Kedvező, stabil és védett környezetben a nagy állatpopulációknak normális esetben nem halnak ki. Ilyen események általában egy katasztrófa – például pusztító tűzvész, az élőhely megsemmisülése vagy túlzott kizsákmányolás – esetén következnek be. Ha csökken az egyedszám, vagy gyengül a populáció, túlságosan fogékonnyá válhatnak a betegségekre, zavarásokra vagy más veszélyekre – írja a Phys.org.
Az észak-macedóniai Preszpa-tóban fekvő Golem Grad szigetét meredek sziklák veszik körül, amelyek kiváló védelmet nyújtanak. Az erdős fennsíkon görög teknősök (Testudo hermanni boettgeri) élnek nagy számban. Van elég táplálék és napozóhely, a hímek magas hangon jelzik a szaporodási szándékukat – látszólag semmi sem fenyegeti a populációt.
Fotó: MartinDimitrievski, Wikimedia Commons
Az hosszú életű fajokhoz hasonlóan a populáció fennmaradásához magas felnőttkori túlélési arány szükséges. Golem Gradon nincsenek olyan ragadozók, melyek a kifejlett egyedekre veszélyt jelentenek. A tó 850 méteres tengerszint feletti magassága, az enyhe mediterrán klíma szintén kedvező a hüllők számára.
A teknősök könnyű megfigyelhetősége miatt 2008-ban terepi monitoring program indult, amely Észak-Macedónia, Szerbia és Franciaország tudományos együttműködésének eredménye volt. A hosszú távú kutatási program 2023-ban megkapta a CNRS SEE-Life minősítését.
A látszat azonban csal: ez a populáció kritikus állapotban van. A közel húsz év alatt összegyűjtött demográfiai, viselkedési, élettani és kísérleti adatok azt mutatják, hogy bár a teknősök szexuálisan és reprodukciós szempontból is rendkívül aktívak, a populáció valójában önmagát pusztítja el.
Demográfiai öngyilkosság
A demográfiai öngyilkosság furcsa és elsőre ellentmondásos elméleti jelenség. Ahhoz, hogy kialakuljon, nagyon speciális feltételek szükségesek. Elképzelhető egy olyan nagy sűrűségű populáció, ahol az erőszakos szexuális viselkedés annyira gyakori, hogy veszélyezteti a nőstények túlélését. Ez fokozatosan felborítja az ivararányt, vagyis túl sok hím marad. Emiatt a nőstényekre még nagyobb nyomás nehezedik: egyre kevesebben lesznek, miközben egyre többet zaklatják őket. Így kialakul egy ördögi kör, amely végül a nőstények eltűnéséhez és a populáció kihalásához vezet.
A természetben a szaporodás ritkán romantikus. A hímek sokszor addig zaklatják a nőstényeket, amíg azok párosodnak velük, és közben akár sérüléseket is okoznak. Egyes esetekben ez akár a nőstény pusztulásához vezethet. Megfigyeltek ilyet például elefántfókáknál, vadjuhoknál, szürke mókusoknál, vidráknál, szarvasoknál, varangyoknál, gyümölcslegyeknél és még embereknél is. Az ilyen viselkedés azonban evolúciós szempontból hátrányos, mert ha a nőstény elpusztul, a hímnek nem lesz utóda. Ezért az extrém erőszak továbbra is ritka.
A túl agresszív hímek rendszerint kevesebb utódot nemzenek, így viselkedési mintáik kevésbé öröklődnek tovább. Emellett, amikor túl sok a hím, sokuk elvándorol jobb párzási lehetőségek reményében, csökkentve a nőstényekre nehezedő nyomást.
Fogságban végzett ritka kísérletek azonban kimutatták, hogy ha mesterségesen túl sok hím van jelen, az komoly negatív hatással lehet a populációra. Japán garnélarákoknál például a hímtöbblet csökkenti a nőstények termékenységét, míg az elevenszülő gyíkoknál fokozza az agressziót és rontja a nőstények túlélési esélyeit.
