig a Bonafarm Csoporton belül az élelmiszer-előállításban, így példa lehet mások számára is.
– A magyar mezőgazdaságban sokan nevezik magukat integrátornak, de definiálni kellene, hogy mi az integráció. Én azt gondolom, az integráció valamilyen termék előállítása érdekében létrejött olyan gazdasági együttműködés, amely az értékláncon belül mindenkinek a saját eredményéhez pozitívan járul hozzá. Ennek a definíciónak ma Magyarországon a Bonafarm integráción kívül kevés állattenyésztési együttműködés felel meg.
A lényeg a pozitív értelemben vett egymásrautaltság. Nekünk nyilván a sertés hízóalapanyagnak az előállítása a fontos. De nem biztos, hogy saját tőkéből, saját erőből kell mindent megcsinálni. Sokkal jobb bevonni olyan külsős partnereket, akik hajlandóak azokat a technológiai elemeket, genetikát, takarmányozási technológiát alkalmazni a gyakorlatban, amit mi adunk, annak érdekében, hogy ne csak mi, hanem ők is megfelelő gazdasági eredményhez jussanak.
Nyilván ez fordítva is igaz, hogy akkor, amikor az egekbe mennek a malacárak, nekünk sem kell annyit fizetni az alapanyagért. Ezt az árkiegyenlítő mechanizmust mi már több mint 6 éve működtetjük, minden partnerünk megelégedésére.
A hízóintegrációnál mi biztosítjuk a 25-30 kilós malacot, mi adjuk a takarmányt, és a hízóintegrációs partnerünk arra vállalkozik, hogy bizonyos fajlagos paraméterek betartása mellett bérhizlalási díj ellenében vágósúlyra hizlal. Mindehhez van egy korrekt elszámolás, a támogatásokat pedig a partnerünk tudja igénybe venni, és attól függően, hogy milyen teljesítményt nyújt, akár prémiumot is kaphat. Ez biztos megélhetést biztosít azoknak, akik nem akarnak vagy nem tudnak különösebben sok tőkét befektetni ebbe a tevékenységbe, hiszen a forgótőke döntő részét a Bonafarm biztosítja számukra.
Manapság a fogyasztó egyre inkább szeretné tudni, hogy mit eszik. Azt, hogy az a hús, szalámi honnan származik, milyen tartási körülmények között vannak az állatok, mennyire biztonságos körülmények között állítják elő azt az élelmiszert, amit megvásárol. Mi maximálisan megpróbálunk ennek a fogyasztói igénynek megfelelni. Olyan minőségirányítási rendszert működtetünk nemcsak a mezőgazdaságunkban, hanem az élelmiszeripari vállalatainknál is, ami ennek az elvárásnak teljes mértékben megfelel.
Az idei az évfordulók éve a Bonafarm Mezőgazdaságnál. A Bábolna Takarmány idén volt 30 éves, a vállalatcsoport mezőgazdasági ágazatának első csírái húsz éve jelentek meg, maga a Bonafarm Mezőgazdaság tíz éve létezik és tízéves a csípőteleki Csodafarm is. Hogyan zár a takarmányipar és milyen volt a tejágazat idei teljesítménye?
– A 6 gyárunkban 450 ezer tonna keveréktakarmányt állítunk elő. Körülbelül felét a saját állattenyésztő ágazatainkban használjuk fel, a másik fele piacokon értékesül. Az alapanyagárak folyamatos emelkedése állandó áremelésre kényszerített bennünket, ami jelentős önköltség-növekedést okozott az állattenyésztőknek.
Az állattenyésztési ágazatok közül a tejágazat volt szinte az egyetlen, ami országosan is jelentős eredményt tudott elérni. Az év során a tej felvásárlási ára jelentősen emelkedett, míg az önköltség ennél enyhébb növekedést mutatott. A jövő évet már meghatározza, hogy az aszályos területeken a silókukorica, illetve a tömegtakarmány nem vagy csak részben termett meg.
