Szabályozható LED-es lámpatesteket alkalmaztak és folyamatosan vizsgálták, hogy adott időpontokban mennyi és milyen spektrumokra van szükség, kiemelt figyelmet fordítva a távoli vörös fényre. Folyamatosan előrejelzéseket készítettek a külső fény mennyiségére vonatkozóan és ehhez mérten szabályozták az asszimilációs megvilágítást. Napsütéses napokon a pótmegvilágítást teljes mértékben kikapcsolták.
A távoli vörös fény használatára azért összpontosítottak jobban a kutatók, mert úgy vélik, hogy az kevésbé energiahatékony. Januártól lassan lecsökkentették a távoli vörös fény mennyiségét, hogy energiát takarítsanak meg, azonban ez mégsem tűnt jó döntésnek, mert a növényekre kedvezőtlenül hatott, a kísérletbe beállított összes fajta esetében lankadni kezdtek a levelek.
Így tehát ebben az időszakban a kísérleti körülmények közt nem tudták csökkenteni a megvilágításra fordított villamos energia mennyiségét.
A kutatók szerint akár 7 köbméterre is lehetne csökkenteni a négyzetméterenkénti gázfogyasztást azáltal, hogy a párolgás mértékét csökkentenék alacsonyabb tőszámmal és egy harmadik energiaernyőt is alkalmaznának, így viszont már kétséges, hogy ez megéri-e. Várhatóan az ideális módszer termelőnként más lesz, de két irány valószínűsíthető. Lesznek termelők, akik hajlandók lesznek beruházni a termesztés automatizált monitorozásába és ennek a kísérletnek az elveit követő termesztéstechnológiába annak érdekében, hogy télen is tudjanak főszáras technológiával jövedelmezően uborkát termeszteni. Mások viszont csak februártól novemberig fognak termelni, és a téli energiaigényes időszakot kihagyják.
A kutatók szerint a kísérlet akkor sem volt hiábavaló, ha a gyakorlatban ez az új technológia mégsem válik népszerűvé, hiszen bebizonyosodott, hogy minimális energiafelhasználással is lehet télen uborkát hajtatni.
