0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 17.

Ehető, mérgező, netán védett?

Ősszel általában a szokásosnál több autó parkol az erdei utak mentén Vas megye egyik legnagyobb erdőtömbjében, a Sárvár szomszédságában elterülő több mint hétezer hektáros Farkas-erdőben. A látogatókat nem csak a gyönyörű környezet vonzza, a gyertyános-tölgyes erdőkbe betérve többségük földre szegezett tekintettel tapossa a csalitot, gombát keres.

Okkal járják a Farkas-erdőt, hiszen ez a térség egyik leghíresebb gombatermő területe. Utánuk haladva viszont gyakran láthatjuk a hozzáértés hiányából eredő nyomokat: a fel nem ismert, de felszedett és eldobált gombák roncsait. Ezt elkerülendő alakította ki a Szombathelyi Erdészeti Zrt. a Gombaismereti tanösvényt a leglátogatottabb útvonal mentén.

A gombavilág megismerését segítő tanösvényt Bejcgyertyános község területén, a 84-es főúttól Hidegkútig vezető aszfaltos erdei út mentén hoztuk létre.

(Erre halad az Országos Kéktúra is.) A tanösvény a Rózsáskerti kirándulóhelytől indul és 11 állomás alkotja. Kék „T” jelzés mutatja az utat, de a táblákon térkép is segíti a 2420 méter hosszú nyomvonal bejárását, amin a vargánya logó mutatja, éppen hol tartózkodunk. Négy állomásnál padok és asztalok várják a kirándulókat, gombászokat.

Az első, köszöntőtábla az egyes állomások témájáról ad tájékoztatást. A második táblán a gombák mibenlétéről olvashatunk, az élővilág önálló országáráról, melynek jelenleg kb. 100 ezer faját ismerjük.

Magyarországon mintegy 3000 nagygombafaj fordul elő, tanösvényünkön ezek közül mutatunk be néhány tucatot.

A harmadik tábla tartalma talán a legfontosabb: ismerteti a gombagyűjtés írott és íratlan szabályait. Gombát gyűjteni sokan szeretnek, és még többen szeretik a gombából készült ételeket. Gombászás és főként vargányaleves vagy gombapörkölt fogyasztása közben azonban kevesen gondolnak arra, hogy a gombagyűjtésnek is vannak szabályai. Jó gombatermő időszakban az erdő látogatói kimeríthetetlennek gondolják a természet e kincseit, s gombagyűjtésük kapcsán kilogrammokat emlegetnek. A jelenlegi jogszabályok szerint ugyanakkor naponta, személyenként legföljebb 2 kilogramm gomba gyűjthető.

A negyedik táblán a fajok beazonosítását képek és leírások segítik.

Először a taplógombákat mutatjuk be, melyek a gombagyűjtők számára általában érdektelenek, erdészeti, kertészeti és faipari jelentőségük azonban jelentős.

Az ismertetőben erdészeti kártevőket, valamint néhány ehető, a gombagyűjtő számára is érdekes taplófélét mutatunk be a hazánkban előforduló 85 fajból.

Az ötödik tábla címe: A gombakirály és rokonai. Természetesen itt a vargányával és rokonaival, a tinórufélékkel foglalkozunk. Legkeresettebb gombánk, az ízletes vargánya ugyanis a tinórufélék családjába tartozik, és a rokonait is örömmel rakja a gombász a kosarába. Hazánkból 74 fajt ismerünk, közülük 26 tartozik a Boletus nemzetségbe. A táblán 13 tinórut ismertetünk, emellett a gombagyűjtők azt is megtudhatják, hogy a vargánya gyűjtésekor is minden gombát alaposan meg kell vizsgálnunk, mert a felületesség következménye gombamérgezés vagy kárba veszett étel lehet.

A hatodik táblán a legkedveltebb gombák után a legveszélyesebbeket, a galócákat mutatjuk be, igaz, ehető rokonaikat is (összesen 8 faj) ismertetjük.

A galóca név általában rosszhírű, riasztó hatású, s ennek meg is van az alapja, amennyiben a gombamérgezésekre gondolunk.

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára (1862) című munkájában a galóca szónál a következő meghatározás szerepel: „Általános neve mindazon gombáknak, melyek alsó oldala leveles (Agaricus)”. Akkoriban nem különítették el az egyes lemezesgombákat, míg napjainkban csak a csiperkéket soroljuk az Agaricus nemzetségbe. A jelenlegi galóca nemzetségből (Amanita) hazánkban 29 fajt ismerünk, melyek között ott vannak a rettegett mérges gombák, de a csemegegombák is, mindenekelőtt a védett császárgomba.

A következő, hetedik táblán a térségben „galambicaként” ismert galambgombákkal foglalkozunk. Ebből a csoportból hazánkban eddig 88 fajt ismerünk, de közülük csak néhányat gyűjtünk. Sok közöttük az ehető, míg a csípős ízűek fogyasztásra nem alkalmasak, gyomorbántalmakat okozhatnak, súlyosan mérgező azonban nincs közöttük. E helyütt is felhívjuk a figyelmet, hogy a zöld vagy zöldes kalapú fajok összetéveszthetők a mérgező galócákkal! Összesen 11 fajt ismertetünk.

Az egyik legkedveltebb gombafajt, a rókagombát Vas megyében „nyulica” néven ismerik.

Ezt, valamint a tölcsérgombák és pereszkék közül 11 fajt mutatunk be a nyolcadik táblán. A rókagombák és a velük közeli rokon trombitagombák nem tartoznak a kalaposgombák közé, bár termőtestük azokéra emlékeztet. Tölcsérgombának 24 fajt nevezünk, melyek zöme a pereszkefélék közé, míg több fajuk a cölöpgombákhoz tartozik. A valódi pereszkék mintegy 60 faja ismert hazánkban. Legismertebb gombáink talán a csiperkék és az őzlábgombák, melyek közül a kilencedik táblán 10 fajt mutatunk be. Vannak köztük nagy mennyiségben gyűjtött, ehető fajok, de mérgezők is. Közülük kerül ki a termesztett csiperke, melynek őse a legelőkön, kertekben termő kétspórás csiperke. Utóbbit nevezik sokan sampinyonnak, a francia champignon kifejezés után, ez azonban egyszerűen gombát jelent, ezért helyesebb a csiperkegombát használni. A csiperkék 28, míg az őzlábgombák 29 faja került elő hazánkból.

A tizedik táblán rendszertani besorolásuktól független, 12 különleges gomba tanulmányozható. Ezek eltérnek a megszokott gombaalaktól, mutatva a gombavilág rendkívüli változatosságát.

A 11. táblán védett gombáink szerepelnek.

Hazánkban már 20 éve védett 58 gombafaj, ám ezt kevesen tudják, az ez irányú ismeretek hiányát igyekszünk pótolni a Gombaismereti tanösvénnyel. A 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet 9. számú melléklete tartalmazza a Magyarországon védetté nyilvánított gombákat,

melyek közül táblánkon a térségre jellemző 9 fajt emeltük ki, ezek a pikkelyes, az éger- és lemezes tinóru, az őzlábgalóca, a császárgomba, a sötétedőhúsú rókagomba, a ráncos tárcsagomba, a disznófülgomba és a tüskés sörénygomba. Valamennyi védett gombafaj gyűjtése tilos!

Varga László
Szombathelyi Erdészeti Zrt.

Fotók: Hunyadi Géza, Raposa Gábor, Varga László

Forrás: A Mi Erdőnk