A kutatócsoport tizenkét megfigyelő kaptárt állított fel Délnyugat-Németországban található Steigerwaldban. Minden méhcsalád esetében más és más volt a rendelkezésre álló erdőterület. A kutatók a méhek táncáról készült több mint kétezer felvételt elemezve állapították meg, hogy a méhek milyen területekről gyűjtöttek virágport vagy nektárt.
„Különösen késő nyáron nem, vagy alig volt elegendő virágpor az erdőben, holott épp ez az időszak az egyik legfontosabb a méhek és utódaik számára” – mondta Benjamin Rutschmann a würzburgi Julius-Maximilian Egyetem kutatója. Az egyik fő ok az volt, hogy a 40%-os bükkfa állományú erdőben a virágos növények nem képesek megbirkózni a fényviszonyokkal.”
A kutatók azt javasolják, hogy a méhbarát környezet kialakításához az erdőállományokat olyan virágos fákkal kellene benépesíteni – mint a cseresznye, hárs, juhar, fűz, ló- vagy vadgesztenye.
Mindemellett a kísérletbe bevont erdőkben alig akadt odvas fa, melyet a méhek lakóhelyül használhattak volna. Összegezve tehát
A kutatók azt javasolják, hogy a fent említett növénytársítások mellett, engedjék visszatérni az egykor őshonos növényzetet, mely egyúttal a háziméhek mellett egyéb méhfajok számára is előnyös élőhelyként szolgálna.
A kutatás teljes egészében itt olvasható:
Benjamin Rutschmann, Patrick L. Kohl, Ingolf Steffan-Dewenter: Foraging distances, habitat preferences and seasonal colony performance of honeybees in Central European forest landscapes, in: Journal of Applied Ecology. https://doi.org/10.1111/1365-2664.14389
