A mindennapos rutinvizsgálatok során, illetve oltásra érkező kutyáknál rendszeresen elbeszélgetünk a gazdikkal a kutyusaikról. Sok kedves történetet hallunk kedvenceikről, és ilyenkor van idő kitérni  az elenyészőnek tűnő, de későbbiekben annál több gondot okozó viselkedésbeli problémákra is. Mint amilyen a következő is…

Ha a kölyökkutyát kiskora óta mi oltjuk, mindig jelezzük a tulajdonosnak, hogy melyik oltás után viheti kutyaközösségbe kis kedvencét, és nyomatékosan javasoljuk is a kutyaiskolába való járást, kutyaóvodában történő korai szocializációt, illetve később engedelmességi tanfolyamokon való részvételt is.

Ezeken a foglalkozásokon számos kérdés fogalmazódik meg a gazdának kutyájával kapcsolatosan, amit meg tud beszélni a trénerrel. Idejekorán felszínre kerülnek az esetleges viselkedésbeli problémák, amik, ha nincsenek idejében kezelve, súlyos következményekkel járhatnak.

Gondolok például a fajtán belüli agresszióra, a gazda feletti dominanciára, szeparációs szorongásra, vagy más viselkedésbeli gondokra, amelyek megkeserítik mind a gazda, mind a kutya életét. Ha ezek nincsenek kezelve, akkor ellehetetlenítődhet kettejük kapcsolata.

Legnagyobb gond a munkavérvonalú fajtákkal van, amikor nincs elég ideje a gazdának lemozgatni kutyáját, pedig neki hatalmas igénye lenne rá. Egy unatkozó, tele energiával rendelkező kutya valahogyan megpróbálja levezetni fölös energiáit, ilyenkor vagy elkezd szökni, vagy folyamatosan ugat, idegen tárgyakat vesz a szájába, rágcsálja, és ha szerencsénk van, akkor nem nyeli le. Ha nincs szerencsénk, akkor kezdődnek a gondok. Egy ilyen kiskutya esetét mutatom most be.

Kertben tartott két tacskóval történt egyszer, hogy az egyikük egyik napról a másikra hirtelen rosszul lett. Bágyadttá vált, csökkent az étvágya, nem játszott a társával, és mikor a gazdi a hasához ért, fájdalmat jelzett. Gyakran a farka tövéhez kapott, kifli alakban tartotta törzsét, fájdalmasan nézett.

A vizsgálatok során a has áttapintásakor a kutya fájdalmat jelzett, felnyögött, hasfalát megfeszítette. A hasi fájdalom jelzése maga után vonta a többi kiegészítő vizsgálatot. Néztük, hogy van-e bélsár a végbélben, de sajnos nem találtunk. Hasi ultrahang során, a vékonybél egy szakaszában a tartalom ingamozgását lehetett látni, és ezen bélszakasz a többihez képest kissé ki volt tágulva. Ezek után következett a RTG-vizsgálat, amely minden kérdésre választ adott.

Egy nagyobb méretű követ nyelt le a kiskutya, amely a vékonybélben elakadt, és bélelzáródást okozott. Ilyen esetekben nincs mit tenni, az elakadást okozó követ el kell távolítani. A műtétet elvégeztük, bélmetszéssel az idegen testet eltávolítottuk, és a kiskutya a gyógyulás útjára lépett.

Igen ám, de miért evett követ a kutya? Maga a kőevés csak egy tünet, de ha gyógyítani szeretnénk, az okot kell megszüntetni. Sajnos a tulajdonosnak nem sikerült rájönni, hogy mi volt a kiváltó ok. Bár próbálták kőmentesíteni azt a területet, ahol a kutyák élték mindennapjaikat, de egy év múlva ismét jelentkeztek ugyanolyan tünetek, mint korábban. Ismét követ találtunk, ismét megműtöttük. Megértette a tulajdonos, hogy végtelenségig nem lehet műteni az állatot. Meg kell találni az okot és meg kell szüntetni! De sajnos ismét sikertelennek bizonyultak az óvintézkedések, és a legutolsó műtéthez képest két hónapra ismét meglátogattak minket a szokásos tünetekkel.

A RTG-felvételen ismét egy követ lehetett látni a hasüregben, de ez most kisebb volt, és elhelyeződése alapján is kedvezőbb. Ret­rograd kontrasztos felvételen kivehető volt, hogy a kő a vékony- és vastagbél határán mozog. A többszöri felvételen jól látszott, hogy a kő halad.

Nagy örömükre a kutya meg­menekült a harmadik műtéttől. Ahogyan a kő távozott a kutya szervezetéből, úgy javult a közérzete is. Ismét átbeszéltük a tulajdonossal, hogy a viselkedészavar okát kellene kideríteni és azt orvosolni. Egy nap múlva hívott minket a gazdi, hogy ismét látták követ enni kutyájukat. Várnak, hátha ismét szerencséjük lesz…