Hasonlattal élve úgy is fogalmazhatunk, hogy a földi élet hálójának a közepén helyezkednek el, hiszen a virágok nektárjával és más növényi nedvekkel táplálkozva több fajt poroznak be, mint a házi-, vad- és poszméhek együtt. Emellett a táplálékláncban is fontos szerepet töltenek be, más rovaroknak, pókoknak, madaraknak, hüllőknek, kétéltűeknek és emlősöknek szolgálnak eleségül. Külföldi kutatások rávilágítottak arra, hogy a Földön élő fauna kilenc állatfajából egy molylepke – azt hiszem, nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy részben ők tartják egyben az élő természeti rendszereinket.

Azonban napjainkra a molyokra is cudar világ jött, természetes élőhelyeik zsugorodása, felszámolása, az intenzív mezőgazdasági vegyszerhasználat, valamint az éjszakai tevékenységüket lehetetlenné tevő fényszennyezés tömegesen pusztítja a molyfajokat, márpedig nélkülük az ökoszisztéma amúgy is ingatag egyensúlya végképp felborulhat.

Gyors mozgású hernyóik henger alakúak, mindkét végük elkeskenyedik. A hernyók változatos helyeken, sűrű szövedékben alakulnak bábbá. Nevüket onnan kapták, hogy a hernyók összesodorják a tápláléknövény levelét, ezt eszik, és egyúttal ebben a csőben is laknak. Főleg a tölgyesekben, a fenyvesekben és a szőlőkben okoznak komoly károkat.

Nemzedékeik száma és telelésük módja is változatos. Néhány faj lepkéi nappal aktívak, de a többség alkony idején vagy éjszaka repül. A mesterséges fény vonzza őket. Mivel szaglásuk fejlett, feromoncsapdákkal és esetenként illatcsapdákkal is jól gyűjthetők.

Azonban csak módjával gyérítsük őket, ugyanis, mint írtuk, meghatározó szerepük van az ökoszisztémában.