A talajerő-gazdálkodás, a talajjavítás, a talajvédelem, a környezetvédelem egyre összetettebb feladatkörében új helyzetet és új lehetőséget jelent az igen sokféle természetes trágyaszer, javító- és adalékanyag felhasználása. A mezőgazdaság – különösen a kertészeti termelés – egyre inkább olyan természetes anyagokat igényel, amelyekkel visszaállíthatók vagy megjavíthatók a talaj fizikai-kémiai tulajdonságai, szerkezeti adottságai, pótolható benne a humusz, a mész és valamennyi tápelem, illetve amikből különböző keverékeket, kompozitumokat lehet összeállítani.
Magyarországon a nagy kiterjedésű savanyú, homok- és szikes talajok javítása egyre nagyobb gonddal és felelősséggel nehezedik a kormányzatra, a kutatókra, tervezőkre, és a gazdákra is.
Az egykor a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó Földtani Intézetben 1891-ben Inkey Béla vezetésével alakult meg az Agrogeológiai Osztály. Inkey idejekorán felismerte, hogy „az a gazda, aki nem ismeri földjének kémiai összetételét, a mesterséges trágyák alkalmazásában gyakran tévedhet, felesleges költségeket, néha még kárt is okozhat…”
A mezőgazdaságban felhasználható kőzeteket, szerves és ásványi nyersanyagokat talajjavításra, tápanyag-visszapótlásra való felhasználásuk szempontjából a következők szerint csoportosíthatjuk:
− karbonátos kőzetek (talajsavanyúság csökkentése, talajszerkezet javítása, Ca- és Mg-pótlás): mészkövek, márgák, dolomitok, lápi meszek;
− szervesanyag-tartalmú kőzetek (talajok szervesanyag- és humusztartalmának növelése, szerkezetük javítása): tőzegek, lápföldek, lignitek, dudarit;
− agyagásványok, agyagtartalmú kőzetek (a talajszerkezet és vízháztartás javítása): bentonit, alginit, kaolinit, illit;
− magmás kőzetek (főként mikroelem-utánpótlás, szerkezetjavítás): perlit, zeolit, gránit, riolittufa, kálitrachit;
− kovatartalmú kőzetek (sziliciumoxid-pótlás): kovaföld, diatomit;
− egyéb kőzetek (talajszerkezet-javítás, tápanyag-utánpótlás): gipsz, anhidrit, kálisók, elemi kén, sókőzetek, (evaporitok), kősó, glauberit.
Az 1960-as években már közel 1 millió hektár (813 833 ha) savanyú, szikes és homoktalajt javítottak meg. A felhasznált őrölt mészkőpor, lignitporos gipsz, lignitpor, lápi mész, meszes lápföld, tőzeg, cukorgyári mésziszap mennyisége 13 352 950 tonna volt!
A kutatók ebben az időszakban, 1950 és 2000 között széles körben ismertté tették a földtani képződmények mezőgazdasági-kertészeti hasznosításának különböző lehetőségeit.
Én magam a lápi eredetű tőzegek, lápföldek, lápi meszek kutatója vagyok. Számos dokumentációban (kutatási jelentésekben, nyersanyag-kataszterekben) könyvemben és publikációmban ismertettem a nyersanyagok mezőgazdasági, kertészeti, kommunális, humán- és állatgyógyászati célú hasznosításának a lehetőségeit.
A kutatók azért tevékenykedtek, hogy Magyarország talajai termékenyebbek legyenek; a mezőgazdaság és a kertészet hozama javuljon. A fél évszázados kutatómunka során több száz publikáció és kutatási jelentés, szabadalom – egyedülálló szakmai érték – született, ami a földtani-talajtani tudomány és az agrárium közös kincse.
A kutatás azt is jól mutatja, hogy Tessedik idejében még csak a márgát és a gipszet ismerték, míg napjainkra mintegy negyvenféle kőzetről, ásványról, illetve ásványi nyersanyagról bizonyítást nyert, hogy a mezőgazdaság számos területén hasznosíthatók: talajjavítás, kertészeti termelés, tápanyag-utánpótlás, növényvédelem, állattartás, állategészségügy, élelmiszer-feldolgozás.
Szerves javítóanyag-típusok
A rostos tőzeg nedvesen szivacsszerű, kiszáradva könnyű, laza, gyakran lemezes szerkezetű. Szervesanyag-tartalma legalább 50 súlyszázalékát 20 milliméteresnél nagyobb rostok alkotják. Színe világosbarna, illetve sárgás vagy barna árnyalatú. Változatait a különböző tőzegképző növényi maradványok uralkodó összetevője (például sástőzeg, nádtőzeg, vegyes füves, mohás tőzeg stb.) alapján, valamint kémhatása (pH), a szervesanyag-tartalom és a vízfelszívó képesség alapján különböztetjük meg. A kis pH-értékű, nagy vízfelszívó képességű, lebomlatlan tőzegek főként kertészeti célra alkalmasak.
