Az állatkertben a sztyeppi teknősök közös férőhelyet birtokoltak a szurikátákkal. Furcsa társítás, lévén elterjedési területük egyáltalán nem passzol össze, ugyanis a szurikáta Afrika déli területeit lakja, míg a sztyeppi teknős Ázsiában él.
A szurikáták láthatóan rá se hederítettek páncélos lakótársaikra, így azok békében élhették mindennapjaikat. Nem úgy, mint az elmúlt évtizedekben megannyi sorstársuk!
Hobbi és konzervdoboz
A sztyeppi teknőst, szerencsétlenségére felfedezték maguknak az európai, amerikai és japán terraristák, ezért élőhelyéről irdatlanul nagy számban exportálták őket az említett országokba. 1990–2010-ig például csak Üzbegisztánból 357 277 példányt fogtak be (illetve ennyi befogását jelentették be hivatalosan), Tádzsikisztánból pedig ugyanez a szám 83 521. De ez csak két kiragadott példa, hiszen élőhelyének alig van olyan állama, ahonnan ne exportálnák, vagy éppen a húsát ne fogyasztanák nagy élvezettel. A sztyeppi teknősök élőhelye Örményországtól Iránon, Afganisztánon, Pakisztánon, Kína északnyugati részén, Kazahsztánon, Tádzsikisztánon és Türkmenisztánon át Üzbegisztánig terjed.
Emellett például a második világháború alatt az akkor még a Szovjetunióhoz tartozó tagállamokban konzervet csináltak a húsukból. És persze nem egy helyen ma is árulják őket étkezési célra. Emiatt a kínai állományra már keresztet vethetünk – a jelenlegi állomány 1%-a sincsen az 1950-esének. Ha nem is ennyire katasztrofális, de szomorú a kazah sztyeppi teknősök sorsa is: míg a múlt század ötvenes éveiben a hektáronkénti egyedszáma 5-72 példány között mozgott, ma ez 3,9-10,3 példány. Emellett a nagyobb városok környezetéből a múlt század nyolcvanas éveinek közepére kihaltak e szárazföldi teknősök.
A más országokba nagy számban érkező sztyeppi teknősök egy időben gyakorlatilag kiszorították az európai szárazföldi teknősöket. New York állatkereskedéseiben például egyáltalán nem láttam görög, mór vagy szegélyes teknőst, ám sztyeppi teknőst annál többet.
Harminc-negyven évvel ezelőtt Magyarországra is igen nagy mennyiségben – talán nem túlzok, ha azt állítom, ezerszámra – érkeztek sztyeppi teknősök, amelyeknek 99%-a a nem megfelelő tartási körülmények között elpusztult. Napjainkra szerencsére nálunk már átvették a sztyeppi teknősök „vezető pozícióját” a tenyésztett görög, mór és szegélyes teknősök, s igencsak ki kell nyitnia a pénztárcáját annak, aki – szintén csak fogságban kelt – sztyeppi teknőst szeretne vásárolni. De megéri!
Ismerkedjünk meg vele!
A hím és a nőstény sztyeppi teknőst könnyű megkülönbözetni, a hím farka hosszú és vaskos, a nőstényé sokkal rövidebb. Páncélhossza 15-22 cm. A nőstény évente egy alkalommal mindössze 2-5 hosszúkás tojást rak.
Elterjedési területe Közép-Ázsia, ahol jobbára a sztyeppén és félsivatagokban él. Kerüli az erdőket. Mozgékony faj, megfigyelték, hogy olykor az öntözőárkok sem jelentenek akadályt a számára, egyszerűen, ha annak megfelelően kavicsos-köves a medre, átgyalogol az alján. Télen és nyáron, amikor élőhelyén nincs elég táplálék, vagy éppen az időjárás rosszra fordul, elvonul maga ásta üregébe. Olykor előfordul, hogy a két pihenő összefolyik, ilyenkor csaknem kilenc hónapot is tölthet az egy-másfél méter mély járat mélyén. Hazájában, épp úgy, mint nálunk, a telelési időszak vége március-áprilisra tehető.
Hogyan tartsuk?
Amennyiben sztyeppi teknős tartására szánjuk rá magunkat, nem árt figyelembe venni, hogy csak kertben érzi igazán jól magát. Egy jókora kifutó ideális számára, ám mivel jól ás, a kifutó kerítésének egy részét süllyesszük a földbe!
A mi klímánkon azonban nem mindig tud áttelelni a szabadban, ezért feltétlenül keressük meg, és kezdjük el a teleltetését! A sztyeppi teknős bármelyik európai szárazföldi teknősfajjal együtt tartható, ám sajnos olykor előfordul, hogy egyes sztyeppi hímek kötekedő természetűvé válnak, véresre haraphatják társaikat. Ilyenkor a renitens egyedeket célszerű elkülöníteni. Az egészen fiatal sztyeppi teknősöket tarthatjuk terráriumban, melynek talaja homok, kvarchomok (sóder), vagy homokos föld. Vegyük figyelembe, hogy a sztyeppi teknős szeret ásni, ezért a talaj mélysége minimum 10 cm legyen! Ha egy nagy, kiszáradt farönköt is beteszünk a terráriumba, úgy valószínűleg az alá ássa el magát. Nagyon szereti a száraz meleget, ezért nappal világítson melegítőlámpa a terrárium felett!
Mit egyen?
Kedvencként tartva fő tápláléka a kirándulásokon vagy kertből szedett zöldeledel, pitypang, csorbóka, here stb. Nyugodtan szedhetünk egész növénytársulásokat, mert szerencsére a teknősök „tisztában vannak vele”, hogy mely növények mérgezőek.
A teknősök – kis mennyiségben – kaphatnak gyümölcsöt is, emellett adhatunk még uborkát, káposztát, salátát. Állati fehérjére is szükségük van. A kertben tartott teknősök eső után összeszedegetik a gilisztákat, kisebb csigákat, így nekik elég háromhetente egy kevés kutya- vagy macskatápot adni. A terráriumban tartott kis teknősöknek két-háromhetente adjunk kutya- vagy macskakonzervet, főtt tojást, friss túrót, de arra mindenképpen figyeljünk, hogy a túl sok állati fehérje köszvényt okozhat!
Különösen a még fiatal teknősök páncéljának egészséges fejlődéséhez szükséges az állatkereskedésekben vagy gyógyszertárakban kapható csonterősítő. Tiszta víz mindig legyen a teknősök előtt!