Visszatérve Csípőtelekre, ez nem csak egy szarvasmarhatelep ma Magyarországon, hanem egyfajta eredetjelölés, hiszen a Mizo tejesdobozain a mai napig értékmérő jelzőként szerepel. A telep egyébként teljesítményével elismerést vívott ki a szakmán belül is.
Amikor elkezdtük tervezni, 13 évvel ezelőtt, elég újszerű elképzelésünk volt arról, hogyan is kell egy tejtermelő gazdaságnak kinézni. Elmentünk a világnak azon részére, ahol komolyan művelik a tejtermelést, az Amerikai Egyesült Államokba – onnan importáltuk a technológiát.
Ezt nagyon sokan bírálták, mondván ekkora állattartó telepet Magyarországon nem lehet működtetni. A technológiában is sok újdonság volt: a vízöblítéses trágyatechnológia, a homokalmolás, az istállókban kiépített hűtési és ventilációs rendszer, vagy azok a szaporodásbiológiai megoldások, amiket a World Wide Sires, illetve a Holstein Genetika Kft. segítségével sajátítottunk el.
Egy nagy tanulsága van Csípőteleknek: nem elég csak megvásárolni a technológiákat, azt jól is kell működtetni! Nagy ereje Csípőteleknek, hogy a kollégák elkötelezettek voltak az új tudás iránt, azt hajlandóak voltak idegen környezetben megtanulni, hogy itthon már jól tudják a gyakorlatban alkalmazni, és élen járjanak a tudásátadásban is. Azóta már több hasonló nagyságrendű és technológiai szintű telep is épült Magyarországon, ami jó dolog a magyar tejtermelés szempontjából. A telep működéséről csak néhány adat: 2012-ben az egy tehénre jutó éves értékesített tej mennyisége 8400 kilogramm volt, most ez már közelíti a 12 ezret; akkor 18 millió liter tejet értékesítettünk, ma 32-t.
Úgyhogy a munkaerő-hatékonyság oldaláról is jól vizsgázott a telep és még sorolhatnék számos olyan paramétert, ami pozitív irányba változott az elmúlt tíz évben. Úgy gondolom, Csípőtelekkel utat mutattunk és az országban többen példának is tekintették és tekintik a mai napig.
Szakemberek szerint az inputanyagárak növekedése még nem érte el a maximumot, ami várhatóan beépül az önköltségbe, bár nem biztos, hogy ez fogyasztóiár-emelkedést is indukál. Mit vár ezek alapján a jövő évtől?
– Ahogy jelenleg a hosszú távú piacok alakulnak, inkább egy enyhe árcsökkenést várunk mind a gabonában, mind a tejben. Jövőre egyes inputok éves átlagárai tovább emelkednek, így az év második felétől a várakozásunk szerint az eredményesség valamilyen szinten csökkenni fog. Szerencsére ezt azért nem látjuk annyira drasztikusnak, hiszen hatékony a termelésünk. Emellett azzal tervezünk, hogy a kibocsátásunkat az eddigi nagyságrendeken meg tudjuk őrizni.
Meggondoltan akarunk a ’23-as, ’24-es években is beruházni, csak azokat a fejlesztéseket szeretnénk megvalósítani, amelyek feltétlenül szükségesek. Nagy, kiugró fejlesztéseket két területen tervezünk: két-három éven belül a takarmányipari kapacitásainkat egyrészt bővíteni kell, másrészt megújítani. Emellett fontosnak tartjuk az öntözésfejlesztést, a jelenlegi 10 százalékos öntözött területarány megduplázását. A cégcsoporton belül sok fejlesztés van olyan állapotban, amit be kell fejezni, illetve most az élelmiszeriparra koncentrálunk, oda akarjuk a csoporton belül a forrásainkat allokálni.
A következő, 2023-as év jelentős változást hoz a támogatási rendszerben is, a redisztribúció bevezetése, a capping változása és az agrárökológiai program indulása új feltételeket teremt, amihez minden termelőnek alkalmazkodni kell.
A jelenlegi bizonytalan helyzetben nehéz a jövőt megjósolni, erre nem is vállalkoznék, de reméljük, hogy a kiegyensúlyozottabb és kiszámíthatóbb gazdálkodás felé haladunk.