Az érett tőzeg (szuroktőzeg) a szénülési folyamat fokozatát, a „tőzegesedést” jobban magán viseli. Főként lágyszárú, részben fás szárú növényekből képződött, képlékenyebb szerves anyag. A tőzegképző növényi maradványok csak nyomokban ismerhetők fel benne. Nedvesen kissé kenődő, kiszáradva könnyű rögökre esik szét. Színe barnától feketéig változik. Változatait kémhatásuk, szervesanyag-tartalmuk és vízfelszívó képességük szerint különböztethetjük meg.
A vegyes tőzeg a rostos és az érett tőzeg keveréke. Változatait is a rostos, illetve az érett tőzeghez hasonlóan hasznosítjuk.
A lápföld a tőzeg kiszáradásával, fokozatos lebomlásával (oxidálódás, humifikálódás), ásványi anyagokkal való feldúsulásával, a víz vagy szél által ráhordott anyagok (iszap, por stb.) belekeveredésével keletkezik. Nedvesen és szárazon egyaránt földszerű, színe sötét barnásszürke vagy szürkésfekete. Közel légszáraz állapotban hamutartalma meghaladja a 28 százalékot, szervesanyag-tartalma 15–42 százalék között változik. Változatait kémhatásuk, mésztartalmuk és kőzetliszttartalmuk alapján különböztetjük meg, például meszes, iszapos vagy agyagos lápföld. Főként talajjavításra használható.
Kotu a tőzeg gyors kiszáradása, oxidálódása útján keletkezik: amikor a lebomlás gyorsabb, mint az ásványi anyagokkal való dúsulás. Kiszáradva laza, kissé poros szerkezetű. Közel légszáraz állapotban szervesanyag-tartalma 35–40 százalék. A teljesen lebomlott száraz tőzegekhez hasonló. Speciális kertészeti földkeverékek adalékanyaga.
A felsorolt lápi eredetű nyersanyagtípusok rögös, szeletes vagy darált, tépett (tőzegkorpa) formában, többnyire ömlesztve kerülnek kereskedelmi forgalomba. A hasznosításukat, értékesítésüket befolyásoló legfontosabb tényező a hamutartalmuk.
Általában a kis hamutartalmú – nagy szervesanyag-tartalmú – tőzegnyersanyagok előnyösebbek. A hamu nélküli úgynevezett száraz maradék képezi a szerves anyagot, ami nagyobbrészt cellulózt, lignint, viaszt, gyantákat, kátrányos anyagokat és különféle más szerves vegyületeket tartalmaz. Egyik legjellemzőbb fizikai tulajdonságuk a vízfelszívó képességük.
Minél lebomlatlanabb, azaz rostosabb a tőzeg, annál nagyobb a vízfelszívó képessége. A rétláptalajok tőzegében az adszorpciós mésztelitődés erőteljesebb, ezért az uralkodóan rétlápi magyarországi tőzegek inkább közömbös, esetleg enyhén lúgos vagy lúgos kémhatásúak. Kitermelési, illetve beszerzési helyeik: Kapuvár, Osli, Mezőlak, Mihályháza, Pölöske, Pötréte, Hahót, Sávoly, Somogysámson, Sükösd.
A savas hatású lignit lágy, földes kőszén, amiben még a növényi részek és az évgyűrűk jól felismerhetőek. A kőpor javítóanyag kategóriába tartozik.
A lignitpor a lignitbányászat mellékterméke. A hazai lignitek pora jelentős mennyiségű ként tartalmaz, elsősorban pirit formájában. Levegőn és talajban a pirittartalom oxidálódik, az ennek során keletkező kénsav pedig gipszet képez a jelenlevő kalciumvegyületekkel. Ezért a lignitpor a gipsz mint javítóanyag pótlására is használható, csak jóval nagyobb mennyiségben. A benne levő huminsavak kedvező hatást gyakorolnak a növények fejlődésére, a növekedésüket serkentik. Meszes-szódás szikes szántókon jó eredménnyel használható. Lignitporból általában a gipsz négyszeresének megfelelő mennyiséget kell használni a lúgos szikes talajok javításához.
A gyakorlatban többnyire gipsz-anhidrit-őrleménnyel keverve, a higroszkóposság ellensúlyozására használják, és ezáltal a két anyag javító hatása is fokozódik.
