0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. május 9.

Kevesebb repce, rossz időjárás, gyenge eredmények

Magyarországon a 2018-as év volt a legjobb az őszi káposztarepce számára, ekkor több mint 330 ezer hektáron termesztették. Azóta fokozatosan visszaesett a repcével vetett területek mennyisége, 2023-ban már nem érte el a 200 ezer hektárt a repce vetésterületének nagysága.

 A 2022-es nagy szárazság után ősszel szerencsére megérkeztek az esők, és mire a vetés következett, a földek is megfelelő állapotban voltak. Az enyhe tél okozott ugyan némi aggodalmat, tavaszra azonban rendeződött a helyzet. Méhészeknél érdeklődtünk a repceméz termésével és általában, az idei esztendő eddigi tapasztalataival kapcsolatban.

Halmai Sándor Zoltán
(Mohács)

Főállású méhész vagyok, ez a kilencedik szezonom. 300 méh­családdal dolgozom, 4 darab Tolnai konténerem van. Ezt a nagy állományt a menyasszonyommal, Szandrá­val kezeljük, tartjuk rendben. Nagyon szépen teleltem ki, veszteségem nem volt, a méhek 7-8 lép­utcával jöttek ki a télből – NB fészkem van. A tavasz itt, délen is nagyon változékony volt, adtam nekik lepényt és három alkalommal családonként 1-1 liter szirupot – nagyon szépen feljöttek. Szűkített fészekkel dolgozom, az időjáráshoz képest jó volt a családok fejlődése. Eddig rosszat az évről nem tudok mondani. 

Nyilván mentem repcére, amelynek az eleje semmit sem ért, mert rossz volt az időjárás, de a második felében nagyon szépen hoztak róla a méhek, voltak 3-5 kilós napok is. A csapadék sokat segített, nagyon elágazó, sokszárú lett a repce. 30 kilogramm feletti átlagom lesz, még pergetjük. Két-három család elment a rajzás miatt, de a többi bent maradt, időben zártuk az anyákat.

A jobb családokat 5 keretre, a közepeseket 6 darab NB keretre zárjuk.

Most korábban korlátoztuk az anyákat, mint a szokásos „akác előtti 10 nappal”, mert erősek voltak. Ennek oka főleg az, hogy jobban jöttek ki a télből, mint máskor. Talán azért, mert ősszel sok virágporunk volt, és késői, öntözött napraforgón is voltunk, ami nagyon jót tett a családoknak. Nem volt mászkálásunk a repce alatt, köszönhetően a gazdáknak, akik a környékünkön este fél 8-kor mennek ki „szórni”, és éjfélig dolgoznak. Nagy szerencsénk van, mi itt nappali permetezést nem látunk. Még egy jó hét van az akácvirágzásig (a riport május 9-én készült – a szerk.), az erdőszél már kezd fehéredni. Fagyás volt, de mivel az részlegesnek tűnik, maradt elég virág, a dombtetők szépek, a völgyek azonban kaptak rendesen.
A tavalyi mézemet eladtam mind, jó időben, jó áron.

Trencsényi Attila
(Szedres)

100 családos méhesem van, a fészkem 12 keret Hunor, a mézterem pedig 9 da­rab hízlalt ½ NB keret. Viszonylag jól teleltem – azért csak viszonylag, mert annak ellenére, hogy minden családom kitelelt, a méhcsaládok erőssége hullámzó volt.
A tavaszi időjárás rettenetes volt, a fűz és a gyümölcs úgy virágzott el, hogy a méhek nem is látták, olyan sok nap volt alkalmatlan a kirepülésre. Mindig bő élelemmel telelek, ez azonban idén eltűnt a kaptárból, ezért etetnem kellett – körülbelül 4 kiló cukrot etettem fel családonként. Repcére ez is eltűnt.

A családokat az akácra „éleztem ki”, meg is vagyok elégedve velük. Igaz, sokat kellett dolgoznom ezért, fedett fiassal és méhekkel folyamatosan egyenlítettem az állományt. Rossz tavaszra vall, hogy idén még nem adtam nekik műlépes keretet. Ennek oka, hogy nem volt tartós, intenzív hordásom, a repce alatt mindössze egyetlen napon volt 2 kilogrammos emelkedésem.

Repcemézem nem lett sok – még jeget is kaptunk a virágzás alatt, ami alaposan meggyepálta a repcét.

Még nem pergettem ki, 6-8 kilogramm közötti elvehető mézem van a családokban. Várok, még van egy hét az akácig (május 9-én készült a riport – a szerk.), amely fagy­káros. Nem merem kivenni addig a repcét, amíg nem látom, hogyan indul az akác. Sajnos a repce nem múlt el mászkálás nélkül, bár az idén enyhe volt, voltak már rosszabb éveim is.
A tavalyi mézemet még nem adtam el, mind az akác, mind a virág otthon van.

