„Állj a határnál, híven, régi jelkép, / igaztalan világban az igaz, /
tiltó szoborként nyúlj el a küszöbre, / fajtám őrzője, bölcs, magyar kuvasz.”
(Kosztolányi Dezső: Hattyú kutyám)
Rendkívül érdekes, hogy a magyarságnak két kutyafajtája van ugyanarra a feladatra, a pásztorkodó, nagyállattartó nép hatalmas állatállományának őrzésére, védelmére: a kuvasz, és a komondor.
Ezzel azonban nem oldottuk föl a kérdést, hogy az azóta eltelt 800 év alatt miért nem keveredett a két fajta, hiszen mindkettő a pásztorok mellett élte életét.
Igaz, őrző-védő munkastílusukban van némi különbség. Míg a komondor a felsőbbrendűek nyugalmával szemléli a rá bízott értékeket, és csak akkor „helyezi szolgálatba magát”, amikor annak szükségét látja, addig a kuvasz rendületlenül járja a rábízott területet. A komondor elsősorban a nagy kérődzők, mint a szarvasmarha vagy bivaly körül volt gyakoribb, a kuvasz emellett a mozgékonyabb méneseknél, a csikósok kezén is gyakori volt. A kuvasz a betyárok, lótolvajok ellen is eredményesen szolgált. Még 30 éve Pischoff Ferenc kuvasz kiképzőmester bemutatóján láttam olyan jelenetet, amikor
egy csibész az elbóbiskoló csikósok gúnyáját fölkapva lóra kapott, és el akart vágtatni, ám az éppen ellenőrző körútjáról visszatérő kuvasz villámgyorsan, a levegőben úszva lerántotta a tolvajt a vágtató lóról.
Ugyancsak ismert, hogy a XV–XVII. században a hajdúk Európa messzi vidékeire a szürke marha csordákat több ezres gulyákban kuvaszokkal hajtották eladásra, a kutyák pedig az őrzésen kívül a terelésben is jeleskedtek. Néha az is előfordult, hogy az eladott marhákkal együtt a kuvaszokat is megvették, így kerültek ezek a szép, fehér, bátor kutyák messzi földre, s alapítottak új fajtákat – az olasz maremman (abruzzói juhászkutya) fajta ránézésre ma is kuvasz.
A kuvasz tehát ősi magyar kutyafajta, amely szilajpásztorkodó őseinknek megbízható társa volt, a vagyon, az állatállomány és a család biztonságáért felelt. A legeltetéses állattartás megszűntével a kuvaszra, komondorra már nem volt szükség. A kuvasz is beszorult a falusi portákra. Ott is példásan ellátta őrző-védő feladatát.
Az 1950-es években a Fővárosi Állatkertben lehetett csak kuvaszt látni, annyira ritkává vált a fajta. Csak az 1960-as évekre sikerült a fajtát megmentettnek tekinteni, s ezért rendkívül hálásak vagyunk dr. Kovács Antalnak, a Gyapjúforgalmi Vállalat akkori igazgatójának, aki 1953-ban létrehozta a Gyapjús Kuvasz Tenyészetet. A vidéket járva, az itt-ott előkerült fajtatisztának látszó kuvaszokat megvásárolta és tenyészteni kezdte. Amikor meg kellett indokolnia feletteseinek, miért foglalkozik a gyapjú beszerzése és feldolgozása mellett kutyákkal is, azzal a magyarázattal élt, hogy a gyapjú a népgazdaság számára hatalmas érték, amit a legbiztonságosabban kell őrizni. A legbiztosabb őrzésvédelem pedig csak az éber és megvesztegethetetlen kuvaszoktól várható el. Kovács Antal – aki amúgy kiváló állattenyésztő volt több ágazatban – egyre szebb, és a kuvasz fajtaleírását egyre tökéletesebben mutató egyedeket tenyésztett, például Gyapjús Morcos korának híres kanja volt.
Mindezek hatására a kuvasz lassan kezdte visszanyerni népszerűségét, egyre többen fogtak a tenyésztésbe, egyre több kuvaszt neveztek a kiállításokra, és komoly külföldi érdeklődés is mutatkozott a fajta iránt.
Időközben azonban kitágult a világ, ma már Magyarországot is elözönlötték a világszerte divatos fajták – jelenleg több mint 400 fajta közül választhatunk. Sajnos kuvaszt szinte csak a magyarság iránt elkötelezett emberek tartanak, minden kiválósága ellenére.
A fajta küllemi minősége az utóbbi 30-40 évben látványosan javult, hibás fogazatú, sárgás szőrű stb. kutyát már legfeljebb elvétve találunk, ám mivel kevesebb a tenyésztő, kicsi az érdeklődés, ezért a kuvasz létszáma ismét csökkent – ami a rokontenyésztés veszélyét hozta magával.
