A kártevői közül a szederbokrokon leggyakrabban a levéltetvek, a kis málnabogár és a szeder-gubacsatka károsításával találkozhatunk.
A szeder szürkepenészes rothadása (botrítiszes betegsége) főleg termésrothadást, de ezen kívül vessző- és rügypusztulást is okozhat. Gyakori betegség, különösen veszélyes, ha a termésképzés idején csapadékos, nedves az időjárás.
A fertőzés következtében a beteg virág eltorzul, a sziromlevelek elbarnulnak, felületüket szürke konídiumtartó gyep borítja. A termésen kezdetben kis terjedésű, nedves rothadásra utaló folt keletkezik, amely gyorsan növekszik, később az egész bogyó elrothad. Felületét vastag szürkepenész fedi, a szemek összetöppednek. A fertőzési források egyrészt a beteg vesszők, másrészt a talajra hullott levél- és bogyómaradványok, valamint a vesszők leváló kéregrészei, ahol a kórokozó szintén áttelel.
Telepítéskor a betegségre ellenálló fajtákat részesítsünk előnyben. Szüret után a letermett vesszőket, valamint a beteg hajtásokat el kell távolítani és meg kell semmisíteni. A betegség gyakori előfordulása esetén az első permetezést 10-20%-os virágnyíláskor kell elkezdeni, és a virágzás időtartamától függően meg kell ismételni (amíg az élelmezés-egészségügyi várakozási idő azt lehetővé teszi).
A szeder mikoszferellás levélfoltossága rendszeresen megjelenő levélbetegség, a málnán is előfordul. A fertőzés következtében a leveleken 2-3 mm átmérőjű, liláspiros szegélyű, szürkésbarna közepű foltok jelennek meg, melyekben szabad szemmel is megfigyelhetők a sötétbarna piknídiumok. A foltok később összeolvadnak, a levél pedig elszárad. A fertőzési források a talajra hullott beteg levelek, ahol a kórokozó ivartalan szaporítóképletekkel telel át. A betegség lombpermetezéssel eredményesen visszaszorítható. Először 3-4 lombleveles korban (a sarjak zöme kb. 10 cm magas) kell védekezni. Ezután a virágzásig még egy-két alkalommal védekezzünk, majd a letermett vesszők eltávolítását követően újabb egy-két permetezés következhet. A beteg levelek összegyűjtésével, megsemmisítésével a fertőzési források csökkenthetők.
Később a foltok közepe kivilágosodik, és azokban kissé kidomborodó fekete pontok, piknídiumok szabad szemmel is megfigyelhetők. A beteg vesszők többnyire elpusztulnak. Számos gazdanövénye ismert, így különböző vad és termesztett szederfajt is megfertőz. A fertőzési források a beteg vesszők, illetve vesszőcsonkok, amelyeken a kórokozó ivartalan szaporítóképletekkel telel. A letermett vesszőket a talajfelszínhez közel érdemes eltávolítani (vesszőcsonkokat ne hagyjunk a metszés során). Csak ezt követően érdemes permetezni, és a kezelést még 2-3 alkalommal meg kell ismételni.
A szeder szeptocitás betegsége a tüskétlen szeder egyik legsúlyosabb, vesszőpusztulást okozó betegsége. Gazdanövényei főleg Rubus-fajok (szederfélék, málna). Az első tünetek kora tavasszal jelennek meg. A hajtásokon 0,5-3 cm-es bordó foltok jelennek meg. Később a foltok sötétbarna közepét bíborbarna szegély veszi körül, azt pedig szürke zóna követi. A foltokon elszórtan apró pontok figyelhetők meg, amelyek a kórokozó ivartalan szaporítóképletei. A szárölelő foltok fölötti vesszőrész kifakul és elpusztul. A foltok főleg a vesszők alsó harmadában találhatók.