Az istállótrágyák szükségszerűen racionálisabb kezelése, hasznosítása – egyáltalán, a jobb szervesanyag-gazdálkodás – felhívja a figyelmet a nagy tömegben felhalmozódó lignithulladék, lignitpor nagyobb mérvű felhasználására! Beszerezni a lignitkitermelő helyekről lehet.
A dudarit barnakőszén. Dudari szénnek is nevezik, mert Dudar mellett, külfejtéssel termelik. Telepvastagsága 2–4 m. A kitermelt szenet egy osztályozórendszeren viszik át, ami az 1–3 milliméteres szemcseméretű frakciót elkülöníti. Ez egyben tisztítást is jelent, mert az esetleges por- és homokszemcsék az 1 milliméteres szitán átesnek, nem kerülnek a termék alapanyagába. Az 1–3 milliméteres frakciót Biatron-G néven Olaszországba is exportálják, vagy 1 milliméternél apróbbra őrölve huminsav-extrakcióhoz használják.
Itthon a dudari szenet Huminit és Dudarit néven talajjavító anyagként használják. A dudari szén geológiai értelemben nagyon kivételes. Huminsavtartalma 60–70 százalék, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag természetes Ca-humátnak tekinthető. Ásványtanilag a nemzetközi szakirodalom leonardite-nak nevezi az ilyen kivételes huminsavtartalmú szeneket. Világviszonylatban is csak néhány lelőhelye van.
Szerves ásványi talajjavító anyagok
A lápföldszerű agyagásvány humusz keveréket és meszet tartalmaz. A lápföldszerű – agyagos lápföld, lápföldes agyag, meszes lápföld – javítóanyagok nem a láptalajok (szerves-, illetve tőzegtalajok), hanem a lápos réti talajok anyagai. Kizárólag homoktalajok vagy homokos szövetű talajok javítására, úgynevezett helyi javítóanyagként használható, ha szervesanyag-tartalmuk 10–14 súlyszázalék, a leiszapolható rész 70–90 százalék, Arany-féle kötöttségi számuk pedig 50–80 között van.
A homoktájak csaknem valamennyi alluviális (mélyfekvésű, turjános, vápás, semjékes) területein megtalálhatók, a velük határos vagy közeli homokterületek javítására alkalmilag használhatóak javítóanyagként.
Az előkutatással megismert lelőhelyek: Mike, Lábad, Nagyatád, Szakács, Isaszeg, Dány, Sülysáp, Gödöllő, Fót, Sződliget, Göd, Sükösd, Nemesnádudvar, Akasztó, Kiskunhalas, Harkakötöny, Pirtó, Zsana, Szank, Mezőcsát, Tiszakarád, Györgytarló, Tiszacsermely, Bodroghalom, Tiszatarján, Igrici, Mezőnagymihály, Kocsord, Mérk, Nagyecsed, Pócspetri, Kék, Biri, Vasmegyer, Tiborszállás, Beszterec, Győrtelek, Anarcs, Ököritófülpös külterülete.
Az alginit vulkánok krátereiben és tengeri lagúnákban, elhalt algák maradványaiból keletkezett. Szürkésfehér színű, kissé zsíros tapintású, lemezes, omlékony, mállékony, őrlés nélkül használható javítóanyag. Az alginit 10–12 százalék humuszt, 20–25 százalék meszet, jelentős mennyiségű agyagásványt, valamint foszfort, káliumot, nitrogént és mikroelemeket tartalmazó, 90-es Arany-féle kötöttségi számú üledékes kőzet. Jó vízháztartást és tápanyagellátást biztosító javítóanyaga a legsilányabb homoktalajoknak, ezért faültetéshez starterként használható.
Előfordulási helye: Pula, Gérce.
Ásványi talajjavító anyagok
A mészkő keményebb vagy puhább változataiból, mésztufákból készített őrlemények mésztrágyázásra és melioratív talajjavításra egyaránt felhasználhatók, bár oldékonyságuk kissé gyengébb, mint a lápi mésziszapoké. Az úgynevezett lágymészkövek egy része a fejtés során bekövetkező aprózódás, mállás után szitálással is elkülöníthető és felhasználható. A mésztufából készült őrlemény kalcium-karbonát-tartalma minimum 70 százalék, magnézium-karbonát-tartalma 10–20 százalék, szemcsenagysága pedig 0–2 milliméter lehet. A kemény mészkövek őrleményeinek legalább 80 százalék kalcium-karbonátot kell tartalmazniuk, a magnézium-karbonát-tartalmuk pedig csak 10 százalék lehet. A mészkőport általában a szokottnál nagyobb adagú, közepesen érett istállótrágya alászántása után kell kiszórni, hogy kedvezőbb legyen az oldódása (amit a szerves trágya bomlása közben keletkező szénsav is elősegít). Előfordulási és beszerzési helyek: Nagytétény, Bakonyszentkirály, Bükkösd, Polgárdi, Fertőrákos, Nagyharsány, Beremend, Sóskút, Felnémet, Tapolca (Botakő), Tardosbánya.
