A IX. századból származó régészeti leletek tanúsítják, hogy a cetvadászat már a viking korban központi szerepet töltött be a Feröeren élők életében. Különös jelentőséggel bírt a bálnazsír, amelyet nemcsak táplálkozásra, de olajjá alakítva világításra és más célokra is használtak. A bőr egyes részeiből köteleket, a gyomorból úszókat készítettek. A nyelőcsövet cipők készítéséhez, a kiszárított és csíkokra hasított péniszt pedig a bőrcipők összevarrásához használták.
Jelenleg a cetvadászatot a feröeri hatóságok szabályozzák, és az ott élők a kultúrájuk és történelmük szerves részeként tekintenek a grindadrápra. Ugyanakkor állatjogi csoportok kegyetlen és fölösleges hagyománynak tartják mindezt, amire a helyi vadászok azt felelik, az ellenzők nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel a vadászati módszereket és a cetvadászat gazdasági jelentőségét illetően.
Nagy számban fordul elő az északi és a déli félteke szub-arktikus vizeiben. Nagy, akár ezer egyedet számláló rajokban vándorol. A hímek elérhetik a 2,5 tonnás és 6,5 méteres méretet, míg a nőstényeknél ez 1,5 tonna és 5,5 méter lehet. Az Északi-Atlanti-óceán keleti és középső részén a becsült állománya mintegy 800 000 ezer példány.
A cetvadászat hajtással indul, mégpedig akkor, amikor a halászok egy nagyobb rajt észlelnek közel a parthoz. Az észlelés hírét továbbítják a választott cetvadászati tisztviselőknek és a körzet felügyelőjének, akik a lehető leggyorsabban értesítenek mindenkit a helyi közösségben, hogy elég ember és csónak gyűljön össze a hajtásra. A munkáltatók általában elengedik alkalmazottaikat a vadászat idejére.
Mikor mindenki megérkezik, a vadászok csónakkal a vadászat céljára engedélyezett öbölbe vagy fjord végébe hajtják a rajt. Ezt követően a vadászatvezető jelzést ad, hogy a cetek mögött a kötélre kötött kövek a vízbe dobhatók, ezzel a part felé hajtva a ceteket, ahol az állatok megfeneklenek.
A sikerrel megfeneklett ceteket a parton vadászok várják – amelyik állat nem sodródott ki eléggé a partra, annak hátába acélkampót vágnak, azzal húzzák a sekélyebb részekre. Ezután a ceteket egy éles késsel megölik. A vágás az állat tarkóján, a kifúvólyuk mögött történik, ezzel elvágva a gerincvelőt és megszakítva az agy vérellátását, ami másodperceken belül eszméletvesztéshez és az állat kimúlásához vezet. (A levágás módszereit évek óta állatorvosi monitoring program keretében vizsgálják, ami megmutatja az egyes állatok kimúlási idejét.) Kétségkívül ez a leghumánusabb módszer, az állat minimálisan szenved, viszont rengeteg vér ömlik a vízbe, ezzel hosszabb időre vörösre festve az egész öböl partját.
Az elosztás egysége a skinn, egy hagyományos mértékegység, ami 34 kg bálnazsírnak vagy 38 kg húsnak felel meg. Az elejtett ceteket megszámozzák, skinnben mért értéküket pedig római számokkal jelölik. A zsákmányt soha nem dolgozzák fel ipari módszerekkel, mindenki a neki jutó részt maga kezeli. A cethúst és bálnazsírt többféle módon tárolják, készítik el és fogyasztják. A friss húst megfőzik, vagy steakként tálalják fel bálnazsírral és burgonyával. A húst csíkokban kiakasztva szélben is szárítják, majd több hét után nyersen fogyasztják vékony szeletekben. A legtöbb körzetben azonban szokás szerint a zsákmány egy részét a helyi kórháznak, bölcsődének, gondozónak vagy más szociális intézménynek adják. Az elosztást követő 24 órán belül a helyi önkormányzat köteles gondoskodni a maradványok eltakarításáról.
A szabályok a technológia fejlődésével folyamatosan változnak, ezek alapján például a szigony használata 20 éve tilos! Feröer-szigeteken összesen kilenc cetvadászati körzet van, ezekben 23 jóváhagyott öböl található, amelyek megfelelőek az állatok partra tereléséhez. A cetvadász egyesület, vagyis a Grindamannafelagið teret biztosít a vadászattal kapcsolatos megbeszéléseknek és vitáknak, míg a vadászat szabályozásáért, valamint a cetek állományával foglalkozó nemzetközi tudományos és környezetvédelmi szervezetekben való részvételért a halászati minisztérium a felelős.
A cetvadászatok fő idénye a nyár, de idén már májusban elkezdődött. A jelentések szerint eddig 500 delfint öltek meg a helyiek. A feröeri kormány tavaly szigorított az elejtési számon, mivel egy korábbi alkalommal szokatlanul sokat, mintegy 1400 állatot vadásztak le Feröer partjainál.
