„Nálunk az üzemanyag árnak több mint kétharmadát valamiféle adó, jövedéki adó, útadó, különböző illeték terheli. Itt vagyunk Maros megyében, ahol a mezőgazdaság fontos terület, és egy 10 százalékos üzemanyag áremelkedés komolyan érintheti a vállalkozókat. De más energiahordozók ára is növekedett. Ezeket a költségeket be kell építeni a termékeinkbe, a termékek árában. Tudjuk, mi is globális szereplők vagyunk és az árakat nem itt döntjük el”- magyarázta Fazakas Miklós, az Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros Szervezetének elnöke hozzátéve, az egyik legdrágább tevékenységet folytató és terméket előállító mezőgazdaságról beszélünk az Unióban. Véleménye szerint olyan körülményeket teremtettek, ahol Brüsszel a kereskedelem oltárán feláldozta a mezőgazdaságot. Sőt, rajtunk akarják leverni a környezetszennyezést is.
Pedig ez az ágazat, amely növényeket termel, ezáltal szén-dioxidot köt meg, és tevékenységével csak minimálisan járul ahhoz, hogy szennyezőanyag kerüljön a levegőbe.
Az új Közös Agrárpolitika sejteti, miként számolják fel a mezőgazdasági tevékenységet Európán belül. Ez nemcsak magyar vagy román, hanem uniós szintű kérdés. A szakember felhívta a figyelmet: „Romániában mi vagyunk a felelősök azért, hogy az elmúlt harminc évben nem született mezőgazdasági stratégia. Így folyamatosan sodródtunk az egymást váltó kormányok és intézkedések tömkelegében, ezért mára nemzetbiztonsági kérdéssé vált, hogy nincs megfelelő élelmiszer-ellátási biztonság az országban.”
A Szervezet 32 éves múltra tekint vissza, időnként nehéz volt fennmaradni, nincs normatív támogatás a román kormány részéről egyetlen szakmai szervezet felé sem, így önerőből próbálják fenntartani magukat.
A 90-es évektől azt láttuk legnagyobb problémának, hogy azok a gazdák, akik visszakapták a területeiket, kényszerpályán mozogtak. Nálunk ott adták vissza a földeket, ahol valamikor volt, nagyon sokan földtulajdonosként nem tudták, mit kezdjenek vele, miközben a felelősség azt mondatta, hogy foglalkozni kell a földdel. Sokuknak a ’90-es évek zavaros gazdasági viszonyai miatt el kellett hagyniuk a pályájukat, és mivel adott volt a föld, abban próbáltak meg helytállni”- mutatott rá az elnök, az első tíz évben semmilyen támogatást nem kapott az ágazat, miközben a szakmai tudás hiánya jellemezte. Tíz év alatt az ezüstkalászos tanfolyamok szervezésével több mint 3780 diplomát osztottak ki, a legjobb szakemberek oktattak a tanfolyamaikon, mára mintegy 8000 végzőst tartanak számon.
„A tagsági kártyánkkal több szolgáltatás és több előny is jár. Az RMGE-n belül önálló jogi személyiséggel rendelkező gazdakörökről beszélünk, akik egyéni tevékenységi körrel rendelkeznek. Vannak nagyon jól működő, sikeres projektjeink, akár a tejcsarnokot, akár a zöldség értékesítést, a közös beszerzést, vagy az erdőgazdálkodást említve. Természetesen az RMGE Maros Szervezete ezeknek az összefogója és szervezeti irányítója, az általunk végzett tevékenységek minden gazda számára elérhetőek. Soha nem kötöttük tagsághoz, úgy gondoltuk társadalmi szerepkört bevállalva végezzük a munkánkat.
Ezt kiegészítettük az általunk bejegyzett Marosi Gazda Kft. szolgáltatásaival, az input anyagokat olyan áron tudjuk most a gazdáinknak kínálni, ami a piacon a legolcsóbb. Közvetlen szerződéseink vannak, többek között a Marton Genetics-el, vagy a Szegedi Gabonakutatóval, és még több magyar céggel”- hívta fel a segítség fontosságára a figyelmet a szakember.
Az oktatással kapcsolatban elmondta, nem csak megyei szinten folytatják, egész Erdélyben igényelték az ilyen irányú tevékenységüket, s szervezőként részt vettek több akkreditált képzésben.
– mutatott rá Fazakas Miklós, a megfelelő jövedelmezőség eléréséhez szakmaiságra van szükség. Ezen a területen talán a kisgazdák maradtak le jobban, míg a nagyobb gazdaságok szakmaisággal és megfelelő hozzáállással végzik a munkájukat. Ettől függetlenül hisznek abban, ahhoz hogy a vidéket meg lehessen tartani, szükség van a kisebb gazdaságokra is. Azt tapasztalták, a gazdasági válság negatív hatását a családi vállalkozások bírják jobban, ők azok, akikre lehet támaszkodni.
Azt viszont hátrányként hozta fel a szakember, hogy az erdélyi gazdák nem kaphatók a szövetkezeti együttműködésre. Ugyanakkor ez nem feltétlenül igaz a román mezőgazdaságra, ott egy kicsit fegyelmezettebbek, jobban elfogadják a szakemberek véleményét és működik az összefogás. Ugyan a Kárpátokon innen is vannak példák, de azok mind felülről szervezett szövetkezetek, melyeket mesterségesen tartanak életben.
Természetesen így a támogatásokban sem tud megfelelően részt venni. Nézzük a borászokat, kiváló termékeket készítenek, de nincs címkéje, nincsen rajta zárjegy, hivatalosan nem tudja értékesíteni, csak pult alatt. A helyi piacokon úgy jelenik meg, mint helyi gazda, de korlátozott feltételekkel, ahol csak kis mennyiséget lehet értékesíteni. A termékek minősége hektikus, nem egyöntetű az árualap, így nem lehet beszállítani nagyobb piacokra”- magyarázta a szakember, ebben próbálnak több program indításával is előbbre lépni. Szükség van legalább minimális vállalkozói tudásra, hogyan kell kitölteni egy számlát, miként készítsen el egy egyszerű adóbevallást. Lehet, hogy nem fizet adót, viszont ezáltal tisztul a kép, miközben pillanatnyilag a termelőkön csalják el az áfát a kereskedők.
Ez pedig óriási terhet venne le a vállukról a termeléstől az értékesítésig. A pandémia idején is látszott, hogy a piacokat bezárták, viszont a hipermarketeket nem, így nagyon kiszolgáltatottá vált a gazdálkodói réteg. Márpedig úgy gondoljuk, hogy erre továbbra is szükség van”- fogalmazta meg véleményét Fazakas Miklós. Erre pedig már fel lehet építeni Székelyföldön is egy olyan fenntartható vidéket és mezőgazdaságot, amin belül mindenki megtalálja a megélhetését.