Bagó Zsolt
(Abaliget)

Tíz éve méhészkedem, 40 családos Hunor állóméhesem van Abaligeten, ahol élek.
A téli veszteségem 10 százalék lett, ebben elhullás és álanyásság is volt. Néhány család kevés népességgel jött ki a télből, az állomány nagy része jól telelt. A tavaszi változékony idő nem segítette a fejlődést, idén nem alkalmaztam szirupos serkentést, pedig valószínűleg egyenletesebb lett volna a fejlődés. A népesebb családok gond nélkül, szépen, egyenletesen fejlődtek.

A repce elég korán kezdett virágozni, sajnos meglehetősen hideg idő volt a virágzás elején, és mire az idő hordásra alkalmas lett, már túl volt a repce a dandárján.

Repcén sok műlépes keretet tettem be, amelyeket szépen kiépítettek a méhek. A permetezéssel nem volt gondom, a mezőgazdász előtte jelezte nekem, hogy mikor tervezik végrehajtani, és megfelelően, az esti órákban álltak neki elvégezni. Virágpor bőségesen van a családoknál, gyönyörű vegyes színűek a lépekben. Az eredményem gyenge lett, mindössze 10 kilogramm repcemézem lett családonként. Bizakodva várom az akácot, bár úgy tűnik, a fagy komoly károkat tett.

Ódor Gábor
(Gérce)

Barátommal, Ádámmal közösen méhészkedünk. Mindkettőnknek van főállása, de igyekszünk minden munkafolyamatot közösen csinálni. A méhek telephelye először Ádámék házánál volt, de azóta vásároltunk egy telket. Nekem sajnos 35 kilométert kell autóznom a mostani telephelyig, de Ádámnak közel van. Induláskor középboczonádi családokkal kezdtünk el dolgozni, de néhány éve, egy nagyobb méhészet felszámolásakor jutányos áron tudtunk Hunor méhcsaládokat vásárolni kaptárakkal együtt. Azóta mind a két keretméreten dolgozunk. Nekem a középboczonádi jobban tetszik. Igaz, csak két centi a különbség, de mintha erősebb családok fejlődnének ezen a méreten.

Tavaly 68 méhcsaládot tudtunk betelelni. Sok napraforgómézet hagytunk a családoknál, ezért kevés élelmet kellett pótolni. Nagyságrendileg fele-fele a középboczonádi és a Hunor család.

A tavaszt 60 méhcsalád érte meg, 8 sajnos elpusztult. A megmaradt családok fele ráadásul gyenge volt. Ezért már február végén megkezdtük a szirupos serkentést. A korán virágzó fagyöngy és árvacsalán virágpora segítette a munkánkat. Sok virágport gyűjtöttek már kora tavasszal a méhek. A március azonban okozott kellemetlenségeket. A hónap során több alkalommal is lehűlt a levegő, ami a méhanyák petézését is visszafogta. A korai füzek itt úgy elvirágoztak, hogy a méhek szinte nem is járták. A serkentés hatására a gyengébb családok is belendültek, kiegyenlítés után már elégedettek voltunk az állománnyal. Az idei tavaszon azt vettem észre, hogy alig tudtak nektárt gyűjteni a családok. Ha nem serkentünk, akkor néhány családnál biztosan kifogyott volna az élelem repcéig.

A sok hideg nap ellenére idén szerintem nagyon korán kezdtek virágozni a repcék. Ahol lakom, ott nagyon sok repcét vetettek.

Folyamatosan láttam a növényállomány fejlődését. Rendesen kapott műtrágyát és csapadékot is.

Van néhány gazda ismerősöm, ezért hamar találtunk vándorhelyet a méhek lepakolásához. Egy hét csúszással érkeztünk meg a „sárga tenger” közepébe. Megint bebizonyosodott számomra, hogy a természet nagy úr. Az időjárás nemcsak a kedvünket vette el, de szerintem jó néhány kiló mézünket is. Három hete vagyunk itt repcén, de egy kezemen meg tudnám számolni a jó napok számát. Vagy esett, vagy hideg volt, vagy a szél fújt. Volt olyan nap, amikor az itatóra még kijöttek a méhek, de a repcéig már nem mentek el, pedig közel volt. Az elején nagy reményekkel voltunk, de ez a sok rossz idő… Annak örülök, hogy az idei repce virágzása alatt kevés mászkáló méhet láttam a korábbi évekhez képest.

Most végeztünk a pörgetéssel, 8 kilós átlaggal zártunk, nehezen jött ki a keretekből a méz. A bent hagyott élelemmel talán kihúzzák akácig. Most is (május 17. – a szerk.) hideg van és esik is, nem tudom, mi lesz az idén, de sok jóra nem számítunk. Az akác elfagyott, alig van virágkezdemény a fákon, azok is nagyon picik, csak 2-3 centisek. Mikor lesz ebből virágzás? A telephelyünk közelébe megyünk vissza akácra szerencsét próbálni.

