0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 14.

A metszési sebek kezelése

A szőlő természetes viszonyok között sajátos, fejlődéstörténetileg kialakult életmódjának megfelelően kapaszkodva kúszó növény, lián. Ebből adódóan a természetes alakképződése célszerűtlen a termesztő ember szempontjából. Ezért alakult ki metszése, ami alatt a vesszők évenkénti visszavágását, illetve az idősebb fás részek ifjítását értjük.

A mostani írásunkban azonban nem a metszési módokról, nem a különböző metszést igénylő fajtákról, a metszés mértékéről, hanem a metszés során okozott nagyobb sebfelületek kezeléséről lesz szó. Először is vegyük sorra, miért vált szükségessé a sebfelületek kezelése.

A fás betegségek egyes patogénjeinek elsődleges fertőzési útvonala a metszési sebeken át halad a szőlőnövénybe, a nyílt sebfelület kiváló táptalaj sok kórokozó megtelepedéséhez, majd fejlődéséhez.

A szőlő fás részeinek megbetegedését, leromlását kiváltó kórokozók nagyon sokfélék, a legfontosabbak a Diplodia seriata, a Phaeomoniella chlamydospra, az Eutypa lata, a Phaeo­­a­cre­monium aleophilum, a Botryosphae­riaceae család fajai. A kertészkedő embert már régóta foglalkoztatja, hogy miként tudná megakadályozni a kórokozók behatolását a növénybe, a tőkék pusztulását. Gátolhatjuk a sebfelület- tel történő érintkezést, a gombáknak a szőlő fás szövetében való fejlődését különböző szintetikus és természetes anyagokkal.

A kutatások során sok olyan szintetikus gombaölő szert találtak, ami gátló hatással volt a kórokozókra, például a karbendazim, a benomil, a fluzilazol és a tiofanát-metil. Ezek permetezéssel kijuttathatók, azonban általában kórokozóspecifikusak, így csak a kombinációban történő alkalmazásuk lehetne megoldás. Ökológiai szemléletű gazdálkodásban nem használhatók, drágák, ráadásul a hatóanyagok évenkénti felülvizsgálata során egyre többet vonnak ki a forgalomból a humánegészségre és környezetre gyakorolt káros hatásuk miatt.

A hobbikertekben általánosan használt sebkezelő anyagok, mint például a méhviasz, a fagél, a biocera, az oltóviasz, a fémmentes olajfesték nem tartalmazzák az előbbi hatóanyagokat.

Hatásuk a sebfelület teljes lezárásán alapul, mechanikai akadályt képeznek a kórokozók megtelepedése előtt, miközben a legtöbbjük elősegíti a szövetek regenerálódását, a sebfelület gyógyulását. A készítményeket azonban fel kell kenni a sebfelületre, ami házikertben jól kivitelezhető, ám nagyobb szőlőskertekben rendkívül időigényes.

Az utóbbi időben számos kutatást végeztek a különböző növényekben megtalálható kórokozó gombák fejlődését gátló természetes hatóanyagok kivonatával. Ezek közé sorolható a fokhagyma, a zöld kávé, a citromhéj, a szőlővessző-kivonatok. Ezek a felületre juttatva a szövetekbe szívódnak és gátolják a gomba micéliumainak fejlődését. Hatékonyságuk jelentősen függ a kijuttatásuk idejétől, és a hatástartamuk általában rövid. A természetben megtalálható szervezeteket, baktériumokat (Bacillus thuringiensis, Bacillus subtilis, Erwinia herbicola) és fonalas gombákat (Trichoderma atroviride, Trichoderma harzianum, Trichoderma asperellum, Trichoderma gamsii) is kutatnak, sőt termékeket is állítottak már elő belőlük a szőlőtőke fás részeit károsító kórokozók ellen. Ez utóbbiak alkalmazásának egyik gátja, hogy általában fagypont fölötti hőmérsékleten hatásosak, de a legtöbb Trichoderma-fajnak legalább 10 °C kell a védelmező tevékenységéhez.

Nagy mennyiségű csapadék hatására lemosódnak, és ha a metszés után több mint hat óra telik el az alkalmazásukig, a hatásfokuk gyengül. Előnyük azonban, hogy nem kell ecsetelni, permetezéssel kijuttathatók.

A szőlő metszése során sok sebfelületet ejtünk a tőkéken. Az éves vesszők visszavágásakor keletkezett felületeket biztosan nem kezeljük. Az idősebb fás részek levágásakor a 2 centiméter átmérőjű vagy annál nagyobb sebek kezelése lenne fontos. Ha ezeket a kezeléseket elvégeztük a nagyobb átmérőjű sebeken, akkor a kordonkarokon kialakított termőalapok hosszú időn keresztül egészségesek maradnak.

Mindezek után a következők szerint javasoljuk a szőlőtőkék sebfelületének kezelését. Kevés tőke esetében a könnyezési időszakot megelőző metszéskor gélszerű fasebkezelőt vigyünk fel a sebfelületre ecseteléssel, közvetlenül a metszést követően. A tőkék törzsének ifjítása során a visszavágott törzsfelületet feltétlenül zárjuk le gélszerű sebkezelővel.

Nagyobb tőszámú szőlőskertben a permetezéssel kijuttatható készítményeket helyezzük előtérbe. A biológiailag aktív szervezeteket a forgalmazó előírásait pontosan betartva használjuk, lehetőleg a metszést követő 6 órán belül.

Idősebb tőke törzsének az egészséges részig történő visszavágását követő helyes sebkezelésnek is köszönhetően gyorsan, jól regenerálódik a szőlőtő. Újabb éveket, akár évtizedeket nyerhetünk így.

Forrás: Kertészet és Szőlészet