Zabital tejkosztümben

Az Európai Unió 1234/2007/EK rendelete szerint a „tej” szót kizárólag állati eredetű tejre szabad ráírni, „tejterméknek” pedig kizárólag tejből származó termékeket lehet nevezni, és csak az előállításukhoz szükséges anyagokat szabad hozzájuk adni, feltéve, hogy nem a tej valamelyik alkotóelemének teljes vagy részleges helyettesítése a céljuk.

Víz, növényi rostok, gellángumi, emulgeálószer

Az Európai Unió Bírósága 2017. júniusá­ban tette közzé a növényi termékek megnevezésére vonatkozó C-422/16. számú döntését, ami alapján tavaly májusig összesen negyven esetben szólított fel különféle médiaszolgáltatókat az EK-rendelet betartására a Tej Terméktanács, tehát hogy kerüljék a növényi alapú termékek tejjel kapcsolatos megnevezését. A felszólítás hatására az esetek felében helyesbítették a megnevezést, illetve a fenti időpontig együttműködés kezdődött a terméktanáccsal.

„A fő látómezőben hangsúlyos betűnagysággal szerepel az angol MILK szóra utaló megnevezés, aminek második betűjét fehér csepp szimbólummal helyettesítették, mellette pedig a tejekről jól ismert zsírtartalom-jelölést is feltüntetik – mondta lapunknak Istvánfalvi Miklós elnök. Figyelembe véve a termék összetevőinek listáját [ivóvíz, zab 8,7 százalék, napraforgóolaj, cikóriagyökér-rost, borsófehérje, E170 – kalcium-karbonátok, savanyúságot szabályozó anyag (E340 – kálium-foszfátok), természetes aromák, emulgeálószer (E322 – lecitinek), napraforgó, tengeri só, stabilizátor (E418 – gellángumi), D2-vitamin], egyértelműen megállapítható, hogy tápanyagtartalom szempontjából ez a növényi termék nem helyettesítheti azt a tejet – amire a jelöléssel fel kívánja hívni a figyelmet.”

Az átlagfogyasztó tudja

Nem tartja megtévesztőnek a kérdéses zabital csomagolását és reklámját a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal.

Megnevezése, összetétele és megjelenése alapján azon növényi italok közé sorolható, amelyek a tej alternatívájaként készülnek, az átlagfogyasztó pedig tisztában van vele, hogy mi a különbség ezek és a tej között, osztotta meg álláspontját a hivatal.

A bírósági gyakorlat alapján átlagfogyasztónak „a megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő, észszerűen kritikus, piaci magatartásukban tudatos személyeket lehet tekinteni”.

A hatóság arról is tájékoztat, hogy a kereskedelmi gyakorlatban egyre elterjedtebb a helyettesítő termékek tulajdonságainak érthetőbb leírására szolgáló tagadó kifejezés („this is not”), ami egyben alternatívára utal. A kérdéses zabital jelölése nem állítja, hogy a tejjel megegyező tulajdonságú lenne (pl. tápanyagaiban).

Ezért útmutatót készít a tejtermékek és a húskészítmények alternatívájaként forgalomba hozott élelmiszerek jelölésének követelményeiről és helyes forgalmazói gyakorlatáról, és fontos céljának tartja a fogyasztók velük kapcsolatos tudatosságának a növelését, a fogyasztói döntés megkönnyítését. A Nébih-hez hasonlóan foglalás állás az Önszabályozó Reklám Testületé is. Azt írták: „A „This is not Milk” kifejezés a mai átlag fogyasztó számára egyértelmű. Ezt igazolja, a fogyasztói kutatás, amit a termék bevezetését megelőzően a Danone Kft. az ÖRT-vel folytatott konzultáció alapján végzett, valamint az is, hogy az <<intenzív kommunikáció>> ellenére sem fogyasztói, sem pedig versenytársi panasz nem érkezett az ÖRT-höz a terméket népszerűsítő reklámmal kapcsolatban.”

