A téli termesztés gazdaságosságát rendkívüli mértékben befolyásolja a felhasznált energiamennyiség. Holland kutatók bizonyították, hogy nem lehetetlen igen alacsony energiaráfordítással jó minőségű uborkát hajtatni a magas huzalos (high-wire), hazánkban inkább főszárasként ismert technológiával. Az eddig általános termesztői gyakorlat megváltoztatásával rendkívüli eredmények születhetnek, derült ki a Botany Group kutatóintézet kísérleteiből.
A kutatók elmondták, hogy hollandiai körülmények között a főszáras (magas huzalos, high-wire) uborkahajtatás során a termesztők négyzetméterenkénti gázfogyasztása a téli hónapokban eléri a 25 köbmétert. Elméleti számításokra alapozva azt tűzték célul, hogy ezt a mennyiséget drasztikusan leszorítsák, mégpedig 10 köbméterre, 100 kW/m2 villamosenergia-felhasználás mellett. Ennek eléréséhez az üvegházban elhelyezett dupla energiaernyőt az általános termesztői gyakorlattól eltérően használták, csakis akkor nyitották ki a tenyészidőszakban, amikor a beérkező sugárzó hő mennyisége meghaladta a nyitással járó hőveszteséget.
A hő- és villamosenergia-felhasználás csökkentése érdekében tehát a jelenlegi téli uborkahajtatási gyakorlattól eltérően lényegesen többször tartották zárva az ernyőket. A kísérletet megtekintő termelők gyakran nem is értették, hogy miért nem húzzák ki az ernyőket, ha süt a nap. Csak a mért adatokkal tudták meggyőzni őket. Az ernyők zárva tartása miatt természetesen gondoskodniuk kellett az üvegházi pára elvezetéséről, ezt az erre a célra beszerelt klímaberendezéssel oldották meg.
