Az öt legkönnyebb oltásmódot szeretném bemutatni, hogy sikerrel vegye mindenki az akadályokat.
Magam is kertészkedő ember vagyok, szeretem ezt a szakmát, ezért próbálok ki sok mindent. A cikk aktualitását az adja, hogy április végéig, május közepéig, tekintettel a hideg tavaszra, még lehet oltani.
Ha nincs a hűtőben oltócsapunk, amit még a nyugalmi időszakban szedtünk, akkor a fákon levő vízhajtások alsó részét használhatjuk oltócsapként, ahol még kihajtás előtt álló rügyeket találunk.
Hasonló vastagságú oltóvessző és alany esetén
Amennyiben az oltóvessző és az alanynak szánt vessző vagy ágrész hasonló vastagságú, adódik a legkönnyebb oltási mód, a párosítás.
A gyakorlattal rendelkező oltók tudják, hogy minden oltás alapja a metszlap vágása. Régen úgy tanították, hogy egy húzással kell megvágni, nem szabad javítgatni, nem lehet hullámos a felület.
A metszlap az oltóvessző átmérőjének 2,5-3-szorosa legyen. Azt megtanultuk, hogy ha tudunk jó metszlapot vágni az alanyba és a nemesbe, akkor már ismerjük az egyik oltást is. 
Ez a párosítás. Használja ezt még valaki? Elárulom, hogy a holland kézben oltott almaoltványok nagy része még mindig így készül. Meglepetésemre az egyik legnagyobb cseh dióoltó (téli kézben oltás) is sima párosítással olt, igen jó kihozatallal.
Ennél az oltási módnál figyelni kell arra, hogy a metszlapokhoz közel legyenek rügyek a vessző épségben maradt részén. A hormonok hatása miatt gyorsabb lesz a kalluszosodás. Amúgy ezeket a rügyeket lekötjük, esetleg tartalékszerepük lesz. 
Az oltócsapon, a lekötött rügyön kívül még 1-2 rügy található, attól függően, hogy mekkora az oltóvesszőnk, hány rügyet tartalmaz, illetve mennyire akarunk spórolni a rügyekkel.
A legnehezebb ennél az oltási módnál a kötözés, hogy ne mozduljanak el a párosított növényi részek. Ehhez valóban sok gyakorlat kell.
A kézben oltás egyik legfelkapottabb oltása az angol nyelves párosítás. Használják a szőlőnél, a diónál, az almánál, a törökmogyoró törzsű mogyorófácskáknál és sok egyéb fajnál. Miért jobb, mint a sima párosítás? A két megvágott nyelv rögzíti egymáshoz az alanyt és az oltócsapot. Könnyebb a kötözés. A több metszési felület pedig több kalluszt képez. Alapja a metszlapvágás, aminél először megvágjuk a hosszú sima metszlapot, azon belül egy rövidebb nyelvet hasítunk be.
Nehezebb és gyakorlatot igénylő a nyelvek megvágása. Honnan induljon? Milyen szögben menjen? Ez elég sok gyakorlást igényel, de ha valaki rájön a nyitjára, jó oltó lesz.
A kötözése egyszerűbb, mint a párosításé, hiszen egymáshoz rögzülnek a növényi részek a nyelvek segítségével.
Az oltócsap túl vastag és nincs megfelelő alany
Van egy módszer, ahol megegyezik az oltás és a szemzés metszlapvágása: a chip-szemzés és a rügylapozás, ez utóbbi ugyanis egy oltásmód. Egy kis eltérés a fás rész arányában lehet és abban, hogy a nyári szemzéseknél van levélnyél, a tavaszi oltásoknál pedig nincs.
Tehát 2-3 éves vastagabb részekbe jöhetett a rügylapozás. Az alanyon két fordított U alakú vágást ejtünk, körülbelül 4 mm mélyen. Az oltócsap pedig nagyon hasonlít a szemzésnél vágott egyrügyes hajtásrészre, csak két részletben, mélyebben kell kivágni és 3-4 cm hosszú. Fontos, hogy a farészből is vágjunk hozzá néhány millimétert.
Vastag alany, vékonyabb oltócsap
A héj alá oltás is egy nagyon könnyű oltásmód, kezdők is sikerrel tudják megcsinálni. Ha egy vékony oltóvesszőnk van, vagy csúcsrügyes, végálló rügyes oltóvessző áll rendelkezésünkre, akkor ez az oltásmód használható. Az alanynak használt növényi részt felhasítjuk a metszlappal 90 fokos szögben, arányosan az oltóvesszőn levő metszlap hosszával.
Az oltókés tűrő részével egy kicsit felfeszegetjük, hogy kényelmesen bele tudjuk csúsztatni a metszlappal rendelkező oltóvesszőt. Az oltóvessző megvágása is egyszerű, ugyanúgy, mint a sima párosításnál.
Egy szépen vágott metszlappal rendelkező oltócsap garancia a jó eredéshez, de fontos, hogy a metszlap közepénél, vagy legalább a közelében legyen rügy! Ezt le fogjuk kötni, ebből lesz a tartalék rügyünk, ha nagy baj érné az oltóvesszőnket. A két-háromrügyes oltócsap itt is ideális, és szorosan kell lekötni az oltást. Oltóviasszal vagy fagéllel fedni kell a sebeket, és ha kihajtott oltóvesszőt használunk, a rügyeket is kenjük le, hogy az eredésig minél kevesebbet párologtassanak.
Körténél egy kicsit vastagabb ágrészbe oltottam egy vékonyabb, már kihajtott oltóvesszőt. Ha pár rügye hiányzik, hosszabb oltóvesszőt használjunk. Szóval, ha semmi sem ideális, akkor is lehet próbálkozni az oltással. Az oltóvesszőn hosszú és két oldalán egyforma, szimmetrikus metszlapot vágunk. Aztán az alanyt egy kicsit oltókéssel szét kell feszíteni és beilleszteni az oltócsapot az egyik oldalra, vagy lehet két oltócsapot is mindkét oldalra. Vigyázni kell, nehogy túlnyíljon az alany, maradjon szoros az illesztés.
Az oltócsap és az alany kambiumának egymáshoz kell érnie! Aztán nagyon szorosan le kell kötni az oltást, és az oltócsapot viaszolni, vagy fagéllel az oltócsap végét, esetleg a rügyeket is lekenni.
Főleg, ha már megpattant rügyekről beszélünk. Vegyük ezt az oltást lépésről lépésre!
Minden kertészkedőnek, értékmentőnek jó oltogatást, sikeres kertészkedést kívánok, legyen örömük a munkájuk gyümölcsében. Ha ezekkel az oltásokkal már unalomig kiművelték magukat, próbálják ki a kecskelábékezést, a javított hasítékoltást és az oldallapozást is. Ezekhez már nagy gyakorlat kell, de lépésről lépésre minden megtanulható.
Palesits Zsolt, Palesits Faiskolai Kft.
