A zengőlegyek változatos színűek, szőrös legyek. A sárgán csíkozott darazsakra vagy kis poszméhekre, esetleg méhekre emlékeztetnek. Bizonyos fajok egyszínűek, sötétek, fémes fényűek. A darazsaktól, a dongóktól vagy a méhektől eltérően azonban a zengőlegyeknek csak egy pár szárnyuk van, csápjaik rövidek, alig észrevehetőek, nincs szabad mozgó rágószervük és persze fullánkjuk sincs.

Testük felerősítése miatt fontos számukra, hogy az első tavaszi virágokból fogyasszanak, ennek mértékétől függ, képesek lesznek-e kellő mennyiségű petét lerakni. A nőstények összességében 500-1000 petét helyeznek le egyesével. Lárváik lábatlan nyüvek, amik főként levéltetvek kolóniájában tartózkodva táplálkoznak, bebábozódásukig, azaz egy-két hét alatt 400-700 levéltetvet fogyasztanak, ezzel kontroll alatt tartják a kártevőket.

A kifejlett rovarok beporzási tevékenységüket nagyban segíti azon képességük, hogy akár percekig is képesek egy helyben lebegni (akár a széllel is dacolva), így nyaló-szívó szájszervükkel sok esetben a levegőben veszik fel a nektárt és a virágport. A zengőlegyek preferált növényei elsősorban az ernyősök és a tátogatófélék. Ezek a növények mindenütt bőségesen megtalálhatók a mezsgyéken, a kis ligetek környékén, az utak mentén, a megműveletlen ugarokon. Ha ezeken a területeken rovarölő szert alkalmazunk, azzal csak csökkentjük a zengőlégyfélék fennmaradását. Azonban ezeknek a rovaroknak csak akkor van igazán esélyük a fennmaradásra, ha a globális mezőgazdasági termelés a fenntarthatóságra törekszik.