A herefiasítás a varroa szaporodása szempontjából különleges szerepet kap: a herefiasítás hosszabb ideig fedett és hosszabb ideig fűtik a méhek a munkásfiasításhoz képest. Ezért a méhészek előszeretettel távolítják el a heresejteket, vagy használnak úgynevezett atkacsapdákat.
Azt már 2003-ban megállapították a kutatók (Charriére et al.) hogy a herefiasítás nyolcszor több varroa atkát tartalmaz, mint a munkásfiasítás.
Egy újabb kutatásban április közepétől július közepéig összesen 63 méhcsalád 262 herefias keretét vizsgálták meg. A minták több méhészetből származtak.
A méhcsaládokat még szezon előtt kétszer 85 százalékos hangyasavval kezelték, télen pedig 3,5 százalékos oxálsavval. A mintavételkor a fiasítás egészséges volt és keretektől függően 5-100 százalékos fedettséget mutatott. Átlagosan 63 százalékos volt a fiasítás fedettsége.
Az atkákat kimosták a fiasításból majd megszámolták őket. Hat esetben nem találtak varroát, azonban átlagosan keretenként 71,5 atkát számoltak meg a kutatók.
Vagyis, ha a méhészeti szezonban átlagosan 4 herefias keretet vesz el a méhész egy méhcsaládtól, akkor nagyjából 286 atkát tud az év során semlegesíteni.
De miért gondolja néhány méhész úgy, hogy ez a módszer nem túl hatékony?
Először is, tavasszal alig találni atkát a herefiasításban, hiszen ilyenkor, ha jól sikerült a zárókezelés, csak kevés az atka és még az a kevés is eloszlik a tavasszal nagy mennyiségben jelenlévő munkásfiasításban.
Természetesen téves az a feltételezés, hogy tavasszal csak a herefiasításban lennének atkák. Júliusban viszont már valóban sokkal több atka kerülhet a szemünk elé a herelárvákon, ha kivillázzuk őket, főleg, ha addig nem végeztünk semmilyen atkagyérítést!
A tavaszi herekivillázással már korábbi méhész generációk is éltek. Jól emlékszem nagyapámra, aki rendszeresen a tyúkok elé szórta a kivágott lárvákat, pedig a 70-es években nem igen volt atka.
Azonban a herefiasítás eltávolítása a rajzási kedv beindulását is visszafogja, ugyanis ez szorosan összefügg azzal, hogy van-e már kikelés előtt álló hereméh a méhcsaládnál vagy sem. Véleményem szerint a tavaszi herekivillázás főleg ezért lehet fontos.
A heresejtek kivillázása, vagy -vágása természetesen munkaigényes és sok családdal rendelkező méhészek nem biztos, hogy alkalmazhatják. Viszont az hogy ez sok munkával jár. csak tavasszal igaz, mivel még nincsenek szabadépítményes herecsapdák, amennyiben nem hagytunk ősszel ilyeneket.
Később azonban, amikor már csak egyszerűen el kell távolítani az atkacsapdát, vagyis a szabad építésű keret lépjét, a fészek egyik keretének léprészét -, vagy a vályú etető alatti szabadépítményt, melyben többnyire herefiasítás található, a művelet kifejezetten gyorsan végrehajtható.
A méhész lehetőségei és állományának nagysága függvényében eldöntheti, hogy él-e ezzel a lehetőséggel, vagy pontosan melyikkel és mikor (herefias-kivillázása, -kivágása vagy a szabad építésű herefiasítást tartalmazó lépek, léprészek eltávolítása).
Azt is vegyük figyelembe, hogy a méhek ösztönös késztetést éreznek arra, hogy tavasztól őszig érezzék a herék jelenlétét is a méhcsaládban, hiszen azokra a fajfenntartás céljából feltétlenül szükségük van.
Azonban akár alkalmazzuk ezt a mechanikus módszert, akár nem, az atkairtás továbbra is egész éves feladat marad és végrehajtását integráltan, méhészetünkre szabott protokoll szerint érdemes elvégezni.
A fent említett újabb kutatás az alábbi címen olvasható:
Temporal increase of Varroa mites in trap frames used for drone brood removal during the honey bee season – Richard Odemer, Franziska Odemer, Gerhard Liebig, Doris de Craigher
Ajánljuk még:
Így lesz hatékony az atkakezelés: kontroll, protokoll, b-terv,
