A bodobácsbogár vagy népi nevén suszterbogár valójában egy poloskafaj, hivatalos megnevezése közönséges verőköltő poloska (Pyrrhocoris apterus). Európában igen elterjedt, egészen az Urál hegységig fellelhető.
A hátán lévő félfedőkön piros alapon egy-egy fekete kör alakú folt díszlik, a potroh fekete, de pereme vörös, hasonlóan az előháthoz. Feje és alsó oldala fekete. A kifejlett egyedek testhossza kb. 1 cm. Érdekessége, hogy a poloskáknál szokásos, az összetett szemet kiegészítő 3 pontszem hiányzik. Ez a poloskafaj nem áraszt kellemetlen szagokat, nem is csíp, illetve repülni sem tud.
Népi elnevezése
A bodobács kifejlett alakja telel át a földben, majd a következő évben az 50-60 tojás lerakását követően elpusztul. A fekete tojásokból kikelő, júniustól októberig fejlődő, szárnyatlan lárvák szintén vörösek, ám mintázatuk jóval egyszerűbb az imágókénál.
A kifejlett egyedek tavasszal jönnek elő, ilyenkor azonban nagy mennyiségben jelennek meg, és igen feltűnőek. Tavasszal a bodobácsok gyakran láthatóak párzás közben összetapadt, úgynevezett „tandem pozícióban”. Ez a testhelyzet még párzás után is sokszor megmarad, ugyanis a hímek ezzel küszöbölik ki, hogy a nőstény más hímekkel párosodhasson. Nyáron tömegesen előfordulnak házfalakon, járdákon majdani telelőhelyük után kutatva.
A verőköltő bodobácsok irtása felesleges, a lakásokat egyszerű szúnyoghálóval meg lehet védeni tőlük. A növényeket nem károsítja, csupán a mályva- és hársfélék termését fogyasztja, szívogatja. Hasznos rovarnak tekinthető, ugyanis eltakarítják a hulladékokat, a korhadó növényi részeket, a rovarok, csigák, hernyók tetemeit. Természetes ellenségük a madarak, békák, gyíkok, emlősök, sőt rovarok is, a hangyák és az atkák.
