A következő növények között akadnak kevésbé ismertek, kisebbek, nagyobbak, kúszók és mászók, kezdőknek valók és több gondoskodásra vágyók, mégis egy a lényeg, mind megtermelhető nálunk, jól bírják forró nyarainkat.
Zergeszarv (Proboscidea lousianica)
Észak-Amerikából származó, heverő szárú egynyári növény. Fény- és melegigényes, optimális fejlődéséhez 20 °C-nál magasabb hőmérsékletet és háborítatlan, közvetlen napfényt igényel. Virágzásig nagyon bőséges locsolásra van szüksége, de azért legyünk óvatosak, mert a pangó víz hatására könnyen megrothad. A számára megfelelő talaj könnyen melegedő, mélyrétegű, közepesen kötött, semleges vagy enyhén lúgos kémhatású és jó vízgazdálkodású legyen. Ahogy egyre burjánzik, mérsékli a talajnedvesség párolgását, de tartósabb szárazság esetén feltétlenül locsolni kell. Vigyázzunk a gyökereire, inkább csak gyomláljunk körülötte, illetve vágjuk el a gyomok szárát a talaj felett. Gyönyörű pasztellrózsaszínes- lilás virágait méhek porozzák be. Különleges ízű zsenge terméseiből savanyúság készíthető. A megszáradt terméséről miután leválik a hús, megmutatja a jellegzetes szarvacskáit.
Okra (Hibiscus esculentus)
Trópusi, szubtrópusi területeken elterjedt, ennél fogva eléggé melegigényes. Fényigénye közepes, némi árnyékolást még elvisel. Középkötött, jó vízgazdálkodású, könnyen melegedő talajban érzi magát legjobban.
Helyrevetése csak május közepetáján történhet, de szakaszosan is vethető júliusig. Életének első részében fokozottan vízigényes, de érzékeny a hideg víz okozta talajlehűlésre. Környékét mindig tartsuk gyommentesen. Bájos krémszínű, bordó torkú virágainak elnyílása után 4- 6 nappal szedhető. Szuperzsenge termései levesbe, főzelékbe, párolt zöldséges egyvelegbe, salátába kerülhetnek és savanyíthatók is.
Korilla (Cyclanhera pedata)
Földjüket folyamatosan tartsuk nedvesen. Amíg növögetnek a palánták, van időnk elkészíteni, vagy rendbe tenni, megerősíteni a támrendszert, amire szükségük lesz. Egyébként jól elvannak az uborkaneveldében is. A palántákat csak május 20. után lehet kiültetni, mert erősen fagyérzékeny. Dinamikusan fejlődnek, képesek 5- 10 méteres hajtásokat növeszteni. Napos, félárnyékos, meleg helyen szeretnek lenni, sok tápanyagot és rengeteg vizet igényelnek. Bőtermő, a nyár közepétől kezdve a fagyokig terem.
Már a 2- 3 cm- es terméseket leszedhetjük. A fiatalokat nyersen, az idősebbeket párolva fogyaszthatjuk, az apróbbakat savanyíthatjuk, a nagyobbakat megtölthetjük hasonló módon, mint a paprikát.
Balzsamkörte (Momordica charantia)
A kabakosok családjába tartozó keserű uborkaként is ismert növény könnyen termeszthető, hasznos és még csinos is. Palántáit május- júniusban ültethetjük ki támrendszer mellé. Ha erre nincs lehetőség, hagyhatjuk a földön futni, ebben az esetben viszont ajánlott legalább talajtakarást alkalmazni, mert a termések könnyen rothadásnak indulnak a nedves talajon.
Legjobban teljes napfényben, homokos vagy agyagos, jól vízelvezető, semleges vagy enyhén savas talajban fejlődik. Eléggé tápanyagigényes, ezért ajánlott kéthetente folyékony tápoldattal meglocsolni. Régóta használják cukorbetegség kezelésére, mivel egyik hatóanyaga hasonlóképpen hat, mint az inzulin, vagyis csökkenti a vércukorszintet.
Lóbab (Vicia faba)
Találunk köztük alacsonyabb, bokros növekedésűt és magasabbat is, így a rendelkezésünkre álló hely alapján válasszunk fajtát. Májustól már szabad földbe kerülhetnek a magok, kb. 5 cm mélyen. Erős szélben, vagy a növekvő termések súlya alatt megdőlhet, ezért ajánlatos megelőzésképpen száraz ágakkal megtámogatni a növényeket. Amikor megjelennek a hüvelyek, csípjük ki az oldalhajtásokat. A terméseket óvatosan szedjük, hogy ne zaklassuk fel nagyon a növényt, használjunk ollót. Fiatal korban a legízletesebbek.
Letermés után vágjuk vissza a töveket 5 cm- esre és várjuk a következő hullámot. Ha maradt magunk, és szeretnénk, megkísérelhetünk egy másodvetést, amikor az elsők már kb. 20 centiméteresek.
Sütőtök (Cucurbita maxima)
Április végén, május elején végső helyükre vessük el a magokat, a bokrok között hagyjunk legalább 1 méter távolságot. Töretlen fejlődésükhöz jókora területet, sok napsütést és rengeteg szerves tápanyagot igényelnek. Kéthetente öntözzük meg folyékony tápoldattal. Vízigényük a többi nyári tökféléhez (cukkini, patisszon, etc.) képest kissé alacsonyabb, de a forró, száraz időszakokban nem árt meglocsolni. A terméseket késő ősszel kell leszedni, miután a dér megcsípte őket. Vastag, szinte páncélos héjuk garantálja, hogy fagymentes helyen hosszú hónapokig eltarthatók legyenek.
Ezekkel a növényekkel üdítőbbé és izgalmasabbá tehetjük a nyári hónapokat anélkül, hogy folyton aggódni kellene az életük miatt.