A kuvasz ma is biztonsággal őrzi a legkevesebb 1000 éve tartó folyamatos és következetes tenyészkiválasztás során szilárdan rögzült tulajdonságait. Jellegzetes, erős testalkatú, nagy kutya. A kanok marmagassága 70-75 cm, a szukák néhány centiméterrel alacsonyabbak. Szervezete szívós, a lazaság rá nem jellemző, nincs lelógó szájszél, csöpögő nyálzás, lebernyeges nyak. Erős, izmos, atlétikus alkatú, melyhez kitartó és gyors mozgás járul.
Szőrzete jellegzetes, hullámos, sűrűn szabálytalan forgókkal. A kuvasz szőrzete nem lehet olyan gyűrűs, csigás, mint a juhok gyapja, de sima, egyenes, azaz „nyílt szőrzetű” sem.
Színe fehér, bár az eredeti fajtaleírás még engedi az elefántcsontszínt is.
A szőrzet remek tulajdonsága, hogy sáros, esős időt követő száradás után rövid időn belül minden szennyeződés lepereg róla. A kuvasz szőrével egyébként sincs gond, alig kell hozzányúlni. Néha érdemes ugyan megfésülni, de a gyakori fésülgetés, pláne a fürdetés hatására kisimulnak a szőrszálak. Szerencsére néhány napon belül ismét felveszik eredeti állapotukat. Évente egyszer vedlik, általában nyár elején, ilyenkor érdemes egy ritka fogú fésűvel segíteni az elhalt szálak eltávolítását. Őszre ismét szépen feldúsul a bunda.
A fehér szín fontos tulajdonság volt, mert a farkassal viaskodva is lehetett tudni, melyik a kutyánk. Így tudott a pásztor érdemben beavatkozni a küzdelembe. Másrészt, sötét éjszaka ma is elég egy pillantás az udvarra, szőre fehérjét bizton meglátjuk. Ha ő nyugton heverész, akkor mi is gond nélkül alhatunk.
A fajtát erős pigmentáltság jellemzi, amely a szervezet szívósságát, ellenálló képességét jelzi. A szabad bőrfelületek sötétszürkék, a karmok, a szájszél, a talpak feketék Az orrtükör is fényes fekete.
Régebben előfordult egyes egyedeknél, hogy télen kivilágosodott, kibarnult az orrtükrük, ezt neveztük „váltó orrnak”, mely nyárra ismét visszanyerte fekete színét. Ilyennel ma már a tudatos tenyésztésnek köszönhetően csak igen ritkán találkozhatunk.
A szem sötétbarna, tiszta, tekintetéből magabiztos öntudat sugárzik. A kuvasz tekintete nem lehet zavaros, vérbeboruló. A végtagok szikárak, erősek, függőlegesen támasztják alá a testet. A farok a csánkig ér, itt a leghosszabb szálú a szőrzet. A farkát nyugalmi állapotban lefelé lógatja, érdeklődéskor, örömében csóválja, de a hátára semmiképpen nem hajthatja fel, még erős izgalmi állapotban sem. Érzékszervei kiválóak, tökéletesen hall és lát, memóriája is kiváló.
A fejedelmi kinézetű, szép, elegáns kuvaszok főúri ajándékként is megbecsültek voltak a középkorban. A fajtában a vadászösztön is öröklődik. Mátyás király vadászatain előszeretettel használták nagyvad, például bölény ellen. A vadászösztönre oda kell figyelnie a gazdának, mert a menekülő állatot zsákmánynak tekintheti. Kölyökkorban kell tudatosítani, hogy a háziállatokat, szárnyasokat nem üldözheti, még játékból sem. Régen is megtanulta ezt, amikor a portához még baromfi is tartozott. Mozgása térölelő, gyors, kitartó, sok kilométeres távokat is megtesz fáradtság nélkül, egyenletes tempóban. A kuvasz egészséges fajta, a fajtára jellemző betegségektől nem kell tartani, csak a megelőző oltásokat kell megkapnia. A kutyák közt a hosszú élettartalmúak közé tartozik, a legtöbb esetben eléri a 13-14 éves kort.
A kölykök 1 hónapos korukban már vígan szaladgálnak, általában az anyjuk 5-7 hétig hagyja őket szopni. 3 hónapos korban már teljesen önállóak, és féléves korukban elérik végleges testméreteik 80-90%-át. Ne felejtsük el azonban, hogy egy kifejlett kutyának kinéző 10 hónapos egyed lelkében még kölyök! Igazi felnőtté 2 éves koruk körül válnak.
Rendkívül érdeklődő, mindent látni akar, mindent meg akar szagolni, mindenről tudnia kell. A gazda elismerésére vágyik, szereti, ha megdicsérik, megsimogatják, de nem tolakodó. Emlékezőtehetsége kiváló, aki másodszor-harmadszor jön a gazdihoz, azt fölismeri, és az első találkozáson nyert benyomások szerint üdvözli, vagy elhúzódik. Idegenek ne akarják „nekifutásból” megsimogatni. A nemtetszését érdemes tiszteletben tartani.
