A regeneratív mezőgazdaság – ellentétben az ökológiai gazdálkodással – nem támaszt feltételeket a gazdálkodók műtrágya-, gyomirtó- és egyéb növényvédőszer-használatának korlátozására. Sőt, a talajművelés nélküli termesztés (no-till) és a mulcsba vetés nagyban támaszkodik a glifozát hatóanyagú, környezet-egészségügyi kockázatait tekintve igen kétes megítélésű totális gyomirtó szerek alkalmazására.
Az ökológiai gazdálkodás középpontjában mindig a talaj állt, ezért is adja magát, hogy a bioművelés gyakorlatába beépüljenek a regeneratív gazdálkodás ökológiai termeléssel összeegyeztethető módszerei. Az igazán elhivatott biogazdák egyre nagyobb arányban használják a regeneratív technikákat, így például a talajtakarást, forgatás helyett a talajlazítást, vagy éppen a talajépítő növények tudatos alkalmazását, ezzel még inkább elmozdulnak a fenntartható mezőgazdaság irányába, világított rá a két mozgalom közti szinergiára Drexler Dóra, az ÖMKi ügyvezetője a talaj világnapja alkalmából.
A regeneratív mezőgazdaság alapelve, hogy folyamatos növényborítást kell tartani a szántókon is. A hazai szántók nagy részén termesztett gabonafélék, kukorica, repce, napraforgó lekerülése és a következő évi főkultúra vetése közötti 3-8 hónapot rávetéssel, alávetéssel vagy takarónövény vetésével tanácsos kitölteni.
Jellemző a keverékek vetése, és hogy ezek nem vagy csak sekélyen kerülnek bedolgozásra a talajba. Alapjában véve ez különbözteti meg a takarónövényeket a zöldtrágyázástól.
A regeneratív mezőgazdaság fontos jellemzője a szántás elhagyása, a forgatás nélküli talajművelés, vagy akár a művelés teljes elhagyása (no-till). Mivel a gazdálkodók évszázadok óta a szántással lazítják, keverik, porhanyítják a talajt, gyorsítják a tápanyagok feltáródását, hosszú tanulási folyamatot igényel, hogy milyen módon lehet termeszteni e művelet nélkül.
A talajművelést a regeneratív mezőgazdasági rendszerben az élő gyökerek és a talajlakó élőlények végzik el. A forgatás elhagyásának egyik célja az, hogy a talaj különböző mélységeiben élő szervezetek működését ne zavarjuk, például az egészséges talajra jellemző összetett gombahálózatot ne daraboljuk fel, hiszen az egészséges talajélet teremt megfelelő feltételeket a termesztett növényeinknek is.
A víz hatására nem széteső talajaggregátumok aránya a talaj szervesanyag-tartalmával áll arányban, kialakulásukban a talajlakó baktériumoknak, gombáknak, a növények által kiválasztott gyökérváladékoknak, és a talaj makroszervezeteinek, például a földigilisztáknak, hangyáknak kiemelkedő szerepük van.
A regeneratív mezőgazdaság – ez esetben teljes összhangban az ökológiai gazdálkodással – nemcsak a talaj egészségének, hanem a mezőgazdaságilag művelt területek környezetének helyreállítását is célul tűzte ki, a biológiai sokféleség támogatásán keresztül. Az élőhelyteremtéssel, így az állandó gyeptakaróval fedett területek, a mezővédő erdősávok, vizes élőhelyek, magányos fák, erdőfoltok, erdősávok megőrzésével és fenntartásával olyan hasznos szervezeteknek biztosítunk élőhelyet és táplálékforrásokat, amelyek a kultúrnövényeket károsító fajok felszaporodását gátolják, létszámukat egyensúlyban tartják.
Előfordulhat egyes talajlakó kártevők felszaporodása, felmerülhetnek nehézségek a meglévő géppark használatával kapcsolatban, fokozódó vadkárról is hallani, azonban általános tapasztalat a talajszerkezet javulása, a talaj vízbefogadó és vízmegtartó képességének növekedése, a talajélet látható fokozódása, a földigiliszták számának növekedése. Abban is megegyeznek a tapasztalatok, hogy szélsőséges időjárást azok a kultúrák vészelik át könnyebben, ahol a gazdálkodók figyelnek a talajélet helyreállítására.
Az ÖMKi a regeneratív mezőgazdasági módszerek agroökológiai szemléletű alkalmazásának terjesztésére képzéssorozatot indított az Agroökológiai Hálózattal közösen.