A törköly tetemes nitrogén- és főként foszfáttartalommal bír, ezért a tápanyag-visszapótlásban korlátozottan juttatható ki. Egységes a nézet, hogy törkölyt csak a füvesített sorközökben szabad felhasználni. A területre kijuttatott mennyiség kiszámításánál figyelembe kell venni, hogy a törkölyből a kijuttatás első évében 10% nitrogén táródik fel.
A szőlő tápanyag ellátására vonatkozó szakmai javaslatok átlagosan a következő mennyiségű műtrágya-hatóanyag használatát tartalmazzák: 30-60 dkg N, 14-25 dkg P2O5 és 60-100 dkg K2O egy mázsa termésre vetítve. Egy köbméter törkölyben 3,8 kg nitrogén (ebből 0,09 kg ammónium-nitrogén), valamint 1,3 kg foszfát található.
Az ellenőrzött melléktermék-kivonás lehetséges módja szőlőtörköly esetében lehet pl. takarmánykészítés; szerves trágyaként annak megfelelő mennyiségben történő felhasználás; komposztkészítés; szőlőmag-, illetve szőlőmagolaj-kinyerés; törkölypálinka készítése; exportálás az Európai Unió tagállamain kívüli országba; hulladékbegyűjtő telep vagy veszélyeshulladék-égetőmű részére történő igazolt átadás; biogáz-előállítás céljára történő átadás; ipari energetikai célú lepárlás vagy elégetés.
A törköly egy olyan bioanyag, amely igen nagy energiatartalommal rendelkezik. A mag értékes beltartalmának fizikai feltárása után, a mikroorganizmusok hatására a tápanyagok a növények számára felhasználható állapotba kerülnek. Ennek köszönhetően alkalmas a talaj szervesanyag-hiányának pótlására, biológiai aktivitásának fenntartására.
A törkölyt komposztkészítésre is felhasználhatjuk biológiai szerves trágyaként, talajjavítóként. Magas arányú stabil humuszt, huminsavat tartalmaz, ami növeli a talaj vízmegkötő képességét, javítja a biológiai aktivitását, regenerálja a talaj baktérium-összetételét. Szerepe van a savanyodásnak indult talajok helyreállításában is.
Mint minden növénykultúra, a szőlő is kiegyenlített tápanyagellátást igényel a megfelelő mértékű növekedéshez és a jó minőségű termés kineveléséhez. A nitrogén könnyen oldható elemként a talajvízben mozog, a foszfátok pedig a felszíni vizek minőségét befolyásolják. A tápanyag-kijuttatás szabályozásának célja, hogy a mezőgazdaságilag művelt területeken a tápanyag-utánpótlást a helyes mezőgazdasági gyakorlat elveinek megfelelően korlátozza.
A trágyázás idejét és mennyiségét úgy kell meghatározni, hogy a növény fejlődési szakaszaihoz és erőnlétéhez igazodva mindig elegendő mennyiségben álljon rendelkezésre a megfelelő tápelem, és elkerüljük a felszíni folyó- és a talajvizek szennyeződését.
Ugyanez érvényes a melléktermékekre is, mint a törköly és az istállótrágya. Ezen kívül a tápanyagigény kiszámításánál figyelembe kell venni, illetve meg kell határozni a talajban rendelkezésre álló tápanyagmennyiséget. A legegyszerűbb, ha 3-5 évente talajmintát veszünk és laboratóriumban bevizsgáltatjuk, szakvéleményt kérünk.
A szőlő tápanyag-ellátása nem csak a trágyázástól függ: a talaj tulajdonságai, az éghajlat és a termesztéstechnológiai eljárások ugyanilyen fontos szerepet játszanak. A terület talajtulajdonságait (vízelvezetés, szervesanyag-tartalom, talajszerkezet, tápanyag-szolgáltató képesség) és a termesztéstechnológiát (talajápolás, fitotechnikák, levél-gyümölcs arány) a lehető legjobban kell összehangolni. Csak így lehet trágyázással hosszú távon egyensúlyban tartani a talaj tápanyagtartalmát túltrágyázás vagy a talaj kimerítése nélkül. Elvileg a parcelláról eltávolított és a szőlő fás részeiben raktározott tápanyagokat foszfor-, kálium- és magnéziumtrágyázással pótolják.
A nagy termékenységű talajok jellemzője, hogy a növények képesek mélyen gyökerezni benne, jó a porozitása, levegőzöttsége, megfelelő mennyiségű vízzel képes ellátni a növényeket a tenyészidőszak alatt, és úgy tud könnyen felvehető tápanyagot szolgáltatni a növények számára, hogy közben a környezet nem szennyeződik, az egy-egy termesztési ciklusban fölöslegben maradó tápanyagmennyiséget vissza tudja tartani.