A lápi (vagy tavi) mész a láptalajok és lápos réti talajok térségében, rendszerint tőzeg, lápföld vagy agyagos lápföld fedőréteg alatt található. Igen finom szemcséjű, rétegzetlen vízi üledék. Színe fehér, nedvesen sárgás árnyalatú, száraz állapotban porózus szerkezetű. Nedvesen kenődő, zsíros tapintású, kiszáradva kisebb-nagyobb rögökre esik szét. Omlékonysága miatt őrlése szükségtelen.
Légszáraz állapotban igen magas, 80–90 százalék körüli a kalcium-karbonát-tartalma, azonban a nedvességtartalom növekedésével arányosan mésztartalma csökken.
A savanyú talajok javítására és mésztrágyázására használható. Nyáron körülbelül 30–40 százalék, télen 50–55 százalék a kiszállított anyag nedvességtartalma. Jelenleg csak a pölöskei bányatelepekből termelhető.
A dolomit őrleménye olyan szántóterületeken használható, ahol a talaj nemcsak mészhiány, hanem magnéziumhiány miatt is javításra szorul. Az ilyen területeken – körülbelül az összes hazai savanyú talaj egyharmadán – igen erőteljes az ásványi anyagok csapadék általi, oldhatóságuk sorrendjében való kimosódása. Az agyaghiányból, valamint a növények elvonó hatásából keletkező és fokozódó magnéziumhiány következtében a hidrogén kerül túlsúlyba, ami tovább nehezíti a még meglévő magnézium felvételét is. Minél savanyúbb és porózusabb a talaj, a dolomitőrlemény annál inkább alkalmas a magnézium pótlására, ugyanakkor jelentős mésztartalma miatt a savanyúság tompítására is. Talajjavításra elsősorban a természetesen porlódó, puhább dolomitok alkalmasabbak. Előfordulási és beszerzési helyek: Gánt, Cserszegtomaj, Gyenesdiás, Pilisvörösvár, Keszthely, Alsótekeres, Várvölgy.
Gipsz és gipsz-anhidrit. A gipsz többnyire fehér vagy szürke alapszínű, néha színeződött puha kőzet. Könnyen összetéveszthető a mészkővel, azonban puhább nála, és sósav hatására nem pezseg. A hazai lelőhelyeken nagyobbrészt nem gipsz, hanem egy vízmentes változata, az anhidrit található. A gipsz a felszíni vizek hatására, anhidritből, másodlagosan keletkezik (vizet is tartalmazó kalcium-szulfát), ezért mennyisége a mélység irányában fokozatosan csökken. Fő előfordulási és kitermelési helye Perkupa, ahol mélyműveléssel fejtik.
Főként gyengén lúgos szikes talajok javítására használható, mivel lúgos közegben is oldódik, semlegesíti a lúgosságot. A nátriumionok helyét kalciumionok foglalják el, a talajkolloidok koagulálnak, a talaj fizikai tulajdonságai kedvező irányba változnak. Alkalmazásához a talaj vízrendezése és mélylazítása is hozzátartozik.
Mivel az anhidritnek igen hátrányos tulajdonsága, hogy szállítás és tárolás közben, illetve nedvesség hatására könnyen összeáll, csomósodik, gipsz-anhidrit és lignitpor 80:20 arányú keverékét szokták készíteni. A keveréket a perkupai őrlőüzem állítja elő és hozza kereskedelmi forgalomba.
A lösz vagy sárgaföld (digóföld) a javításra szoruló szikes talajjal együtt, az altalajban fordul elő. A szikes vagy szikesedő felszín javítására akkor használható, ha mésztartalma legalább 5–8 százalék, összes sótartalma 0,1 százaléknál kisebb, ha magnéziumtartalma 7 százalék alatt van, és ha szódát nem tartalmaz.
Sárga, sárgás alapszínéről, a benne levő csigákról, fehér mészkiválásokról jól felismerhető. Kizárólag helyi jelleggel, a javításra szoruló szikesek altalajából termelhető ki. Ha a lösz mésztartalmát a víz feloldja, márgás, nagyobb mésztartalmú réteg képződik. Ez is alkalmas a szikes felszín javítására. Az alföldi szikes talajtájak övezetében a magasabb fekvésű, „mezőségi” típusú hátak altalajában települő meszes, löszös képződmények, a „digóföldek” mésztelen felszínű szikes szántók javítására használhatók.