Buczkó Endre
(Tószeg)

Tószegen a méhészek többsége jól áttelelt. Az átlagos veszteség méhészetenként 15 százalék körüli volt. A veszteségek okát abban láttuk, hogy a késői szaporítások gyenge anyatartalékai lenozémásodtak és elpusztultak. A nozemózis ezeknél a családoknál olyan mértékű volt, hogy a megmaradtak is menthetetlenek voltak a hűvös márciusi időszak után. A jó családok a fűzön megerősödtek, de érdekes módon alig lehetett érezni a kaptárak között a jellegzetes fűznektár fermentálási illatát. A gyümölcsvirágzás adott még egy jó lendületet a családoknak, de a hűvös tavasz érezhetően megakasztotta a fejlődésüket. A méhlepényes serkentés és zacskós szirupos itatás nélkül csak a családok töredéke lett volna ütőképes az első nagy megmérettetésre.

A repce vetésterülete mifelénk is csökkent, és az a pár hektár is, amely a közelben volt, felemásan szerepelt.
A sok begyűjtött virágpor mellett az a kevés nektár, amely az időjárás szeszélye folytán a kaptárba került, „húsra” ment. Ez az akácra készülés fontos állomása lett volna, csakhogy térségünkben az akác, ahová járunk (Kocsér), 7-8 méter magasságig elfagyott. A fák koronájának felső 1-2 méteres magasságában maradt meg a virág, és az is megfázott, és illatot sem produkál (május 20. – a szerk.). Sokan az esős időjárás alatt, megszokásból, a kis haszon reményében vágtak bele a vándorlásba.

Vándorlás előtt keményen meg kellett küzdeni a túlfejlődött családok rajzásgátlásával is, ami nem kis munka.

Vándorolni meg muszáj, mert a kevesebb is több, mint a semmi. Nem tudom, meddig marad meg a méhészek kedve, motiváltsága ilyen körülmények között.

Karvas Ágoston
(Bakonyszentiván)

Közepes állománymérettel dolgozom ½ NB keretméreten. Folyamatban van a fészek átfejlesztése magyarított Dadant (42 × 30) rendszerre. Szépen petézik be az anyák a betűzött Dadant műlépeket. A méztér marad ½ NB. A tél folyamán csak két családom pusztult el. A kitelelt állományból 4-5 család nagyon gyenge volt, 4-5 nagyon erős, a többi a közepes szintet is csak alulról súrolta.

A februári tavasz a növényeket és a méheket is intenzív fejlődésre késztette, de a hűvös március minden fejlődést lelassított. Mostanra mondhatom, hogy a növények egy pici csúszásban vannak az ilyenkor megszokotthoz képest. A méhcsaládok sem fejlődtek olyan robbanásszerűen. Repcére nem lettek „bombajók”, de ennek talán az lesz a hozadéka, hogy nem rajzik el az állomány nagy része. Az elmúlt években kaptam néhány nagy pofont a rajzástól. Most remélem, hogy nem lesz olyan intenzitású, mint máskor.

Az előző jó néhány évben a repcére vándorolni kellett, mert itt keveset szoktak vetni, de most volt itt a telephelyem közelében is. Nagyon bíztam benne, mert egy héttel később nyílott, mint a környező települések határában, több ideje volt a méheknek fejlődni. A növény nagyon szépen kifejlődött, jó mellig érő lett. Kellett is a méheimnek ez a plusz egy hét.

A virágzás kezdetén már szépen megvolt a családonként szükséges fiasítás mennyisége, de a népességet még kevésnek ítéltem.

Közepes termésben bíztam, de az elmúlt egy hét alatt csak fogyás volt. A mérleg szerint majdnem elfogyott az eddigi emelkedés. Ha megjön a jó idő, akkor mindenképp csinálok egy tisztító pörgetést, de nagy eredményre nem számítok. Talán lesz néhány kiló családonként.

Véleményem szerint a repcén nem múlott, és a virágzás végére már a méheken sem múlott volna, csak az idő romlott el megint. Ebben az évben az éghajlatváltozás hatásának áldozatai lettünk. Néhány éve figyelem az időjárást, de május elején mindig van egyhetes hidegbetörés, ami szerintem kezd állandósulni. Az elmúlt napokban a virágzás végén láttam néhány mászkáló méhet a kaptárak előtt, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.

Elfogadom ezt a gyenge eredményt, mert tudom, hogy ilyen a méhészet. A mi szakmánk sajátossága, hogy kiszámíthatatlan, hullámzó, szélsőséges, hol bőséges, hol ínséges. Nem szomorkodom sokáig, tovább kell lépni. Régebben minden bajon napokig tépelődtem, de most már a derékfájáson is hamar túlteszem magam. Pörgetés után megvárom, hogy mi lesz az itteni fagyott akácból, utána hársra, majd napraforgóra vándorlok.

Forrás: Méhészet