Egészséges szaporítóanyagot szabad csak telepíteni, a beteg, letermett vesszőket el kell távolítani és meg kell semmisíteni (elégetéssel). Május elejétől július közepéig 12-14 naponként, a szereket váltogatva kell permetezni a betegség ellen. Ősszel egy újabb kezelés indokolt.
gyümölcsöket
A szeder vessző- és levélrozsdája főleg csapadékos időben okoz korai lombhullást. A kórokozó csak a tüskétlen szedret fertőzi, tüskés (vadon előforduló) szeder nem gazdanövénye. A betegség arról ismerhető fel, hogy a beteg termővesszőkön kora tavasszal bordó színű, eltérő nagyságú kiemelkedések keletkeznek, ezek idővel fölrepednek és citromsárga spóratömeg szóródik ki belőlük. A kiszóródó spórák később a leveleket is megfertőzik, azok színén apró, 1 mm körüli sárga vagy barna mozaikfoltok láthatók, a fonákukon pedig citromsárga spóratelepek jönnek létre. A beteg levelek idő előtt lehullanak. A letermett vesszőket a szüret után mielőbb tőből vágjuk ki. Az áttelelt vesszőket, amint a rozsdafoltok láthatóvá válnak, kezeljük le hatásos gombaölő szerrel, tapadásfokozó hozzáadásával. Nyáron a leveleken kialakuló rozsdatelepek ellen a lombozat többszöri permetezése is szükségessé válhat, a szedernél engedélyezett gombaölő szerekkel (pl. Chorus 50 WG).
A nagy szeder-levéltetű fő gazdanövénye a szeder. Kártételét fokozza, hogy a közvetlen károsításán túl vírusterjesztő szerepe is jelentős. A szívogatás nyomán a fiatal hajtásvégek, levélnyelek és virágkocsányok meggörbülnek, később a hajtások összehúzásával levélfészek keletkezik, amelyben kolóniákban, sűrűn egymás mellett szívogatnak a levéltetvek. A szívogatás következtében a károsított részek elszáradnak, beleértve a termőrészeket is. A növények tavasszal a legérzékenyebbek, ekkor a védekezéssel a hajtáscsúcsok károsítását akadályozzuk meg. Mivel a levéltetvek a hajtások végein figyelhetőek meg először, a permetlé minden hajtáscsúcsot érjen!
A szeder-gubacsatka jelenlétére az érő gyümölcsök színeződése utal: a bogyók egyenetlenül érnek, egészen vagy csak részben világospirosak és kemények maradnak. Erős nagyítóval parányi atkákat figyelhetünk meg, amelyek a résztermések vackát szívják. A kifejlett egyedek telelnek át a rügypikkelyek közt és a kéregrepedésekben, tavasszal onnan vándorolnak a virágokra és a fiatal gyümölcsökre. A kártétel csökkentésére a beteg gyümölcsöket szedjük le és semmisítsük meg, a letermett vesszőket pedig közvetlenül a talaj fölött vágjuk le. A rügypattanáskor elvégzett lemosó permetezéssel (pl. a Nevikén Extra 3%-os koncentrációjával) jó eredményt érhetünk el a telelő nőstények és az általuk lerakott tojások ellen.
A kis málnabogár főleg a málnát támadja, de a szeder is fertőződhet. Az április-májusban, a szeder zöld bimbós állapotában megjelenő 3,5-4 mm nagyságú, barnásszürke bogarak megrágják a bimbókat, és azokból féloldalas, torz termés fejlődik. Tojásrakása a virágzás idejére esik. A sárga lárva a szeder termésében fejlődik ki, a károsított szemeket a szürkepenész másodlagosan megtámadja. A fertőzött termésből a feldolgozás során, mélyhűtés hatására kijönnek a lárvák. A bogarak telelnek át a talajban. Virágzás előtt végzett állományvizsgálattal lehet megállapítani az imágók tömeges megjelenésének idejét. A bogarak többnyire a termővesszők csúcsán tartózkodnak, és onnan kora reggel le lehet verni a bogarakat egy vízzel teli edénybe. A védekezést a rajzás észlelésekor kell megkezdeni és elvirágzás után meg kell ismételni. A fertőzött gyümölcsök összeszedésével és megsemmisítésével is csökkenthető a kártétel.