Az idegeneket és az utcán furcsán viselkedőket (hangoskodókat, kerékpárosokat, lovasokat, zajos utánfutókat) megugatja.
Szeretetét, érdeklődését fiatal korában felugrálással is kifejezi, amiről célszerű leszoktatni, mert váratlan helyzetben felboríthatja a gyengébb lábon álló vendéget, csupán kedvességből.
A területet ismeri, naponta többször bejárja, és még a kerítést is őrzi. Ha viszont nem odahaza van, nem a saját birtokot őrzi, akkor nincs „szolgálatban” – ilyenkor békés.
Büntetni nem kell, de éreztetni kell vele, hogy ki a főnök. Ezt kiskorában kell megtanítani neki, lebirkózni, elvenni előle az ételt és csak később visszaadni stb., hogy tudja, mindent a gazda dönt el, ő csak a második lehet a rangsorban.
Könnyen tanul, igen eszes. Szabadsághoz, önálló döntéshez szokott, megkötni nem célszerű, de szükség esetén bezárhatjuk a kennelébe. Egy jól nevelt, szoktatott eb a gazda kedvéért felszólításra is bemegy magától a kennelbe, ahol aztán nyugodtan kivárja, amíg újra elengedik. Jól kezelhető kutya válik belőle, ha következetesen foglalkozunk vele.
A családtagok közeledését örömmel veszi, még a ritkábban megjelenő, távolabbi rokonokat is szívesen fogadja. A gyerekek bizalmaskodását elfogadja, de ne vigyék túlzásba! A gyerekeknek azonban meg kell tanulniuk, hogy soha ne fussanak el játékból a kutya elől, mert azt kihívásnak értelmezi, és pillanatok alatt utoléri őket, akár lendületből ledöntheti, fellökheti őket. Ugyanez a helyzet akkor, ha a kutyának dolga akad, a gyerek pedig előtte téblábol. Ennél nagyobb bonyodalom azonban nálunk 50 év alatt nem fordult elő.
A félénk vagy gyámoltalan kutya nem maradhatott életben, viszont amelyek megfeleltek a kívánalmaknak, azok ivadékai vitték tovább és rögzítették génjeikben ezeket a tulajdonságokat. A több mint ezer nemzedéken keresztül történő öröklődés miatt lettek ennyire szilárdak a képességei.
A kutya kinézete azonban sosem volt annyira fontos, mint a használhatósága. Ennek ellenére mindig a szebb, a délcegebb és világosabb kutyát tartották meg, így vált a kuvasz nemcsak keménnyé, bátorrá, hanem kinézetében is kimondottan elegáns fajtává.
Ma vérvizsgálattal a törzskönyv nélkül vásárolt kutyáról is eldönthető, hogy kuvasz-e. Ugyanis minden törzskönyvezésre váró kölyöktől vesznek vért, a mintát pedig össze tudják vetni a megnevezett kan és szuka vérmintájával.
Az utóbbi időben a kutatók törzskönyvezett kuvaszoktól vett minták alapján azt vizsgálják, milyen génkészlettel rendelkeznek a fajtához tartozó ebek, s azok közül melyik a kuvasz fajtára jellemző génkészlet. Később ez még arra is lehetőséget adhat, hogy a más fajtákkal való rokonsági viszony mértékét is megállapítsuk.
A kuvasz eredeti foglalkozását, a pásztorok melletti szolgálatot elvesztette. Őrző-védő hajlamát házőrzőként tudja csak kiélni, s ezt remekül teszi ma is.
Kedvelt fajtánk képességeinek hasznosítására azonban új lehetőségek is nyíltak az utóbbi években. A polgárőrség felfigyelt a kuvaszra, s ma már országszerte közel száz kiképzett polgárőr kuvasz van szolgálatban. A feltűnő kuvasznak köszönhetően a polgárőr tekintélye ugyancsak megerősödik.
Hazánkban újra megjelentek a nagyragadozók, a farkas, a sakál és néhol már a medve is. Ehhez igazodva, a károk mérséklésére az északi vármegyékben ismét megjelentek a juhkarámokban a kuvaszok.
Mind a polgárőr, mind a nyáj melletti kuvaszok az Agrárminisztérium és a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetsége támogatásával találnak új otthonra. Évente 4-5 kuvaszkölyköt vásárolnak elismert tenyésztőktől, és helyeznek ki a képzést vállaló polgárőrökhöz, illetve hozzáértő juhászokhoz, akiknél, ha a kutya beválik és lesznek kölykei, akkor egy-egy kölyökkel viszonozzák a segítséget.
Windhager Károly
kuvasztenyésztő