A bentonit vagy montmorillonit mindkét nevét egy-egy lelőhelyről kapta. Fort Benton Amerikában, Montmorillemont Franciaországban van. Mindkét fogalom ugyanarra az anyagra, egy nagy vízkapacitású, nagy adszorpciós képességű agyagásványra vonatkozik. A hazai előállítású úgynevezett bentonitos nemesagyag is nagy montmorillonit- (alumínium-hidroszilikát-)tartalmú kőzetőrlemény. Kedvező tulajdonsága a duzzadóképesség, a jó peptizáció és diszperzióstabilitás, a nagy kationcserélő képesség, a nagy viszkozitás, a kis vízleadó képesség, a „nyers” kötőképesség stb. A talajok víztartó képességének és biológiai aktivitásának javítására használható. Igen lényeges kedvező tulajdonsága, hogy megköti és le is adja a növényeknek a tápanyagok különböző ionjait.
Jelentősen csökkenti a tápanyag-kimosódást, különösen a könnyű, homoktalajokon és homokos szövetű talajokon. Tápanyagmegkötő képessége miatt kiváló adalékanyaga a komposztálásnak.
A kis nitrogéntartalmú műtrágyák „púderozására” is használják, mivel a vízmegkötő képessége gátolja a műtrágyák összetapadását, illetve elősegíti a gépi kiszórhatóságát. A bentonit hasznosítása, kiváló adottságai ellenére, nem megfelelő mérvű.
Előfordulási és beszerzési helye: Pétervására, Mád, Istenmezeje, Egyházaskesző.
A zeolitőrlemény – a kőzetek vulkáni eredete, geokémiai differenciálódása következtében – igen jelentős nyomelem- és ritkaelem-tartalmú kőportrágya. Ioncserélő képessége alapján alkalmas a talaj-pH stabilizálására. Savanyú talajokhoz adva azok pH-ját a neutrális tartomány felé igazítja. A lúgos alkálifém-koncentráció csökkentésére is felhasználható. E tulajdonságaik alapján a savanyú és a szikes talajok javítására használható. Molekuláris pórustestű, 25–30 százalékos dinamikus vízadszorpcióval rendelkező vázszilikátjai javítják a talaj vízháztartását. Különösen a laza, könnyen kiszáradó, nagy pórustérfogatú, könnyen oxidálódó talajokon van „kötőképesség”-növelő hatása (homokos szövetű talajokon). Egyes változatai alkalmasak a talajok nyomelemtartalmának stabilizálására. Elsősorban intenzívebb művelésű házikertek, háztáji földek, fóliakertészetek, valamint a kereskedelmi forgalomba kerülő föld- és tápanyagkeverékek, ásványkompozitumok adalékanyaga. Előfordulási és beszerzési helyei Mád és Rátka.
A perlit nagy víztartalmú (riolit- vagy dácitváltozatú), savanyú kémhatású, felszíni kitermelésű kőzet. Szilícium-, alumínium-, kálium-, vas-, magnézium-, kalcium-oxid-tartalmú. Megőrlik, majd 850–900 Celsius-fokra hevítik. Eredeti térfogata 7–16 szorosára duzzad.
Az üveg vagy fólia alatti termesztésben komposzthoz adagolva kiválóan szabályozza a növények vízgazdálkodását és javítja a talajklímát. A borászatban és a dohányiparban szűrőanyagként használják. Előfordulása és beszerzési helyei Pálháza, Pásztó, Nyírtelek, Pilisvörösvár, Erdőbénye, Tököl, Lepsény.
A kálitrachit mintegy 70 százalékban káliföldpát. Az átlagosan 10 százalék káliumtartalmú vulkáni kőzet kellő finomságúra őrölve az egyéves szántóföldi növények számára is tápanyagot szolgáltat, illetve termésnövekedést vált ki. Elsősorban savanyú, szerves és tápanyagokban szegény homokos szövetű talajokon, őszi alaptrágyaként alkalmazható. A viszonylag stabil kötésben levő káliumot agrotechnikai megoldásokkal (például homoki vetésforgóval, szerves és műtrágyázással kombinálva) lehet mobilizálni. A kálium feltárásához igen jó megoldás például a kálitrachitos istállótrágya-érlelés is. Előfordulása: Telkibánya.
Dömsödi János
egyetemi docens
(A felhasznált irodalom a szerzőnél megtekinthető.)
