Ha génmódosított élelmiszerekről beszélünk, akkor általában komolyabb beavatkozásra gondolunk, miszerint kivesznek egy gént egy fajból, amit egy másikba ültetnek be a kívánt tulajdonság eléréséhez, ezzel a befogadó növényt vagy szervezetet olyan tulajdonsággal látják el, amivel egyébként nem rendelkezne. Ilyen cél például, hogy ellenállóbb legyen a betegségekkel, a szárazabb időjárási viszonyokkal, illetve bizonyos rovarokkal szemben.
Ezek a vizsgálatok rámutattak arra, hogy az EU-ban engedélyezett MON810 jelű, géntechnológiával módosított kukoricafajták toxintartalma (kukoricamoly ellen ható Bt-toxin) száraz időben mintegy 7000-szerese, csapadékos időben pedig 3500-szorosa a kukoricamoly ellen használt hasonló hatóanyagú növényvédő szer egy kezelés során kibocsátott toxintartalmának. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem juthat a szervezetünkbe transzgén, mert GMO-takarmánnyal etetett állati termékeknél (hús, tojás, tej) nem kell jelölni a GMO-tartalmat.
Nézzük meg tehát, milyen következményekkel járhat, ha a GMO-élelmiszerek használata kiszorítja az alkalmazkodó-képességük miatt oly becses vadon élő fajokat. Móra Veronika biológus szerint a GMO-növények nem a környezetüktől elszigetelten léteznek: a természetes élőlénytársulásokba bejutva génjeiket átadhatják a természetben élő rokon fajoknak vagy termesztett fajtáknak, szelekciós előnyhöz vagy hátrányhoz juttatva azokat. Termesztésükkor elkülönítésük kivitelezhetetlen, génszennyezés jöhet létre, ami felgyorsíthatja a gyom- és rovarirtó szerekkel szemben ellenálló gyomok és kártevők megjelenését.
Az egyik leggyakoribb GMO-növény a szója, az elérhető adatok szerint csak Brazíliában a termőterületek 95%-án génmódosított (gyomirtószer-ellenálló) szóját termesztenek. Így szabadon permetezhetik a földeket, a szója nem fog elpusztulni, csak az egyéb kétszikűek az állományban. Ez a 2021-es adatok szerint 46 000 négyzetkilométer 95%-át jeleni. Tehát ezeken a területeken biztosan nem változatos génállománnyal rendelkező, helyi körülményekhez alkalmazkodó tájfajtákat termesztenek. Ez annak fényében elképesztő méretű terület, hogy az első génmódosított szóját a Monsanto 1994-ben mutatta be. Tehát a technológia még gyermekcipőben jár, toxikológiai és allergológiai kutatások, állatetetési kísérletek elvégzésére lenne szükség ahhoz, hogy megbizonyosodhassunk hosszú távú hatásairól.
Ha a vadon élő szójákat is megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy közöttük és a modern szójafajták között bizonyossággal már nem mutatható ki kapcsolat. Megfigyelhető tehát, hogy a génmódosított növények termesztése oly mértékben kiszorítja a vad és rokon fajokat, hogy azok a kihalás szélére kerülhetnek.
Arctic almák Amerikából2018-ban született az első genetikailag módosított almafajta, az Arctic Golden. Ebben génsebészeti eljárással csökkentették a húsbarnulásért felelős polifenol-oxidáz enzim mennyiségét. Az alma és más gyümölcsök húsa közismerten hamar megbarnul, ha felvágjuk vagy megsérül, ami a polifenolok oxidációjának az eredménye. Ez a folyamat házi módszerekkel, például citromlével vagy ananászlével lassítható, mert azokban sok antioxidáns hatóanyag található. Az is jó megoldás, ha a vágott felületet elzárjuk valahogy az oxigéntől.
Ez a biotechnológiai eljárás azonban végleges megoldást nyújt úgy, hogy nem juttat más fajból származó gént az almába. Egy olyan átalakított gént juttatnak a növénybe, ami megakadályozza, hogy polfenol-oxidáz enzim termelődjön a gyümölcsben. Az első génszerkesztéssel született fajta megkapta az amerikai és kanadai élelmiszer-biztonsági hatóság engedélyét, és előttük van az Arctic Granny és Fuji kérelme. A kutatók a Gala hasonló átalakításán dolgoznak. H. Cs. |
A szója csak segített levezetni az ok-okozati összefüggést, de közel sem az egyetlen érintett faj. GMO- termesztésbe vonták eddig a rizst, a búzát, a salátát, a burgonyát, a gyapotot, a grépfrútot és az avokádót is. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) tanulmánya szerint a kihalás fenyegeti ezeknek a fajoknak több mint 70 vadon élő rokonát. Kihalásukkal pedig az élelmiszer-biztonság nagyon fontos genetikai forrásai szűnnének meg.
Heszky László több probléma mellett arra is rámutat A transzgenikus (GM) növényfajták termesztésével kapcsolatos tudományos problémák című tanulmányában, miszerint a jelenleg köztermesztésben lévő GM-fajtákban nincs szabályozva, hogy a transzgének hol és mikor működjenek. Emiatt például a rovarrezisztens GM-kukorica minden sejtje termeli a toxint, holott a moly esetében elég lenne a szár sejtjeiben, a bogár esetében pedig a gyökér sejtjeiben termeltetni a rovarölő fehérjét. Ez a hiányosság a legfőbb kiváltó oka azoknak a környezeti és élelmiszer-biztonsági kockázatoknak, melyek jogosan merülnek fel mind a környezetvédők, mind a fogyasztók részéről.
Mindezek ellenére a verseny nagyon erős: vegyipari konszernek alakulnak, biotechnológiai és vetőmagipari cégek hatalmas összegeket mozgatnak meg, fektetnek be a majdani siker reményében, ugyanis egy originális fejlesztésű géntechnológiával módosított fajta előállítási költsége – a világszabadalmakkal és az engedélyezési eljárás költségeivel együtt – 100 millió dollár.