Vigyázz, nem tej!

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ) egyértelműen állást foglalt az ügyben, hogy a tejre és a növényi italokra más és más tápanyagtartalom jellemző, ebből következően a fogyasztásukkor más szempontokra kell figyelni.

A szója kivételével a legtöbb növényi italnak jóval kisebb a fehérjetartalma, mint a hagyományos tejnek, miközben a szénhidráttartalmuk nem feltétlenül alacsonyabb – sőt.

Ha ezt a 3,5 százalékos zsírtartalmú zabitalt a 2,8 százalékos tejjel vetjük össze, érdemes figyelembe venni, hogy utóbbinak mind az energia- (tej 60, zabital 40–50 kcal), mind a fehérje- (tej 3,4, zabital 0,2–0,7 gramm), mind a szénhidráttartalma (tej 5,3, zabital 5,6–7,8 gramm) kedvezőbb – és akkor még nem beszéltünk az ásványianyag- és a vitamintartalomról!

Bár a különböző növényi alapú tejhelyettesítő italok egyre népszerűbbek, az MDOSZ naponta 0,5 liter tej vagy annak megfelelő tejtartalmú tejterméket javasol elfogyasztani. Kizárásukat az étrendből csak orvosilag indokolt esetben javasolják. A tehéntej ugyanis a szervezet számára nélkülözhetetlen tápanyagokat – fehérjéket, szénhidrátokat, zsírokat – tartalmaz, igen gazdag ásványi anyagokban – például káliumban, kalciumban, magnéziumban, szelénben –, valamint vízben és zsírban oldódó vitaminokban.

A hazai táplálkozástudósok ajánlása kitér rá, hogy miként készülnek a növényi italok. A különböző alapanyagokat általában több órán keresztül vízben áztatják, majd turmixolják és leszűrik, esetlegesen sót, cukrot, növényi olajokat, ízesítő anyagokat, vitaminokat, ásványi anyagokat, egyéb adalékanyagokat adnak hozzájuk, hogy a tejhez hasonló itallá váljanak. A legtöbb kereskedelmi mandulaitalt például úgy állítják elő, hogy a magot pörkölik és őrlik, majd nagy mennyiségű vízzel és más összetevőkkel összekeverik, azt követően szűrik. A szűréssel a magvak fehérje- és a rosttartalmának nagy része kikerül a végtermékből.

Azonban ami benne marad, az is gyengébben hasznosítható biológiailag, mint a tehéntej, vagyis a növényi italok a fehérje- és az aminosav-bevitel szempontjából sem helyettesítik megfelelően a tehéntejet. A legtöbb növényi ital fehérjetartalma jóval kisebb (körülbelül 0–1,7 g/100 g), mint a hagyományos tejé (3,4 g/100 g). Ez alól csak a szója a kivétel (2,9–3,4 g/100 g).

Bár sok növényi italt dúsítanak vele és különböző vitaminokkal, biológiai hozzáférhetőségük bizonytalan, mert több tényezőtől függ. Egy vizsgálat szerint a kalcium biológiai hozzáférhetősége szignifikánsan eltér a dúsított italokban, és a termékek címkéjén feltüntetett mennyiség nem feltétlenül egyezik meg a hasznosuló mennyiséggel.

Az állati eredetű tejek és tejtermékek fontos szerepet töltenek be a helyes étrendben. A növényi italok más tápanyagtartalommal rendelkeznek, és ennek ismeretében ugyanúgy beilleszthetők a helyes táplálkozásba a táplálkozás-élettani tulajdonságaik szem előtt tartásával. Magyarul egyik nem jobb a másiknál, hanem másfélék, és ennek megfelelően kell fogyasztani őket. Jó esetben (ha nem áll fenn ételallergia például) mindkét ital szerepelhet egy egészséges ember étrendjében.