0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. július 22.

A méhbiológia alapjai 4.

Cikksorozatunk előző részeiben a méhcsalád tagjait mutattuk be, így a párzott és párzatlan anyát, a dolgozókat és a heréket. A petézésről és a méhcsalád anyátlanságáról írtunk részletesen. Folytassuk a méhbiológia alapjait!

A cikk előző részei ide kattintva érhetők el:

A méhbiológia alapjai – A teljes átalakulás fogalma és szakaszai
A méhbiológia alapjai 2. – A párzás
A méhbiológia alapjai 3.

 

Álanyásság

Ha a család hosszabb ideje anyátlan, és nincs anyanevelésre alkalmas fiasítása, dolgozók kezdenek el petézni. Az anyátlan család bizonyos idő után néhány dolgozót anyapempővel kezd el etetni. A nemi hormonokat tartalmazó eleségtől és anyaferomon hiányában ezeknek a dolgozóknak a csökevényes petefészke megduzzad és elkezd petéket termelni. Erre általában az összes fiasítás kikelése után, mintegy két-három hét elteltével kerül sor. Egy családban több álanya is van. Az álanyák a kaptárban szétszórtan petéznek, akár a méztérben is.

Míg a valódi méhanya gyakran a szemünk láttára petézget akár a kiemelt kereten is, az álanyát hiába figyeljük, szabad szemmel nem lehet felismerni. Üvegfalú kaptárban sikerült már ellesni olyan pillanatot, amikor a virágporos lábú álanya petét rak a sejtbe, mivel az álanya gyűjt is.

Az álanya párzásra képtelen. Csak herét fiasíthat. Petéi vékonyak, kisebbek, áttetszőbbek, mint a termékeny anyáé. Álcái színtelenek, kevés tápanyagon fekszenek. Ha felnyitjuk a sejtek fedelét, a szoros munkássejtben fejlődő álcák kitüremkednek.

Az álanya ivadéka kikelését követően apró, tömzsi törpehere. Morfológiailag lényegesen különbözik a természetes anya által fiasított herétől.

Az álanyás család anyabölcsőt húz hereálcára és virágporos sejtre is. Egy sejtben több petét is láthatunk. Ez azonban nem tévesztendő össze a petézést kezdő, fiatal anyák átmeneti petézési rendellenességeivel, amikor néha elejtenek egy-egy petét a már lerakott mellé, vagy a sejt oldalfalára ragasztják.

Az álanyás családokra a legtöbb esetben a feloszlatás vár, amikor is a lépekről a méheket lesöpörjük a földre.

A méh­állomány így sem vész el, mert egy-két órán belül bekéredzkednek a szomszédos kaptárakba, ahol ismét hasznosíthatják életkoruknak megfelelő munkájukat.

Az álanyás család anyásításával csak akkor érdemes próbálkozni, ha állapota még nem előrehaladott, elég népes, és legalább a méhészeti idény közepén vagyunk. A sok próbálkozás és veszteséges kísérlet ellenére akad néhány elterjedt anyásítási módszer, amelyek sikere mindegyik esetében bizonytalan.

Önmagában anyásítani álanyás családot biztos kudarc, mert a beadott anyát megölik. Ha álanyás család anyásításával próbálkozunk, első lépésként el kell vennünk a fias kereteit. A legbiztatóbb próbálkozás az lehet, ha erős tartalékcsaládot helyezünk fiasítás nélküli álanyás családhoz a fészek közepébe, az anyát szigorúan zárkában tartva. Kis szerencsével néhány nap múlva kiengedhetjük az anyát.

Anyabölcsők

A méhek különböző célból és más-más módon nevelhetnek anyát. Minden célnak megvan a maga módja, de mivel a méhek nem minden esetben törekednek a tökéletességre, megengedhetőnek tartják a „belehibázás” lehetőségét.

Rajbölcső

A méhek természetes szaporodási folyamata a rajzás. Öröklődő tulajdonság. Némely méhcsaládnál erőteljesen jelentkezik, más családoknál kevésbé.

A rajzási hangulat felébredését elsősorban a szaporodási vágy erőssége szabályozza, ezenkívül különböző környezeti tényezők.

Ha a méhcsaládban felbomlik az élelemkészlet, a fiasítás és a petézéshez rendelkezésre álló üres sejtek számának aránya, akkor rövid időn belül felébred a rajzási hangulat, a méhek rajbölcsőt húznak (a méhészek egyszerű szóhasználatában: „megszorul az anya”).

A rajbölcsők a lépeken bárhol, a szélein, alul, középen megtalálhatók. Számuk egy családban 10–40 között lehet. A kikelő anya legtöbbje tökéletes nőstény, mert álcakorának első pillanatától kezdve a megfelelő táplálékot kapta. Túlnyomó többségük szépen fejlett, eleven, nagy testű anya. Viszont rajbölcsőmentéskor mégis szükség lehet szelektálásra, gondoljunk csak a keretléchez ragasztott, meggörbült bölcsőkre.

Váltóbölcső

Amikor hosszú és eredményes időszakot követően az anya teljesítménye elkezd romlani, a méhek kezdeményezhetik a leváltását. A folyamatot kiválthatja az anya magtarisznyájának kimerülése, feromontermelésének csökkenése, valamilyen betegsége és sérülése is.

Ha a méhek az anyának valamilyen hibáját észlelik, anyabölcső építésébe kezdenek. Ezt a folyamatot csendes anyaváltásnak nevezzük.

A viszonylag kis­­számú, 1–3 darab bölcső általában a lépek szélén található. Folyamatosan épí­tik néhány nap eltéréssel, így az egyébként is ki­sszámú anyaálca jól táplált.

A bölcsők erős falúak és szabályos alakúak, ezekben az anyák tökéletesen fejlődhetnek. A váltóbölcsőből kelt anya petés nevelésű, hiszen bölcsőkezdeménybe rakott petéből nevelik.

A csendesen anyát váltó családnak a folyamat során nem törik meg a fejlődése, mert többnyire a leváltásra kerülő anya egészen az új anya keléséig petézik. Sőt, nem ritka esetben több napig vagy hetekig együtt petézik a régi és az új anya.

Pótbölcső

Ha egy méhcsalád váratlanul elveszíti anyját, szeretné minél hamarabb pótolni. Leghamarabb úgy juthatnak ismét anyához, ha munkásálcából nevelnek. Ilyen rendkívüli helyzetben 2-3 napos munkásálcákat is alkalmasnak találnak anyanevelésre.

Az a fontos a méhcsalád számára, hogy minél hamarabb legyen anyjuk. Nem törekednek a petéből nevelt, minden szempontból jó és tökéletesen fejlődő anya nevelésére.

A méhcsaládok nem maximális erősségre és a méhlegelők lehető legjobb kihasználására törekednek, hanem csak az életben maradásra és a szaporodásra. Erre a célra megfelelő egy közepes teljesítőképességű anya is.

A pótbölcsők építése során a néhány kiválasztott munkásálca körül a sejtet kitágítják és anyabölcsővé alakítják. A kisebb méretű sejt szorítja az anyát, emiatt szervei nem tudnak tökéletesen kifejlődni. Élelme sem megfelelő, mert egyrészt kevesebb, másrészt kevert táplálék, mivel az álca fejlődése elindult már a munkás irányába.

 

Forrás: Méhészet